Főként egyetemi városokban működnek a biotech, gyógyszer- és vegyipari startupok a régióban

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A 2020-as évek kihívásai – az egészségügyi válságoktól az energiaellátás bizonytalanságáig és a klímaváltozásig – egyértelművé tették, hogy az innováció kulcsszerepet tölt be a gazdasági és társadalmi alkalmazkodásban. Ebben a folyamatban a biotechnológiai, gyógyszeripari és vegyipari startupok különösen fontos szereplővé váltak: gyors, skálázható és sokszor áttörő megoldásokat kínálnak a legösszetettebb problémákra.

A visegrádi régió – Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia – ebből a szempontból izgalmas vizsgálati terep. Bár innovációs teljesítménye elmarad Nyugat-Európától, a régióban egyre aktívabb, fejlődő startup-ökoszisztéma figyelhető meg. A Területi Statisztikában megjelent tanulmányunk a biotechnológiai, gyógyszeripari és vegyipari startupok térbeli mintázatait vizsgálja, különös tekintettel a városméret és az egyetemek szerepére.

Eredményeink 315 startup adataira épülnek, és világosan megmutatják:

• a nagyobb városok több vállalkozást vonzanak,
• a startupok túlnyomó többsége egyetemi központok közelében működik,
• a befektetések extrém módon koncentrálódnak.

Kutatásunk célja annak feltárása volt, hogy a tudásintenzív startupok milyen térbeli mintázatok mentén helyezkednek el, és mely tényezők befolyásolják telephelyválasztásukat. Elemzésünkhöz a Crunchbase nemzetközi adatbázisát használtuk, amelyet több mint 4000 kockázatitőke-társaság alkalmaz világszerte, és amelynek adataira számos tudományos kutatás épült.

Többlépcsős szűrés és adattisztítás után 315 működő startup került a mintába. Az adatbázist kiegészítettük a települések lakosságszámára, valamint az egyetemek jelenlétére és szakterületi profiljára vonatkozó információkkal. A vizsgálathoz korreláció- és regresszióelemzést, varianciaanalízist és esélyhányados-számítást alkalmaztunk.

Egyetemi központok vonzásában

Kutatásunk egyik legfontosabb megállapítása, hogy

a startupok területi eloszlása erősen koncentrált, és szoros összefüggést mutat a városmérettel.

A nagyobb népességű települések lényegesen több startupnak adnak otthont, és a statisztikai elemzés alapján a lakosságszám a startupok számának több mint felét magyarázza. Ez azt jelenti, hogy a nagyvárosok nem csupán gazdasági központok, hanem az innováció elsődleges terepei is, ahol a munkaerő, a tőke és a tudás koncentrációja kedvező feltételeket teremt az új vállalkozások számára.

Startupjaink elemzése szerint:

• a vizsgált vállalkozások 68,6%-a egyetemi városban működik,
• további 13,3% legfeljebb 30 km távolságra található,
• az átlagos távolság mindössze 14 km.

Ez egyértelműen jelzi az egyetemek tudásközponti szerepét és a tudásáramlás jelentőségét.

Heterogén V4-ek – Lemaradó Magyarország és Szlovákia?!

A kutatás ugyanakkor jelentős regionális különbségeket is feltárt. A startupok többsége Lengyelországban és Csehországban koncentrálódik, míg Magyarország és Szlovákia jóval kisebb arányban jelenik meg a vizsgált adatbázisban. Ez részben az ökoszisztéma fejlettségével, részben pedig azzal magyarázható, hogy a nemzetközi adatbázisokban való megjelenés önkéntes és az egyes országok vállalkozói eltérően viszonyulnak ehhez.

A finanszírozási adatok még markánsabb képet mutatnak: a befektetések rendkívül koncentráltak, és csupán néhány vállalkozás részesül jelentős tőkében.

A startupok több mint 90%-a egyáltalán nem kapott finanszírozást, miközben a teljes befektetési összeg döntő része néhány kiemelkedő céghez került.

Ez arra utal, hogy a siker nem pusztán a földrajzi elhelyezkedésen múlik, hanem nagymértékben függ a vállalkozások hálózati kapcsolataitól, innovációs potenciáljától és piaci lehetőségeitől is.

Érdekes és részben meglepő eredmény, hogy a startup-központok – az úgynevezett hubok – jelenléte önmagában nem növeli érdemben a finanszírozáshoz jutás esélyét. Bár bizonyos esetekben kimutatható gyenge kapcsolat, összességében nem igazolható, hogy a hubokban működő vállalkozások nagyobb eséllyel jutnának befektetésekhez. Ez arra utal, hogy

a földrajzi koncentráció önmagában nem elegendő, és az ökoszisztéma minősége, valamint a szereplők közötti kapcsolatok sokkal meghatározóbbak.

Összegzés

Kutatásunk egyértelműen rávilágít arra, hogy a jövő innovációi nem véletlenszerűen jelennek meg, hanem ott, ahol a tudás, a tehetség és az infrastruktúra találkozik. A visegrádi régió számára a legnagyobb kihívás – és lehetőség – az ilyen találkozási pontok tudatos megerősítése.

Eredményeink alapján:

• a nagyvárosok és az egyetemi központok továbbra is meghatározó helyszínei az innovációnak,
• a tudáshálózatok és a földrajzi közelség különösen kritikusak a korai fázisú vállalkozások számára,
• a nemzetközi láthatóság növelése alapfeltétele az ökoszisztémák fejlődésének.

A jövőbeli kutatások egyik ígéretes iránya a Triple Helix és a Quadruple Helix modellek alkalmazása lehet az egyetem–város–ipar–társadalom kapcsolatrendszerének részletes feltárására, valamint az egyes ágazatokon belüli kapcsolatok mélyebb vizsgálata.

A tanulmány teljes szövege megjelent a Területi Statisztika című folyóiratban: Szennay Áron, Krankovits Melinda, Kézai Petra Kinga (2026): A városok és az egyetemek szerepe a biotechnológiai, gyógyszeripari, vegyipari startupok telephelyi döntéseiben a visegrádi országokban. Területi Statisztika, 2026, 66(2): 184–208; DOI: 10.15196/TS660202

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio