Nem mindegy, miként alakítjuk ki kertjeinket – A tökéletesre nyírt gyep nagy bajt okoz a klímavédelem terén

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A klímaváltozás elleni harc egyik frontvonala

Ha ma valaki Magyarországon házat épít, jó eséllyel nem a város közepén teszi, hanem egy csendes, zöldövezeti településen. A városból kiköltözők egyre népesebb szuburbán falvakat hoznak létre, ahol a ház körüli kert nemcsak a magánélet szimbóluma, hanem a természettel való kapcsolat egyik utolsó tere is. De vajon gondolunk-e arra, hogy a kertünk nem csupán dísz, hanem a klímaváltozás elleni harc egyik rejtett frontvonala? Kutatásunk során 12 szuburbán településén több mint 600 háztulajdonost kérdeztünk meg Magyarország, Románia és Szlovákia szuburbán térségeiben.

A vizsgálat arra keresett választ, milyen tényezők befolyásolják a kerttulajdonosok döntéseit, és hogyan lehetne a magánkerteket a fenntartható, klímaadaptív települések kulcsszereplőivé tenni. 

Két egyszerű, de nagy horderejű kérdésből indultunk ki:

• Mely tényezők határozzák meg leginkább, hogy a szuburbán területeken élők hogyan alakítják és gondozzák a saját kertjeiket?
• Hogyan ösztönözhetők ezek a lakosok arra, hogy ökológiai szempontból tudatosabban kezeljék zöldterületeiket?

A válaszok nem csupán a kertészkedésről szólnak, hanem arról, hogyan élünk együtt a környezetünkkel. A kutatás szerint a kert – ez a látszólag privát tér – valójában a közös ökológiai jövőnk része.

A tanulmány azért különösen időszerű, mivel a klímaváltozás hatásai mindennapjainkban is egyre érzékelhetőbbek. Így a települési zöldterületek szerepe kulcsfontosságúvá vált a környezeti alkalmazkodásban. A zöldfelületek nem csupán esztétikai vagy rekreációs értéket képviselnek, hanem hozzájárulnak

• a városi hőszigethatás mérsékléséhez,
• a levegőminőség javításához,
• a csapadékvíz helyben tartásához
• és a biodiverzitás fenntartásához.

Míg a közterületi parkok és közösségi terek szerepét a városfejlesztési gyakorlat régóta hangsúlyozza, a magántulajdonú kertek és udvarok – amelyek sok településen a zöldfelületek döntő többségét alkotják – sokáig háttérbe szorultak a kutatásokban.

A szuburbanizáció Kelet-Közép-Európában az utóbbi években új lendületet vett: a városok peremén elhelyezkedő falvak gyors ütemben alakítják át hagyományos szerkezetüket. A népességnövekedés, a fokozódó beépítettség és a városi életmód térnyerése együtt jár a zöldfelületek csökkenésével és homogenizálódásával. A beépítettség nő, a burkolt felületek terjeszkednek, a növényzet helyét sokszor kavics és térkő veszi át. Pedig a helyi klíma, a vízháztartás és a biodiverzitás szempontjából óriási a tét: a kertjeink minősége közvetlenül befolyásolja a települések mikroklímáját és ökológiai állapotát, mivel

a szuburbán, családi házas övezetekben a magánzöldterületek a helyi ökológiai hálózat akár 70–80%-át is kitehetik, így közvetlenül befolyásolják a települések klímaadaptációs képességét és ökológiai rezilienciáját.

A kutatás egyik legfontosabb felismerése, hogy a szuburbán települések zöldfelületének döntő többsége magántulajdonban van. Míg a városi parkokat az önkormányzatok gondozzák, addig a külvárosokban és agglomerációkban a zöldterületek akár 80%-át is magánkertek adják. A települések zöld infrastruktúrája tehát nem a közterületeken, hanem a hátsó kertekben, udvarokban és előkertekben dől el. Ez azt jelenti, hogy

minden egyes háztulajdonosnak – akár tudja, akár nem – szerepe van a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Ebben a változó térben különösen fontossá vált megérteni, hogy milyen tényezők határozzák meg a lakosok magánkertjeinek kialakítását és fenntartását, valamint azt, hogyan ösztönözhető a lakosság ökológiai szemléletű, fenntartható kertgazdálkodásra.

A kérdés már csak az: hogyan tekintünk a saját kertünkre?

• Önálló, privát térként, ahol a rend és az esztétikum uralkodik?
• Vagy a természet kicsiny, mégis fontos részeként, amely összekapcsolódik a szomszédos udvarokkal, és egy élő, lélegző ökoszisztéma láncszeme? 

A beköltözők másként viszonyulnak a kerthez

A válaszokból kirajzolódott egy közép-európai mintázat: a kerthez való viszony nemcsak ízlés, hanem társadalmi, gazdasági és kulturális kérdés is. A kutatók megkülönböztették a „helyi lakosokat” – akik több évtizede élnek a településen – és a „betelepülőket”, akik az elmúlt húsz évben költöztek ki a városból. Ez a két csoport teljesen másképp viszonyul a kerthez.

• A helyiek számára a kert hasznossági és ökológiai tér: konyhakert, gyümölcsfák, komposzt, vetemény. Számukra a kert az önellátás és a természettel való együttélés terepe.
• A betelepülők ezzel szemben gyakran kényelmi és esztétikai szempontok alapján alakítják ki udvarukat – a gondozott pázsit, a dísznövények, a térkő és a csodasövény dominálnak. 

A különbség a növényzetben is tetten érhető (1. ábra): a régi lakosok kertjeiben több a fa és a haszonnövény, a betelepülők kertjeiben viszont nagyobb a burkolt felület, és gyakrabban találni egysíkú gyepet. A kutatás szerint

a gyep a „modern kert” státuszszimbólumává vált, annak ellenére, hogy ökológiai értéke alacsony: fajszegény, vízigényes, és kevéssé segíti a beporzókat.

A társadalmi-gazdasági státusz – vagyis az iskolázottság és jövedelem – szoros összefüggést mutat a kertészkedési szokásokkal. A tehetősebb, magasabb végzettségű tulajdonosok általában esztétikusabb, de kevésbé ökológiai szemléletű kertet alakítanak ki. A társadalmi státusz így paradox módon növeli a rendezett, de ökológiailag szegény udvarok arányát. 

A közösségi nyomás is erősen hat: sokan úgy érzik, hogy a szomszédok elvárásainak kell megfelelniük. A rendezett gyep és a nyírott sövény a társadalmi elfogadottság jelképe, míg a vadvirágos kert gyakran „elhanyagoltnak” tűnik a környezet szemében. Ez a társadalmi konformitás visszatartja az embereket attól, hogy természetesebb, biodiverz kertet alakítsanak ki – még akkor is, ha környezetvédelmi szempontból ez lenne a helyes döntés. 

A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a lakosság ökológiai tudatossága összességében alacsony. A legtöbb kerttulajdonos saját udvarát nem a település ökológiai hálózatának részeként, hanem elszigetelt egységként kezeli. Ez a szemlélet akadályozza, hogy a magánkertek összehangoltan járuljanak hozzá a városi klímaadaptációhoz. 

A kutatás gyakorlati tanulságai között kiemelt szerepet kapnak a helyi önkormányzatok. Ők lehetnek a változás motorjai – oktatási programok, pénzügyi ösztönzők és közösségi kezdeményezések révén. 

Rendezett helyett természetes kert kellene

A kutatás legfontosabb üzenete világos:

a klímaadaptáció nem csupán a városvezetés vagy a környezetvédők feladata, hanem minden háztulajdonosé.

A szuburbán települések zöldfelületének döntő hányada magánkézben van – ezért a települések ökológiai jövője a kerítéseken belül dől el.  A háztulajdonosok döntései gyakran nem racionálisak ökológiai szempontból. Érzelmi, társadalmi és információs tényezők egyaránt befolyásolják őket. A társadalmi elvárások, a kényelmi szempontok és az esztétikai normák sokszor felülírják a környezetbarát megoldásokat.

A változáshoz szemléletváltásra van szükség: el kell mozdulni a „rendezett kert” eszménye felől a „természetes kert” elfogadása felé.

A kert nem csupán birtok, hanem ökoszisztéma – élőhely madaraknak, rovaroknak, növényeknek, és egyben eszköz az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére. Ehhez azonban közösségi összefogás kell. Az önkormányzatoknak, civil szervezeteknek és iskoláknak közösen kell dolgozniuk azon, hogy a lakosság megtanulja: a kertgondozás nem pusztán esztétikai tevékenység, hanem ökológiai felelősség is.

A jövő kertjei azok lesznek, amelyek nemcsak szépek, hanem élők. Ahol helyet kap a gyümölcsfa, a virágzó növény, a madáritató és a komposzt is. Ahol a kert nem a természet ellentéte, hanem a természet része. A fenntartható jövő a kertekben kezdődik. Ha minden kerttulajdonos a maga kis zöldjét a nagy egész részeként kezeli, akkor a magánkertek hálózata újraélesztheti a települések ökológiai szövetét. A klímaváltozás korában ez nem luxus, hanem szükségszerűség. Mert a jövő zöld városai nem a betonból nőnek ki – hanem a kerítéseken belül kezdődnek.

Köszönetnyilvánítás

A tanulmány teljes szövege megjelent A FALU c. folyóiratban: Hardi, Tamás; Smahó, Melinda; Páthy, Ádám; Kézai, Petra Kinga; Uszkai, Andrea; Baranyai, Nóra (2026). A magántulajdonú zöldterületekkel kapcsolatos kertgazdálkodási minták és attitűdök kelet-közép-európai szuburbán térségekben. FALU 41 : 1 pp. 5-25. , 21 p. (2026)

A felmérés Hardi Tamás vezetésével az NKFIH OTKA K 128703 „A szuburbanizáció, az urban sprawl hatása a szuburbiák környezeti átalakulására Közép-Európa vidéki várostérségeiben” című kutatási projekt keretében valósult meg.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images