A pénztárcánktól függ, hogy magánúton vagy közös megoldással kezelnénk a társadalmi problémákat

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A kutatás résztvevői egy döntési játékban vettek részt: négyfős csoportokban egy közös célt kellett elérniük úgy, hogy a kísérlet során kapott pénzükből hozzájárulhattak egy közös költségvetéshez. A játék több körön át zajlott, és minden körben nyomon követhették a közös költségvetés alakulását – azaz, hogy minden körben mennyi pénzt adtak a közös költségvetésbe a csoport tagjai. Amennyiben 10 körön belül összegyűlt a szükséges összeg, megvalósult a „közös megoldás” (a közös védőgát megépítésének analógiája), és a résztvevők a náluk maradt maradék pénzt a kísérlet végén hazavihették. Ugyanakkor mindenki dönthetett úgy is, hogy inkább saját magát védi meg egy költségesebb „magánmegoldással” (például saját védőgát építésével); ha valaki kiépítette a saját magánmegoldását, biztosítva volt, hogy a nála maradt maradék pénzt hazavihette.

A csoporttagok nem egyenlő erőforrásokkal indultak: egyes résztvevők jelentősen több pénzt kaptak, mint mások. Ez a különbség egy előzetes feladat alapján dőlt el, ahol 5 perc alatt egyszerű matematikai feladatokat kellett a részvevőknek megoldani. Az induló pénzt egyes esetekben teljesítmény alapján osztották el (érdem szerint: ki tudott több matematika feladványt helyesen megoldani), máshol sorsolással (szerencse alapján).

A kutatásban 34 ország vett részt; Magyarországon Ertl Antal, Horn Dániel és Kiss Hubert János (az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont kutatói) vettek részt a kísérlet lebonyolításában.

Mit találtak? Az eredmények megdöbbentően egységesek voltak mind a 34 országban:

• A gazdagabb résztvevők közel kétszer akkora arányban választottak magánmegoldást, mint a szegényebbek (62% vs. 32%), függetlenül attól, hogy a vagyoni különbség érdem vagy szerencse alapján állt-e fenn.

• A közös megoldás így sokszor nem jött létre, és a szegényebb résztvevők lényegesen nagyobb arányban maradtak teljesen kifizetés nélkül (15,7%), mint a gazdagabbak (6,4%).

• A gazdagabbak arányaiban kevesebbet fizettek be a közös megoldásba, mint a szegényebbek. Ugyanakkor nem számított, hogy a vagyoni egyenlőtlenség az előzetes teljesítmény vagy szerencse alapján dőlt el.

• A vagyoni egyenlőtlenség minden egyes országban növekedett a játék végére: a kezdeti Gini-együttható 0,10-ről 0,71-re ugrott: ez magasabb, mint a világ egyik legigazságtalanabb vagyoni megoszlású országa, Dél-Afrika értéke (0,63).

A magánmegoldás-csapda

A kutatók ezt a jelenséget magánmegoldás-csapdának (“Private Solution Trap”) nevezik:

ha a tehetősebbek magánúton megoldják a saját problémájukat, nincs érdekük a közös összefogásban részt venni.

A szegényebbek viszont nem engedhetik meg maguknak a magánmegoldást, és ha a közös összefogás sem valósul meg, teljesen kiszolgáltatottá válnak. Ez a dinamika ráadásul felerősíti az egyenlőtlenségeket, pontosan az ellenkező hatást kiváltva, mint amit egy jól működő kollektív cselekvés elérhetne.

Az össztársadalmi hatást jól szemlélteti a fenti ábra: a fekete szaggatott vonal jelenti az összes hazavitt összeg átlagát a 34 országban; a zöld vonal jelöli a kifizetéseket akkor, ha mindenki csak a magánmegoldást választotta volna, míg a kék azt, ha mindenki kizárólag a közös megoldásra költött volna. Jól látható, hogy minden országban átlagosan jelentősen elmaradnak még a magánmegoldást kínáló összkifizetéstől is. 

A valós életben ennek párhuzamai jól ismertek: a gazdagabb országok helyi alkalmazkodással (gátépítés, vízgazdálkodás, energetikai beruházások) reagálnak az éghajlatváltozásra ahelyett, hogy a globális kooperációba fektetnének.

A kultúra számít, a vagyoni különbség eredete kevéssé

Az országok közötti különbségeket a Schwartz-féle kulturális értékek magyarázták legjobban.

• Azokban az országokban, ahol erős a hierarchia- és az önérvényesítés-kultúra, többen választottak magánmegoldást.
• Ezzel szemben az együttműködést és a természettel való harmóniát hangsúlyozó kultúrákban nagyobb arányban jött létre a közös megoldás.

A kutatás egyik meglepő eredménye, hogy a vagyoni különbség eredete (érdem vagy szerencse) szinte semmilyen hatással nem volt a viselkedésre. Sokan azt várták volna, hogy ha valaki "csak szerencsés" volt, akkor hajlamosabb lesz a közösbe fizetni. Ez azonban nem igazolódott be: a döntéshozatal során az emberek figyelme a játék során a többi szereplő viselkedésére terelődött, nem az igazságossági megfontolásokra.

Van kiút?

A kutatók két általános stratégiát azonosítottak, amelyek minden kultúrában segítették a közös megoldás létrejöttét:

• Korai hozzájárulás: ha a csoport tagjai már az első körökben aktívan befizettek a közös megoldásba, sokkal nagyobb eséllyel sikerült azt elérni.
• Feltételes együttműködés: azokban a csoportokban, ahol több olyan tag volt, aki a többiek hozzájárulásához igazította a saját befizetését, szintén jobb eredmény született.

Ezek az eredmények szakpolitikai szempontból is relevánsak:

a klímaklubokhoz hasonló, korai és kölcsönös elköteleződést ösztönző mechanizmusok valódi előrelépést hozhatnak a globális közös cselekvésben.

A kutatás a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) folyóiratban jelent meg 2026 márciusában. A kísérlet 34 országban zajlott le, az eredeti cikk itt érhető el.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép forrása: Shutterstock