Mit is jelent Magyar Péter és von der Leyen nagy alkuja az EU-pénzek hazahozatalában?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Magyar Péter még hivatalba sem lépett, amikor már megkezdte az informális tárgyalásokat az Európai Bizottsággal az uniós pénzek hazahozataláról. Először április 29-én látogatott el személyesen Brüsszelbe, miután az április 12-i győztes választást követően telefonon már több alkalommal egyeztetett Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével, valamint a Bizottság képviselőit is itt jártak Budapesten. Késedelemre nem volt lehetőség, hiszen

augusztus végéig teljesíteni kell a helyreállítási alapok (RRF) feltételeit ahhoz, hogy a Magyarországnak járó 10,4 milliárd euróból minél nagyobb részt sikerüljön megmenteni.

Úgy tűnik, hogy a kemény munka és a felek együttműködésre való készsége meghozta gyümölcsét, ugyanis május 29-én Brüsszelben Ursula von der Leyen és Magyar Péter közös sajtótájékoztatójukon bejelentették, hogy az aznapi sikeres tárgyalások eredményeképp 16,4 milliárd euró felszabadításáról állapodtak meg.

Mindezek után május 30-án reggel a magyar miniszterelnök azt posztolta közösségi oldalára, hogy az utolsó pillanatban még 2 milliárd euróról sikerült megállapodni, azonban arról egyelőre nincs információ, hogy pontosan milyen extra forrásról van szó. Mindenesetre ez az összeg lényegesen több, mint a helyreállítási alapokból visszatartott összeg, hiszen a kohéziós alapokból visszatartott tételek is szerepelnek benne.

Ambiciózus ígéretek a Magyar-kormánytól

Magyar Péter már a választási győzelmet követő első hivatalos sajtótájékoztatón kiemelte azokat a legfőbb területeket, amelyek teljesítését vállalni tudják az uniós pénzek hazahozatalához. Ezek közé tartozott az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, antikorrupciós intézkedések, valamint az igazságszolgáltatás, a nyomozó hatóság függetlenségének a helyreállítása, a sajtószabadság biztosítása, a propaganda tiltott állami támogatásának megszüntetése és az akadémia szabadságának visszaadása.

A kiinduló képlet nem volt egyszerű, hiszen a kormánynak számolnia kellett azzal, hogy még ha sikerül is felszabadítani az RRF-pénzeket, a kohéziós alapokból továbbra is zárolva lesz hozzávetőlegesen 7 milliárd euró, és ott még további, szisztematikus változtatásokra van szükség a megfeleléshez – köztük olyan jogállamiságot érintő kérdésekre, melyek nem teljesíthetőek rövid határidőn belül. Az úgynevezett horizontális feljogosító tételek között szerepel például az Alapjogi Chartának való megfelelés, amihez nemcsak a fent felsorolt területek tartoznak, hanem például az Európai Bíróság ítéleteinek betartása menekültügyi kérdésekben, vagy a szexuális kisebbségek jogai.

Szoros határidő

A mérföldkövekkel és a kifizetésekkel más tagállamokban is lassan haladnak, de eddig egyedül csak a magyar kormány nem adott be rendes kifizetési kérelmet. Az Európai Bizottság már korán kijelentette, kész arra, hogy ahol tud, ott segítsen a tagállamoknak a mérföldkövekhez tartozó követelmények teljesítésében: már tavaly különféle ötleteket dobott be a pénzek mentéséhez.

Nyilvánvaló, hogy a politikai akarat kevés lesz a pénzcsapok megnyitásához, hiszen jogszabályban van rögzítve, hogy milyen mérföldköveket kell teljesítenie az egyes országoknak. Az első egyeztetések után úgy tűnt, az EU mozgástere többek között abban rejlik, hogy engedi-e, hogy Magyarország az utolsó pillanatban benyújtson egy új helyreállítási tervet ahelyett, amit az előző kormány nyújtott be, vagy hogy kezdetleges intézkedéseket már teljesítésként értékel-e majd.

A Bizottság együttműködési készségének egyik jele volt az április 30-án kiadott zárási útmutató, melyben felvázolta a tagállamok számára, hogy hogyan és mit kell teljesíteniük a végső határidő előtt ahhoz, hogy megkapják a nekik járó összegeket. Ahogyan ezt már korábban megírta a Portfolio, a bizottsági dokumentum megerősítette az augusztus 31-i határidőt a nemzeti helyreállítási tervekben vállalt mérföldkövek teljesítésére, valamint azt is, hogy a kifizetési kérelmeket és a projektek lezárásáról szóló valamennyi bizonyítékot szeptember 30-ig kell benyújtani.

2026 végén zárul le az 577 milliárd eurós RRF-keret pénzügyi értelemben, ami egyrészt azt jelenti, hogy a Bizottságnak minden kifizetést végre kell hajtania december 31-ig, másrészt, a tagállamoknak addig nem csak el kell végezni a vállalt fejlesztéseket, hanem bizonyítaniuk is kell a reformok teljesülését, és a számlákat is be kell mutatniuk.

Ez egy rendkívül szoros határidő a május 9-én megalakult új Magyar-kormány számára, még akkor is, ha Magyarék már a hivatalba lépésük előtt informális egyeztetéseket folytattak a Bizottsággal. Ezen egyeztetések során tisztázhatták például azokat a kérdéseket, hogy melyek a gyorsan végrehajtható, könnyen teljesíthető és a megadott határidőkig leigazolható intézkedések. Az olyan hosszútávú tervek, mint a bérek rendezése az egészségügyi szektorban vagy a nyugdíjreform nem férnek bele a szoros határidőbe, ugyanakkor a közbeszerzésekhez, korrupcióhoz és igazságügyi reformhoz kapcsolódó lépések könnyebben megvalósíthatóak.

A Bizottság kifejezte azon szándékát, hogy egy módosított helyreállítási tervet nyújthat majd be Magyarország, ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy a nem teljesített vállalások tekintetében nem lesz hiánypótlási lehetőség, hanem csökkenni fog a lehívott keret (akár a hitel, akár a vissza nem térítendő támogatás). Az augusztus 31. után megtett intézkedéseket tehát a Bizottság már nem veheti figyelembe a kifizetési kérelmek értékelésénél.

A Bizottság által a tagállamok számára ajánlott másik kiskapu a pénzügyi alapok létrehozása, melyek forrásait az RRF-ével megegyező célokra fordítják. Az előző kormány már elkezdett egy ilyen folyamatot az energiahatékonyság témakörében, ami segítheti Magyar Péter kormányát egyes mérföldkövek lezárásában.

Nehezíti azonban a helyzetet, hogy bár a legfontosabb mérföldkövekhez kapcsolódó intézkedések viszonylag gyorsan és egyszerűen végrehajthatóak, a Bizottság nem fog megelégedni egy jogszabály elfogadásával, hanem azt is ellenőriznie kell majd, hogy az új reformok, intézmények megfelelően működnek-e. Egyformán fontos lesz tehát Magyarország számára a végrehajtás sebessége, minősége és a bizonyítékok hitelessége is.

A pénzek sikeres lehívásának esélyeit folyamatosan latolgatta a nemzetközi sajtó az elmúlt hetekben. A május eleji prognózis szerint Magyarország kb. a 10,4 milliárd eurós lehívható keret 80-85%-ának megszerzésére számíthatott. Nem sokkal később, bizonyos értesülések szerint azonban a Bizottság arról próbálta meggyőzni az informális egyeztetések során Magyarékat, hogy csak a vissza nem térítendő támogatás megszerzésére törekedjenek, és a hitelt engedjék el. Ez pedig mintegy 3,9 milliárd euró, tehát ha ez a forgatókönyv valósult volna meg, akkor pusztán a lehívható pénzösszeg mintegy 60%-át kapná meg Magyarország.

A kormányalakítás másnapján azonban már pozitívabb hírek kezdek szállingózni bizottsági forrásoktól különböző sajtóorgánumok számára. Ezen hírek szerint akár az egész 10,4 milliárd euró lehívható lesz, mégpedig úgy, hogy a miniszterelnök május végi látogatása során egy politikai megállapodást írnának alá, amely lefektetné a szükséges határidőket és a különféle reformok ütemezését. Ezután pedig le kellene adnia a magyar kormánynak a módosított helyreállítási tervet, mely már az új vállalásokat tartalmazná. 

Mi történt eddig a feltételek teljesítéséhez?

Köztudott, hogy nem csak a helyreállítási alapokból tart vissza az EU pénzeket Magyarországtól, hanem a kohéziós alapokból is. A 2022-ben befagyasztott közel 30 milliárd euró jogalapja az RRF-en kívül a jogállamisági feltételrendszerről szóló rendelet, valamint az az úgynevezett horizontális feljogosító tételek. A jogállamisági eljárás keretében 17 mérföldkövet kellene teljesíteni, melyek részben fedik egymást a helyreállítási alap 27 mérföldkövével. Az Orbán-kormány eddig egy feltételre kért értékelést a Bizottságtól, mégpedig a közérdekű vagyonkezelő alapítványok kapcsán. A Bizottság 2024 decemberi határozata megállapította, hogy az a néhány jogszabály-módosítás, amit a kormány hozott az ügyben, nem kezeli megfelelően az összeférhetetlenségi aggályokat. Az értékelésre a kormány nem reagált semmilyen további intézkedéssel.

Az igazságügyi reformcsomag miatt felszabadult 10,2 milliárd euró a kohéziós alapokból, igaz, a döntés vitatott és az Európai Parlament eljárást is indított a Bizottság ellen az ügyben.

A befagyasztott uniós pénzek között olyan is van, ami már véglegesen elveszett, mégpedig a jogállamisági feltételekhez kötött mechanizmus által befagyasztott 6,3 milliárd euróból 2 milliárd euró (1,04 milliárd euró 2025 januárjában, 1,08 milliárd euró pedig 2026 januárjában).

Magyarország elvesztette a jogosultságát ezekre a támogatásokra, mivel a korrupcióellenes és igazságszolgáltatási reformokat 2024, majd 2025 végéig kellett volna végrehajtani, ez azonban nem történt meg.

Így tehát hozzávetőlegesen 17 milliárd euró van még zárolva Magyarország számára: 10,4 milliárd euró az RRF-ből, a többi pedig a kohéziós alapokból.

Erre jön még a SAFE-hitel (18 milliárd euró), ami ugyan nem kapcsolódik sem a jogállamisághoz, sem a helyreállítási alapokhoz, mégis egy jelentős uniós forrás, melyhez szintén nem juthat hozzá az ország egyelőre.

Ahhoz, hogy az RRF keretében befagyasztott uniós forrásokat megkapja Magyarország, augusztus végére több mint száz intézkedést, azaz általában határidőkhöz kötött reformot és fejlesztést is teljesíteni kellene. Azt azonban nehéz tisztán látni, hogy a leköszönő kormány pontosan hogyan haladt a reformok végrehajtásával, hiszen semmilyen vállalt projekt vagy mérföldkő teljesítéséről sem számoltak be.

Miről sikerült megállapodni május végén?

A május 25-i, brüsszeli látogatása előtti interjújában azt mondta a miniszterelnök, hogy jelenleg a forrásokból megvalósuló projektekről zajlanak a tárgyalások a Bizottsággal. A tervek között szerepel új HÉV- és vonatszerelvények beszerzése, egy új bérlakás-építési program elindítása, a kkv-k támogatása, az energia-infrastruktúra fejlesztése és tárolókapacitások kiépítése is. Magyar Péter hangsúlyozta, hogy muszáj lesz kreatív megoldásokhoz folyamodni a források felszabadításához, mert az elérendő "szupermérföldkövek" közül már nem minden tud határidőre megvalósulni.

A miniszterelnök végül május 28-án utazott Brüsszelbe Kármán András pénzügyminiszter, Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter, Vitézy Dávid közlekedési- és beruházási miniszter, valamint Orbán Anita külügyminiszter társaságában. A miniszterek már aznap miniszteri szintű tárgyalásokat folytattak, míg Magyar első nap a NATO főtitkárával és a belga miniszterelnökkel egyeztetett. Másnap 29-én került sor a legfontosabb egyeztetésre az Európai Bizottsággal, mely egyeztetés célja a sokat emlegetett politikai megállapodás megkötése volt. A miniszterelnök már a kiutazás előtt hangsúlyozta, hogy szerencsére a források már megvalósult projektek utólagos finanszírozására is felhasználhatók lesznek.

A május 29-i brüsszeli sajtótájékoztató olyan szempontból nem tudott meglepetéssel szolgálni, hogy valóban a korábban a miniszterelnök által emlegetett beruházásokról és egyéb fontos témákról tárgyaltak. Abban azonban igen, hogy nemcsak a helyreállítási alapok nagy részének felszabadításáról állapodtak meg, hanem a kohéziós alapokból visszatartott forrásokról is.

• A Bizottság elnöke már első hozzászólásában elmondta, hogy az RRF-ből 10 milliárd eurót kap Magyarország.
• Ezen kívül a feltételességgel érintett kohéziós alapokból 4,2 milliárd eurót szabadítanak fel,
• valamint az alapvető jogok védelméhez kapcsolódóan, konkrétan a felsőoktatás szabadságához kötve újabb 2,2 milliárd eurót.

Ezen kívül kiemelte, hogy Magyar Péter hivatalosan is benyújtotta az az Európai Ügyészséghez való csatlakozási kérelmet, valamint azt is, hogy a magyar diákok újra részt vehetnek az Erasmus programban, akár már a következő iskolai évtől.

Magyar Péter nyilatkozatában megerősítette korábbi ígéreteit, miszerint a korrupcióellenes intézkedések, a közbeszerzési szabályok felülvizsgálata, az Integritás Hatóság jogkörének bővítése, a vagyonvisszaszerzési hivatal megalapítása lesznek azok a fő intézkedések, melyek lehetővé teszik majd a pénzek felszabadítását.

A miniszterelnök még tovább részletezte, hogy hogyan áll össze a 16,4 milliárd euró:

• 4,2 milliárd euró költhető közlekedésfejlesztésre, egészségügyi és szociális beruházásokra, környezetvédelmi beruházásokra és kkv-k fejlesztésére.
• Ahogy von der Leyen is elmondta, 2,2 milliárd euró a felsőoktatás fejlesztéséhez és kutatásfejlesztéshez köthető.
• Majdnem 4 milliárd eurót el tudnak számolni már megvalósult vagy megvalósulás alatt álló beruházásokra. 1,5 milliárd eurót fordítanak majd elektromos hálózatfejlesztésre és zöldenergiára, valamint majd 2 milliárd eurót új vasúti, illetve HÉV-szerelvények beszerzésére.
• Ezen kívül említette még a digitális technológiai fejlesztéseket több milliárd euró értékben, a kis- és középvállalkozói programok támogatását, valamint a lakhatási válság enyhítését.

A helyreállítási alapokra visszatérve, az eredetileg sokat emlegetett 10,4 milliárd euróból 6,5 milliárd euró a vissza nem térítendő támogatás, erre jön még 3,9 milliárd eurónyi hitel (ebből 3,5 milliárdot hívnának le a sajtótájékoztatón elmondottak szerint). A felszabadított összegekből 600 millió eurós tétel, amit az Alapjogi Chartának való meg nem felelés, azon belül is a szexuális kisebbségek jogai miatt blokkoltak, valamint 35 millió euró az az összeg, amit a menekültügyi szabályoknak való meg nem felelés miatt tartanak vissza. Ez azért érdekes, mert ezek talán a legkényesebb, legmegosztóbb témák, melyeknek az elodázásával jól járhat a magyar kormány, valamint azért is, mert egyelőre nem tudni, hogy ezek a tételek bele tartoznak-e a sajtótájékoztató másnapján bejelentett plusz 2 milliárd euróba.

A brüsszeli út után Magyar Péter azt nyilatkozta a Portfóliónak, hogy a következő lépés most egy új helyreállítási terv leadása, aminek nincs konkrét határideje, de a nyári szünet előtt el akarják készíteni, hiszen a kiválasztott projektek összeírása és még a mérföldkövek pontos megfogalmazása is időt és egyeztetést igényel a Bizottsággal. Az új tervet júniusban a Bizottságnak, júliusban a Tanácsnak kell majd jóváhagynia. A mérföldkövek megvalósítását augusztus végén ellenőrzik majd, és a kifizetési kérelmeket ezután szeptemberben kell leadni. Ha minden flottul megy, akkor akár már az év végéig megérkezhet a helyreállítási alapok teljes összege.

Mind a miniszterelnök, mind a Bizottság elnöke többször hangsúlyozta, hogy a tárgyaláson nem beszéltek se Ukrajna uniós csatlakozásáról, se a Migrációs Paktumról, ugyanis – az előző kormány téves tájékoztatásával ellentétben – nem ezek miatt fagyasztotta be az EU a pénzeket Magyarország számára. A pénzcsap megnyitásához a kulcs a zéró tolerancia a korrupcióval szemben, ezen a téren néhol az EU által előírtnál is szigorúbb intézkedéseket fognak elfogadni. Az is többször elhangzott Magyar Péter részéről, hogy a Bizottság kellő flexibilitással kezeli a szupermérföldköveket. Erre példa, hogy lesz egy átmeneti időszak 2027. augusztus 31-ig az egyetemeket felügyelő közérdekű alapítványok kapcsán, hiszen vannak olyan egyetemek, amik például kórházak felett is diszponálnak, így hosszabb idő kell számukra az átalakuláshoz. A nem egyetemekkel foglalkozó kekvák azonban 2026. augusztus 31-ig megszüntetésre kerülnek vagy átalakítják őket, köztük az MCC-t is.

A sajtótájékoztató bár rendkívül biztató eredményekről számolt be, néhány kérdést megválaszolatlanul hagyott. Magyar Péter elmondta, hogy vannak olyan szupermérföldkövek, melyek szerepeltek a korábbi vállalások között, de az Orbán-kormány nem tudta teljesíteni őket, így okafogyottá váltak. De ezeken kívül minden más mérföldkövet teljesíteni tud Magyarország a miniszterelnök szerint. Az nem derült ki pontosan, hogy ezzel a már fent említett elvesztett 2 milliárd euróra utalt-e. Arról sem ejtettek szót, hogy mik a tervek a jogállamisági eljárás keretén belül visszatartott pénzekkel, melyek felszabadításához nem elég a Bizottság, hanem a Tanács is kelleni fog. Persze ennek oka lehet az is, hogy annak a csomagnak az esetében nem szorít úgy az idő, mint a most megállapodott ügyek kapcsán. Egyelőre azt sem tudni, pontosan mi az a plusz 2 milliárd euró, amelynek a felszabadítását utólag jelentette be Magyar Péter.

Magyarország példája Európa-szerte fontos lehet

Ahogy az április 12-i választási eredményeket is úgy értékelte a világ, mint a határainkon túlmutató eredményt, mely reményt adhat Európa vagy akár a világ más országainak is a demokrácia és a jogállam visszaállításának tekintetében, úgy az uniós pénzek hazahozatalának is komoly tétje van az EU számára is.

Magyarország példáján keresztül dőlhet az el, hogy a jogállamiság védelme valóban működhet-e pénzügyi eszközökkel.

Egyesek már azt sikernek könyvelték el, hogy a forrásokat befagyasztotta az EU, mert lám, a Tanács és a Bizottság aktivitása bebizonyította, hogy bizony a meg nem felelésnek komoly gazdasági következményei lehetnek. Azonban az EU valódi célkitűzése az lenne, hogy változást érjen el tagállami szinten, már pedig ez az Orbán-kormány alatt nem történt meg, befagyasztott források ide vagy oda, hiszen az igazságügyi reformokon kívül semmilyen olyan vállalást nem tett a kormány, mely a jogállamiság helyreállítását szolgálta volna. Most azonban,

amennyiben valódi reformok valósulnak majd meg augusztus 31-ig és után, úgy nem csak az új magyar kormány, hanem az EU is elégtételt érezhet, bizonyítva, hogy az uniós pénzek visszatartása hatékony eszköz a jogállamiság tagállami szintű helyreállítására.

A jövőre nézve is lehet az ügynek relevanciája, hiszen jelenleg is folynak a tárgyalások az EU következő (2028-2034-es) költségvetéséről, melyben a Bizottság még nagyobb hangsúlyt fektetne a jogállamiság védelmére. A következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslat beépített feltételeket vezet be a nemzeti regionális partnerségi tervekbe (NRPT-k), melyek a NextGeneration EU (ennek része az RRF-is) mintájára működnének. A költségvetés majd 44%-a ilyen nemzeti tervek felállításához lenne kötve, tehát a tagállamoknak különféle vállalásokat kellene tennie a terveikben, melyek nem teljesítése komoly pénzügyi szankciókat vonna maga után. Az NRPT-knek figyelembe kellene venniük a Bizottság éves jogállamisági jelentésében megfogalmazott ajánlásokat, és támogatniuk kellene a jogállamiságot előmozdító reformokat. Ez csupán egy tervezet, a költségvetési tárgyalások még nem fejeződtek be, de a törekvésekből látható, hogy a jogállamiság pénzügyi eszközökkel való védelme egyre nagyobb hangsúlyt kap az EU-ban, főként a Bizottság részéről, így a magyar eset egy sikersztori lehet a módszer hatékonyságának demonstrálására.

Az elvárásokat felülmúló magyar-uniós tárgyalási eredmények egy olyan politikai megállapodás részei, melynek egyik fontos pillére a Magyar-kormány igyekezete és már másfél éve tartó (még kormányra kerülésük előtt kezdődő) kemény munkája, valamint a Bizottság megelőlegezett bizalma az új kormánnyal szemben. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az EU ezzel jutalmazta Magyarországot a kormányváltásért cserébe, azonban ez nem jelenti azt, hogy üres ígéretekre alapozták volna a megállapodást. Von der Leyen határozottan kiemelte, hogy a megállapodás csupán egy kiinduló alap, a források folyósításának függvénye a reformok teljesítése lesz, és bizonyos tételek esetében a Tanácsnak is lesz beleszólása a pénzek feloldásába.

A jogállamisággal foglalkozó szakértők egy része aggódik, hogy a lengyel példából kiindulva a Bizottság esetleg elhamarkodottan dönt majd és a jogállamisági kritériumok felvizezése lehet a magyar pénzek hazahozatalának záloga. Példaként említik a 2023 decemberében felszabadított összegeket, melyeket csak papíron létező reformok miatt, a valóságban politikai alku részeként ítéltek meg Magyarországnak. Innen a már korábban említett bírósági ügy.

Hogy mennyire jogos a félelmük, az majd csak a nyári reformok értékelése során derülhet ki, de világos, hogy csupán ígéretekre nem lehet alapozni, amikor ekkora összegek forognak kockán. Az azonban várható, hogy bár a jóhiszemű hajlandóság megvan az együttműködésre, a Bizottság nem huny szemet az alapvető fontosságú dolgok felett és nem hajlandó meghátrálni jogállamisági kérdésekben, hanem elvárja a komoly korrupcióellenes lépéseket és a jogállamiságot érintő reformokat. Márpedig ez elengedhetetlen, ha az EU meg akarja őrizni a jogállamiság-védelmi törekvéseinek hitelességét.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép forrása: EU