Nálunk is egyre több a közösségi kert, de még több akadályba ütköznek az alulról induló városfejlesztési ötletek

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Április 30-án Győrben a Terasz Csoport Egyesület egy előadás keretében bemutatta a 2020-ban készített Vízió tanulmányát, amely a város jövőképét hivatott felvázolni. Bár az elképzelésből nem sok minden valósult meg, a hallgatóság hasznos észrevételeket tett, és többek között megfogalmazódott a hazai közösségi tervezés hatékony működésének hiánya. Ebből a felvetésből kiindulva született meg ez az írás, hogy feltérképezzük milyen szinten van Magyarországon a közösségi tervezés napjainkban.

Győrben a közösségi tervezés inkább „puhább” (soft) programokhoz kapcsolódik (szociális, közösségfejlesztési projektek), nem annyira látványos közterületi átalakításokhoz. A nagyobb városfejlesztési beruházások többsége továbbra is felülről vezérelt (top-down) módon valósul meg. Ugyanakkor a 2010-2015 között zajló Győr‑Újváros szociális városrehabilitációs programja jól mutatja, hogy EU-s programok keretében megjelenik a részvételiség, mint elvárás, és ezekben valódi bevonási gyakorlatok is kialakulhatnak. A város honlapján egyre több kisebb beruházás előtt is kikérik a városlakók véleményét.

A közösségi tervezés kézzelfogható eredményeit az alábbi ábrán olvasható 10 jó példa szemlélteti.

Ezek a példák különböző léptékben és formában mutatják meg, hogy a közösségi bevonás hogyan járulhat hozzá élhetőbb, a helyi igényekre jobban reagáló városi környezet kialakításához. Bár jórészt a fővárosból származnak a jó gyakorlatok, Pécs és Szeged esetében is megjelent a lakosság bevonása a fejlesztések során.

A város rejtett terei – belső udvarok közösségi tervezése

A belső udvarok különleges helyet töltenek be a városi szövetben. Azok az épületek, melyek helyet adnak ezeknek az udvaroknak többnyire magánterületek, azonban a legtöbb esetben megnyitásra kerültek a lakosság számára, és kisebb üzletek, éttermek, kávézók stb. is megtalálhatóak bennük.

Ilyen udvarokkal rendelkező több mint százéves „gangos” társasházak találhatók jelentős számban Budapest számos kerületében. De más hazai nagyvárosban, például Győrben szintén felfedezhetőek ezek az udvarok a belváros szívében (1. fotó), melyek a mai napig népszerűek mind a helyiek, mind pedig a turisták körében.

Budapesten nagyjából 20 évvel ezelőtt kezdődött el néhány udvarnak a helyi lakossággal közös megújítása, mely során a GANG csapat közreműködésével közösségi kerteket hoztak létre bennük. A kertek kialakításában sokszor nemcsak az ott élők vettek részt, hanem önkéntesek, szakemberek, és néha még más házak lakói is. A kialakításuk kulcsa az volt, hogy megtalálják a belső udvaros házak azon lakóit, akik nemcsak arra vágynak, hogy szép udvaruk legyen, hanem szívesen tennének is ezért. Ezek a lakók voltak aztán a fejlesztések mozgatórugói, akik a kezdettől fogva a szívügyüknek tekintették a kertek létrehozását.

Az udvarok közösségi tervezése többnyire úgy zajlott, hogy személyesen megkeresték a lakókat, valamint lakógyűlések során szakemberek segítségével véglegesítették a terveket. A folyamat több héten keresztül tartott, melyek alkalmával a lakók is jobban megismerték egymást, és voltak olyan esetek, ahol régi nézetelérések rendeződtek. A létrejött közösségi kertek fenntartásáért pedig aztán maguk az ott élők feleltek, éppen ezért a kialakításuk során az egyik cél az volt, hogy könnyen karbantarthatóak legyenek.

Amit fontos még megemlíteni a belső udvarok zöldítésével kapcsolatban, hogy nemcsak a közösségépítő jellegük miatt kiemelkedőek, hanem a városi klíma javításának szempontjából is. Nem véletlen, hogy Graz városában, ahol számos belső udvarral rendelkező épület található az egyik cél, hogy növeljék a növényzetek arányát, illetve telepítsenek oda ahol még nincs (2. fotó). Ehhez 2007-ben fogadta el Graz a zöldítési programját (Grünes Netz Graz), melynek célja, hogy hálózatba kötve összekapcsolják a város zöldfelületeit. Ugyanis önmagában egy-egy udvar pontszerű zöldítése, vagy közösségi kertté alakítása nem elegendő a klíma javítására (Jóna, 2025). Ehhez egy „zöldhálózat” létrehozása szükséges, melyben a belső udvarok kiemelt szerepet tölthetnek be a hőszigethatás csökkentését illetően.

Közösségi kertek, mint a részvételi várostervezés mintaterei

Napjainkban a közösségi tervezés egyik legsikeresebb és leglátványosabb formáját Európa-szerte a közösségi kertek kialakítása jelenti.

Ezek a kezdeményezések nem csupán városi zöldfelületek létrehozását szolgálják, hanem erősítik a társadalmi kohéziót, a helyi identitást és a lakossági részvételt is (Hou et al., 2009; Certomà, 2015). A közösségi kertek tervezése során a lakók gyakran már a kezdeti koncepcióalkotásba is bekapcsolódnak: közösen határozzák meg a funkciókat, a térhasználat módját, valamint a fenntartás szabályait.

Nyugat-Európában különösen Berlin, Koppenhága és Amszterdam vált ismertté olyan részvételi alapú városi kertprogramokról, amelyek az alulról szerveződő közösségi kezdeményezéseket támogatják. Jó példa erre a berlini Prinzessinnengarten projekt, amely egy használaton kívüli városi terület közösségi bevonással történő újrahasznosítására épült, és mára a részvételi városfejlesztés egyik nemzetközileg ismert mintaprojektjévé vált (Rosol, 2010). A projekt különlegessége, hogy a kert kialakítása, működtetése és fejlesztése is folyamatos közösségi egyeztetés mellett történt.

A hazai szakirodalom szintén hangsúlyozza, hogy a városi közösségi kertek nem csupán rekreációs vagy élelmiszer-termelési funkciót töltenek be, hanem a közösségi részvétel és az önszerveződés fontos színterei is. Bársony (2020) tanulmánya rámutat arra, hogy a magyarországi közösségi kertek a városi közjavak sajátos formáiként értelmezhetők, ahol a közösségi együttműködés, a megosztott felelősség és az alulról szerveződő kezdeményezések kiemelt szerepet kapnak. A kertek működése során a résztvevők közösen alakítják ki a használat szabályait, a tér működését és a közösségi normákat, amely erősíti a társadalmi kohéziót és a helyi identitást.

A tanulmány kiemeli, hogy a közösségi kertek kialakulása szorosan kapcsolódik a részvételi városfejlesztés nemzetközi trendjeihez, ugyanakkor a hazai példák esetében a civil kezdeményezések, az önkéntesség és a közösségi együttműködés szerepe különösen meghatározó. A közösségi kertek így nemcsak fizikai zöldfelületeket hoznak létre, hanem a városi társadalom demokratikusabb működésének és a részvételi tervezés gyakorlatának fontos laboratóriumaivá is válnak.

A közösségi kertek jelentősége különösen felértékelődött a fenntartható városfejlesztési és klímaadaptációs diskurzusokban is. A részvételi alapú zöldinfrastruktúra-fejlesztések hozzájárulnak a városi hőszigethatás mérsékléséhez, a biodiverzitás növeléséhez, miközben erősítik a helyi közösségek rezilienciáját és együttműködési képességét (Barthel et al., 2010).

Ahol a gyerekek is tervezők: közösségi játszótérfejlesztés

A gyerekek bevonása a játszóterek tervezésébe egyre fontosabb eleme a közösségi városfejlesztésnek, hiszen ők a terek elsődleges használói. A részvételi tervezés során a gyerekek rajzokkal, makettekkel, játékos workshopokon vagy iskolai foglalkozások keretében mondhatják el, milyen eszközöket és közösségi tereket szeretnének. Ez nemcsak kreatívabb és használhatóbb játszótereket eredményezhet, hanem erősíti a helyi közösséghez való kötődésüket is. A folyamatba a szülők, pedagógusok és környékbeli lakók bevonása szintén fontos, mert így a különböző igények összehangolhatók.

Egy 2012-es kutatás során 102 gyermeket kérdeztek meg a játszóterekkel kapcsolatban. A kedvelt játékeszközök között egyértelműen a hagyományos és fészekhinta vezette a sort, emellett pedig az egyensúlyérzéket fejlesztő „mocsárjáró”, és az erőt, valamint az ügyességet egyaránt fejlesztő mókuskerék szerepelt a lista elején. Bár hinta mindegyik játszótéren megtalálható, a mocsárjáró és mókuskerék már ritkábban előforduló eszközök. A gyermekek szívesen látnának a megszokottakon felül más eszközöket is, mint például labirintusokat, barlangokat, bújócskázó helyeket, valamint fa mászókákat mozgó részekkel. A játszóterek egy idő után unalmassá válnak, és ahogy nőnek a gyermekek nem követik az igényeiket.

Érdekes, figyelemfelkeltő játszóterek tervezésére megoldást jelenthet egy izgalmas témára épülő játszótéri eszközpark vagy olyan eszközök tervezése, melyek kevés befektetéssel, cserélhető elemekkel, időszakonként megújíthatók. Egy jól megtervezett játszótér (például ugyanazok a játékok, csak más testmérethez kialakítva, esetleg nagyobb testi – szellemi kihívást igénylő eszközök beillesztése a többi játék közé) jelenthetne akkora motivációs erőt, hogy az „idősebbek” is szívesen használnák a játszótereket.

2025 őszén a Pannonhalmi Városi Könyvtárban tartott Országos Rajzfilmünneppel egybekötött foglalkozáson az ovisok megtervezhették, hogy a rendelkezésre álló játékeszközöket hogyan helyeznék el, mit mi mellé raknának (3. fotó).

Magyarországon ez a gyakorlat még kevésbé elterjedt, de több európai példa (Barcelona: Parc de la Pegaso játszótér, Brüsszel: Adventure Playground, Bristol: Hopscotch Project) bizonyítja, hogy a gyermekbarát tervezés hosszú távon élhetőbb köztereket hoz létre. A gyerekek véleményének figyelembevétele segíthet abban is, hogy a játszóterek biztonságosabbak, befogadóbbak és változatosabbak legyenek. A közösségi alapú tervezés így nemcsak fizikai fejlesztést jelent, hanem szemléletformáló eszközzé is válhat a városi környezet alakításában.

Következtetések

A magyarországi közösségi tervezés jelenlegi helyzetét vizsgálva, különös tekintettel az alulról szerveződő városfejlesztési kezdeményezések lehetőségeire és korlátaira, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bár a lakossági részvétel egyre nagyobb szerepet kap a városi fejlesztésekben, a merev intézményi struktúrák, a forráshiány és a társadalmi egyenlőtlenségek továbbra is jelentős akadályt jelentenek.

A bemutatott hazai és nemzetközi példák azt bizonyítják, hogy a közösségi bevonás hozzájárulhat az élhetőbb, fenntarthatóbb és társadalmilag befogadóbb városi környezet kialakításához. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a közösségi tervezés nem csupán fizikai téralakítás, hanem közösségépítő és szemléletformáló folyamat is, amely erősíti a helyi identitást és a társadalmi kohéziót. A jövőben a részvételi mechanizmusok erősítése és az átláthatóbb döntéshozatal kulcsszerepet játszhat a demokratikusabb városfejlesztési gyakorlatok kialakításában.

Köszönetnyilvánítás

Az írás a Farkas Orsolya vezetésével megvalósuló 30026/003-46 számú „Examining the accessibility of playgrounds in Győr from the perspective of sustainable mobility and environmental justice – development of a complex walkability index” című kutatási projekt keretében valósult meg, amelyet a Deutsche Bundesstiftung Umwelt támogat.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images