Nem csökkentek a keresetkülönbségek itthon az elmúlt két évtizedben – Mutatjuk az okokat

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Nőtt vagy csökkent a bérek közötti egyenlőtlenség Magyarországon? A kérdésre a válasz első ránézésre lehangolóan unalmas: nagyjából ott vagyunk, ahol két évtizeddel ezelőtt voltunk. A Journal of Macroeconomics folyóiratban megjelent tanulmányunkban azt mutatjuk be, hogy ezt a látszólagos mozdulatlanságot két ellentétes irányú folyamat okozza.

Kutatásunkban a KRTK Adatbankjában elérhető magyar adminisztratív adatokat használjuk. Az adatbázis a magyar társadalombiztosítási azonosítóval rendelkező népesség 50%-os véletlen mintáját fedi le, melyből a 2004 és 2021 közötti időszakot vizsgáljuk. A mintát a 25–55 éves alkalmazottakra szűkítjük, a magán- és a közszféra dolgozóit egyaránt megtartva.

Az éves keresetet az adott naptári év valamennyi munkaviszonyából származó, járulékköteles havi keresetek összegeként határozzuk meg. Ez az alapbér mellett a túlóradíjakat, valamint a rendszeres és nem rendszeres bónuszokat is tartalmazza. A keresetdefiníció ugyanakkor csak a hivatalosan bejelentett, járulékköteles jövedelmeket ragadja meg, így az informális jövedelemelemeket nem tükrözi.

Látszólag alig változott valami

Az egyenlőtlenség mérésére először a P90–P10 arányt használjuk. A dolgozókat keresetük szerint sorba rendezzük: a P90 a legfelső kereseti tized alsó határa, a P10 pedig a legalsó tized felső határa. A mutató azt jelzi, hogy a felső küszöb hányszorosa az alsónak: minél nagyobb az értéke, annál nagyobb az egyenlőtlenség. Ennek alakulását mutatja 2004 és 2021 között az 1. ábra, külön a férfiakra és a nőkre.

A felső tized határa és az alsó tized határa között a teljes időszakban nagyjából 10-szeres különbséget találunk.

Bár a vizsgált időszakot jelentős reálbér-növekedés és minimálbér-emelések jellemezték, az egyenlőtlenség 2004-ben és 2021-ben is nagyjából azonos szinten állt.

A 2008–2010-es válság idején átmenetileg megnőtt, majd a 2010-es évek elejétől fokozatosan visszatért a kiinduló szint közelébe, mindkét nem esetében.

Az egyenlőtlenséget érdemes külön megvizsgálni a kereseti eloszlás tetején és alján is. A P90–P50 arány a legfelső kereseti tized küszöbét hasonlítja a mediánhoz – ahhoz a kereseti szinthez, amelynél a dolgozók fele többet, fele kevesebbet keres. A P50–P10 arány pedig azt mutatja meg, hogy a mediánkereset hányszorosa a legalsó kereseti tized felső határának.

Az 1. ábra alapján a férfiaknál már az időszak elejétől csökkent az egyenlőtlenség az eloszlás tetején, miközben az alján nőtt; a nőknél 2016 után alakult ki hasonló tendencia. A két ellentétes irányú változás mindkét nem esetében nagyjából kioltotta egymást, ezért maradt lényegében változatlan a teljes P90–P10 arány. Az eloszlás alján megfigyelhető növekedés ugyanakkor meglepő, hiszen a jelentős minimálbér-emeléseknek elvileg éppen az alacsony keresetek közötti különbségeket kellett volna csökkenteniük.

Az órabérek mégis közeledtek

A 2. ábrán az éves keresetek, a havi keresetek és az órabérek egyenlőtlenségét hasonlítjuk össze. Ehhez a szórást használjuk, amely a P90–P10 arányhoz hasonlóan azt mutatja meg, mennyire térnek el egymástól a keresetek: minél nagyobb a szórás, annál nagyobb az egyenlőtlenség. Míg azonban a P90–P10 arány az eloszlás két pontját veti össze, a szórás valamennyi dolgozó keresetét figyelembe veszi.

Az éves kereset az év során megszerzett havi keresetek összege, ezért az nemcsak azt tükrözi, hogy valaki mennyit keresett egy adott hónapban, hanem azt is, hogy hány hónapot dolgozott az évben. Az órabért pedig úgy számítjuk ki, hogy a havi keresetet elosztjuk a szerződés szerinti heti munkaidőből számított havi óraszámmal.

A 2. ábra alapján az éves és a havi keresetek egyenlőtlensége alig változott, az órabérek közötti egyenlőtlenség viszont jelentősen csökkent. Ez a csökkenés időben szorosan egybeesik a minimálbér és a garantált bérminimum nagyobb emeléseivel. Különösen jól látható változás történt a garantált bérminimum 2006-os bevezetésekor, valamint a 2012-es és a 2017-es emelések idején, amikor a két bérminimum nagyjából 15–25 százalékkal nőtt. A mintázat összhangban van azzal, hogy ezek az emelések elsősorban az eloszlás alján lévő órabéreket tolták felfelé, és ezáltal csökkentették az órabérek közötti különbségeket.

Ez fedhette el az órabérek közeledését

A kereseti mutatók eltérő alakulását nagyrészt a ledolgozott munkaidő változása magyarázhatja, azon belül is főként az alacsony keresetűek óraszámának csökkenése. A 3. ábra a heti legfeljebb 20 órát dolgozók arányát mutatja külön a férfiakra és a nőkre, a teljes mintában, illetve az órabéreloszlás alsó negyedében – vagyis nagyjából a garantált bérminimum alatt keresők körében. A férfiaknál, ahol a részmunkaidő a 2000-es évek elején még ritka volt, a heti 20 óránál kevesebbet dolgozók aránya 2021-re közel a háromszorosára nőtt. A nőknél szintén jól látható a növekedés, bár körükben már az időszak elején is gyakoribb volt a részmunkaidő. A legalacsonyabb kereseti negyedben ezek a változások még markánsabban jelentkeztek.

Ez feloldhatja a korábbi ellentmondást.

Miközben a jelentős minimálbér-emelések hozzájárulhattak az órabérek közötti egyenlőtlenség csökkenéséhez, főként az alacsony keresetűek átlagos bejelentett munkaideje rövidült.

Emiatt az órabérek közeledése a havi és éves keresetekben már nem jelent meg.

Az eredmények ugyanakkor csak a hivatalosan bejelentett munkaidőre és járulékköteles keresetekre vonatkoznak. Az adminisztratív adatokból nem tudjuk eldönteni, hogy a rövidebb munkaidő minden esetben tényleges változást jelentett-e. Elképzelhető, hogy a növekvő minimálbérek hatására papíron olyanok is részmunkaidőbe kerültek át, akik a valóságban, immár a szürkegazdaságban továbbra is teljes munkaidőben dolgoztak. A nem megfigyelt, „borítékos” jövedelmeket is figyelembe véve elképzelhető, hogy valójában a jövedelmi egyenlőtlenségek csekély csökkenését tapasztalnánk.

A jó munkavállalók a jól fizető cégeknél koncentrálódnak

A tanulmányban végezetül részletesebben is megvizsgáljuk, hogy az órabérek közötti különbségek mekkora része köthető magukhoz a munkavállalókhoz, a vállalatokhoz, illetve ahhoz, hogy kik melyik cégnél dolgoznak. Mindkét vizsgált évtizedben a munkavállalók közötti tartós különbségek magyarázzák a bérszóródás legnagyobb részét, mintegy 33–36 százalékát, de a cégek szerepe is jelentős: a munkáltatók közötti béreltérések a szóródás 17–22 százalékát adják.

Hasonlóan fontos a bérszelekció, vagyis az, hogy a magasabb kereseti potenciállal bíró, bárhol jól teljesítő munkavállalók nagyobb eséllyel kerülnek az általában is jobban fizető cégekhez. Vagyis a kedvezőbb helyzetű dolgozók nemcsak saját képességeikből, hanem abból is előnyt szereznek, hogy jobb béreket kínáló munkáltatóknál dolgoznak, így növelve tovább a megfigyelt egyenlőtlenségeket. Ez a jelenség a béregyenlőtlenség körülbelül egyötödét magyarázza Magyarországon, mely arány nemzetközi viszonylatban erősnek számít.

Köszönetnyilvánítás: a kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal STARTING (149432) pályázata támogatta.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images