Hányszor vesszük elő egy nap az okostelefont? Így alakítja át a fizikai környezetünkkel való kapcsolatot a digitalizáció

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A geográfia középpontjában a térbeliség és az ahhoz kapcsolódó komplex, sokszor egymásra ható folyamatok összefüggéseinek tanulmányozása áll, legyenek azok természeti vagy társadalmi jelenségek. Jelen írás ezen belül is a digitalizáció térbeli hatásaira fókuszál. Ez nemcsak a fizikai környezet átalakulását foglalja magában, de magát a térhez való viszonyt is érinti.

Ha geográfus nézőpontból szemléljük a témát, akkor gyakran találkozhatunk egyfajta duális megközelítéssel: online és offline, digitális és fizikai terek kapcsán folyik a diskurzus. Azonban ezek a „terek” ma már szorosan összefonódnak, és nem lehet őket ilyen könnyedén szétválasztani. Csak néhány extrém esetben, társadalmi sokk idején nyílhat erre mód. Gondoljunk a COVID-19 világjárvány első éveire, amikor a fizikai terek jó része hozzáférhetetlenné vált, és számos tevékenység „költözött át” a képernyőre. Másik oldalról az online világ beágyazottságát és a földrajzi környezet felértékelődését tapasztalhatták meg a 2025-ös nagy ibériai áramszünet elszenvedői, ahol pont fordítva, a digitális világ vált elérhetetlenné.

A hétköznapokban nem érzékelhetjük ilyen élesen a fizikai és digitális tér határait, azok elmosódnak, egyúttal egymásba fonódnak. Figyelmünk sokszor ide-oda ugrál közvetlen fizikai környezetünk és a képernyőn érkező információk között.

Az optimistább becslések szerint is naponta több mint 50 alkalommal vesszük elő a telefont, sok esetben előzetes cél nélkül.

Míg a korábbi évtizedek során a képernyők meghatározott földrajzi lokációkhoz kötődtek – a személyi számítógépek jellemzően az otthonhoz, munkahelyhez, valamint az internetkávézókhoz –, addig mostanra azok a helyek váltak pontszerűvé, ahol nem elérhető az internet.

A képernyők által közvetített korlátlanság, a bárhonnan-bármikor való elérhetőség és az, hogy ennek következtében gyakran nem ott van a figyelmünk, ahol fizikailag tartózkodunk, azt is eredményezi, hogy olyan helyekre is betüremkedik az online tér, ahol nem lenne kívánatos. Nyaralások helyszínén a munka, iskola- vagy munkahelyeken a szórakozás. A képernyő ingerei az előadásokat, a vezetést vagy az esti pihenést is megzavarhatják. A jelenségre adott reakciók közül egységesebb fellépés a közoktatáshoz kapcsolódik: egyes országokban és korosztályokban a digitális eszközök használatának korlátozásával, illetve kizárásával reagáltak.

A káros hatások részben abból adódnak, hogy a figyelem- és szándékgazdaság érdekében áll, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek a platformokon, melynek céljából azok szándékosan addiktív tulajdonságokkal vannak felruházva, mint a végtelen görgetés vagy a kiszámíthatatlanul érkező értesítések. Ennek köszönhetően elrabolják a figyelmet, és a profit érdekében a felületeken tartanak. Bizonyítékként számos képernyőre szegezett tekintettel találkozhatunk kultúrától, településtípustól és helytől függetlenül.

A képernyők a tér bármely pontján elérhetőek, ugyanakkor a digitalizáció magával hoz egyfajta térbeli homogenizációt is, amelynek következtében egyetlen lokáció szerepe értékelődik fel:

megnövekedett az otthon töltött idő.

Ez részben arra vezethető vissza, hogy az online térben megvalósíthatóvá vált egy sor olyan tevékenység, amelyet korábban csak egy-egy fizikai helyet felkeresve lehetett elvégezni. Számos példa említhető, mint például a fogyasztás (boltok helyett webshop-ok), étkezés (éttermek helyett ételrendelő alkalmazások), kapcsolattartás (találkozási helyek helyett közösségi média), ügyintézés (internetbank, közmű-alkalmazások), szórakozás (streaming szolgáltatások), egyes ágazatokban a munkavégzés (távmunka).

Ez a fajta átalakulás azonban a kényelmen túl további hozadékokat tartogat, hiszen az állandó otthoni jelenlét a fizikai helyek és személyes interakciók ellenében történik. Példaként említve: visszaszorulhatnak azok a véletlenszerű találkozások, amelyek korábban csak azért valósulhattak meg, mert egyes helyeket felkerestünk. Ez alatt olyan ismeretlenekkel vagy ismerősökkel való mikrointerakciókat értünk, amelyek során az egyén más világlátású, társadalmi-gazdasági helyzetű személyekkel osztozik a térben. A személyes interakciók csökkenését és a közösségi terek használatának visszaszorulását egyes kutatók összefüggésbe hozzák különböző társadalmi problémákkal, mint az elmagányosodás vagy a társadalmi polarizáció. A közösségi média mindezt nem pótolja, sőt használatának további negatív következményei lehetnek, különösen a sérülékenyebb csoportok, például a gyerekek körében.

A mesterséges intelligencia alapú chatbotokkal és ágensekkel pedig nem csak a tér homogenizálódása mehet végbe, hanem az emberi kapcsolatoké is – ahogy többé nincs szükség arra, hogy elugorjunk a postára, úgy fennáll a veszélye, hogy az emberi kapcsolódás alapvető igényét veszíthetjük el. A chatbotok egyszemélyben tölthetik be a barát, személyi asszisztens, munkatárs és a szakember szerepét az autószerelőtől kezdve az orvosig. Ahogy a tér helyett a képernyőn lévő információk bármikor és bárhol elérhetőek, úgy kínálják ezt a korlátlanságot (vagy annak illúzióját) a kapcsolódás esetében.

A képernyő a puszta jelenléten túl térszervező erő: meghatározza városainkat és a globális-társadalmi rendszerek működését.

Helyi szinten új terek létrejöttét segíti elő: az e-kereskedelem révén csomagautomaták pettyezik a településképet, coworking irodák alakulnak, hogy a távmunkában dolgozók számára átmeneti tereket biztosítsanak az otthon és a hagyományos irodák közt. Ezen túl a legtöbb szolgáltatás egyszerre van jelen a fizikai és online térben, a fogyasztók többsége pedig sokszor utóbbi alapján tájékozódik. Értékelések alapján foglalunk szállást, influenszerek és algoritmusok befolyásolják hova utazunk, mit és honnan vásárolunk és milyen identitás(okk)al rendelkezünk. A fizikai térben nem csak átvitt értelemben, de szó szerint online tereken keresztül tájékozódunk a telefonos térképalkalmazások segítségével.

A digitalizáció jelentősége ugyanakkor túlnyúlik a mindennapi tevékenységeken és térhasználaton, a társadalomszerveződés alapjait érinti. A képernyők jelenléte széttöredezi a figyelem mellett a nyelvet és az emlékezetet. A politikusok hosszú vitaműsorok helyett néhány soros közösségi média posztokban ismertetik elképzeléseiket, a filmek készítésekor figyelembe veszik azt, hogy a nézők telefont néznek, az egyetemeken könyvek helyett a rövidebb videók törnek előre, a kapcsolattartás zömmel rövid hang- és szöveges üzenetekkel történik. Mindezek pedig hatással vannak arra, hogyan gondolkodunk, tapasztaljuk és konstruáljuk a körülöttünk lévő világot.

A képernyők révén korábban elképzelhetetlen léptékű összekapcsoltság valósul meg. Helyi szubkultúrák válnak globális közösségekké, legyenek azok különleges életmódok vagy hobbik. Az egyént olyan információ özön éri, amely mennyiségben és térbeli léptékben is példa nélküli. Gyakran távoli helyek eseményeivel szembesülünk, melyekre nincs ráhatásunk. Evolúciósan ugyanakkor a térből érkező információk hagyományosan a túlélést szolgálták, így nem lehet őket olyan egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Általában a modern élet (beleértve a digitális létet) és az ember evolúciós öröksége közt elhangolódás figyelhető meg.

Habár az online tér látszólag korlátlan és működése sok szempontból különbözik a fizikai tértől, mégis a Föld véges erőforrásaira épül. A digitális eszközök akkumulátoraihoz ritkaföldfémek szükségesek, a mesterséges intelligencia miatt kialakított adatközpontok áram- és vízigénye jelentős, és várhatóan növekedni fog. Mindebből következik, hogy nem érthetjük meg a teret a digitalizáció nélkül, ugyanakkor nem vonatkoztathatunk el attól a ténytől, hogy a technológia geopolitikai, természetföldrajzi kötöttségekbe ágyazottan változik. Ezek a világok térben és a térre hatva léteznek, egyúttal folyamatosan egymást formálják.

Jelen írás elkészítéséhez a szerző nem vett igénybe mesterséges intelligencia alapú nyelvi modelleket. Az írásban szereplő gondolatok és szóhasználat a szerző sajátja, hivatkozás nélküli felhasználásához nem járul hozzá. 

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images