Magyarország lemarad a mesterséges intelligenciában, mi lesz így a vállalati biztonsággal?

mkt blog

mkt blog A Magyar Közgazdasági Társaság blogja.

A Magyar Közgazdasági Társaság blogja.

A mesterséges intelligenciának (MI) a vállalatok működésére gyakorolt gazdasági és biztonsági hatásáról szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetést múlt héten a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Fejlődésgazdaságtani Szakosztálya. A beszélgetésen Lits Benedek, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorandusza, Kasznár Attila, a Neumann János Egyetem Nemzetközi Gazdaságtan Tanszékének nemzetközi ügyekért és fejlesztésekért felelős dékánhelyettese, valamint Csáki Csaba, a Budapesti Corvinus Egyetem mesterséges intelligenciáért felelős dékánja vett részt. A beszélgetést Trautmann László, az MKT Fejlődésgazdaságtani Szakosztályának elnöke moderálta.

Az apropó: európai szintű kutatás a vállalatok alkalmazkodásáról

A beszélgetés apropóját az adta, hogy az Eurochambres felkérésére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egy munkaanyagot készít a mesterséges intelligencia adaptációjának az európai vállalatokra gyakorolt hatásairól, aminek szakmai részét Lits Benedek dolgozza ki brüsszeli szakértőkkel (Cornelius Knaack, Ilaria Colajanni) együttműködésben.

A Corvinus Egyetem doktorandusza ismertette a még folyamatban lévő kutatás eddigi eredményeit. Elmondása szerint a vállalatok rendkívül heterogén képet mutatnak mind szektorális, mind méret szerinti bontásban: a kis- és középvállalkozások jelentősen lemaradnak az MI adaptációjában a nagyvállalatokhoz képest, és a 2021-es első adatfelvétel óta a legtöbb ország nem tudott érdemben felzárkózni az akkor is vezető – jellemzően észak- és nyugat-európai – országokhoz, a dél- és kelet-európai térség lemaradása így tartósnak bizonyult.

A panelregressziós elemzés eredménye szerint

egy százalékpontnyi MI-adaptáció növekedés a vállalatok egy főre jutó árbevételét (labour productivity) 0,28 százalékponttal növeli.

A technológiai felhasználási célok közül a folyamatautomatizálás, a képfelismerés és a marketing/értékesítési alkalmazások mutattak szignifikáns összefüggést a termelékenység növekedésével. Foglalkoztatási hatás terén ezzel szemben nem találtak egyértelmű, erős összefüggést: a 25 év alattiak körében az adaptációval összefüggésben kimutatható volt némi foglalkoztatás-csökkenés, ami azonban a 40 év alattiak tágabb csoportjában már eltűnik – ennek pontos okai, illetve a technológia kiegészítő vagy kiváltó jellege további kutatást igényel. Érdekes országpéldaként hangzott el Lengyelország, ahol alacsony MI-adaptáció mellett is erős gazdasági növekedés volt megfigyelhető az elmúlt években. E téren Dánia a vezető ország, az ágazatok közül pedig a gyógyszeripar, amely az ICT-szektorokat követően a legmagasabb MI-adaptációt mutatta.

Digitalizációs szakadék és vállalati biztonsági kockázatok

Kasznár Attila a hazai helyzetet elemezve rámutatott: a mesterséges intelligencia használata előtt Magyarországon még egy alapvetőbb probléma áll fenn: a digitalizációs elmaradás. Sok kis- és középvállalkozás még mindig a papíralapú nyilvántartásoknál tart. Ez szerinte komoly biztonságpolitikai kockázatot is rejt, hiszen a vállalatok felkészületlenül, „próbálgatva” vetik bele magukat az MI használatába. Példaként egy tipikus kkv-s esetet hozott: ha egy munkatárs vállalati stratégiai adatokat ír be egy nyilvános MI-alkalmazásba, az érzékeny információ gyakorlatilag kikerül a cég ellenőrzése alól.

Kasznár szerint egyszerre kellene fejleszteni a digitális és a biztonságtudatosságot, és tudatos, állami szinten támogatott, lehetőleg kötelező képzésekre volna szükség, mivel a vállalkozók közül önkéntes alapon kevesen vesznek részt hasonló programokon. Hangsúlyozta: a vállalkozói biztonságtudat ma jellemzően az adat- és létesítménybiztonságra korlátozódik (tűzfal, biztonsági kamera), miközben a kiberfenyegetettség szintje minden korábbinál magasabb – erre pedig a társadalom, és különösen az oktatás még nincs felkészítve.

Háromféle mesterséges intelligencia – háromféle kockázat

Csáki Csaba fontosnak tartotta tisztázni, hogy a köznyelvi „MI” fogalom valójában legalább három, egymástól lényegesen eltérő technológiai kategóriát takar:

• a hagyományos, adatalapú rendszereket (amelyek évtizedek óta léteznek, és amelyekhez komoly szakértelem és rendezett adatvagyon szükséges);
• a generatív MI-t azaz a nyelvi modelleket, kép-, videó-, és zenegenerálást (ezek felhasználói belépési küszöbe rendkívül alacsony – szinte bárki, akár egy gyermek is használhatja, ami önmagában biztonsági kockázat, ezért a képzés szerinte is kulcsfonotosságú);
• valamint az intelligens ágenseket (amelyek működtetése komoly biztonsági befektetést igényel, mivel hibás beállítás esetén rendkívül gyorsan „elszabadulhatnak” a költségek és a kockázatok).

A Budapesti Corvinus Egyetem dékánja hangsúlyozta, hogy a generatív MI piacát mindössze néhány nagy szereplő (elsősorban amerikai és néhány kínai, illetve francia fejlesztésű modell) uralja, mert egy-egy új modell kifejlesztése sok ezer szerveren megvalósuló, hónapokig tartó munkával, több milliárd dolláros költséggel jár – ekkora tőkeerő és infrastruktúra Európában, így Magyarországon sem áll rendelkezésre.

Szuverenitás, geopolitika és a ritkaföldfémek kérdése

A beszélgetés egyik központi témája lett a technológiai szuverenitás értelmezése – vállalati, egyéni és állami szinten egyaránt. Csáki Csaba részletesen bemutatta a mesterséges intelligencia teljes ellátási láncának geopolitikai összefonódásait: a ritkaföldfém-bányászat több mint 60 százalékban Kína kezében van, továbbá jelentős kitermelést kínai érdekeltségek felügyelnek Dél-Amerikában és Afrikában is; a legfejlettebb chipeket túlnyomó többségben tajvani gyártók állítják elő, az ehhez szükséges gyártóberendezések kulcstechnológiáját pedig egy holland vállalat birtokolja; az MI-hez kapcsolódó felhő szolgáltatásokat két cég (AWS és MS) dominálja, és a nyelvi modellek piaca is zárt. Ez a réteges függőségi rendszer szerinte messze túlmutat a hagyományos szövetségi kereteken, és olyan konfliktusokra is rávilágít, mint az ukrajnai háború ritkaföldfém-vonatkozásai.

Elhangzott: napjaink háborúi – elsősorban az orosz–ukrán konfliktus – felgyorsították a mesterséges intelligencia fejlődését, különösen a dezinformáció mint fegyver terén. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a mesterségesen generált tartalmak (hamis képek, hírek) hatása ma már fontosabb tényező a közvéleményformálásban, mint azok valóságtartalma, és ez egyaránt jellemzi a hadviselést és a gazdasági kommunikációt.

Amerikai, kínai és európai modell – melyik irányba tartunk?

A beszélgetés kitért a nagy hatalmi központok eltérő megközelítéseire is. Az amerikai modellben a piac és a magánszektor szinte korlátlan szabadságot élvez (példaként hangzott el egy amerikai energiaszolgáltató esete, amely lakossági ellátás helyett úgy döntött, hogy inkább adatközpontokat szolgál ki). A kínai modellben ezzel szemben az állam totális kontrollt gyakorol az adatok és a vállalatok felett, míg az Európai Unió egy köztes, elsősorban szabályozási (GDPR, MI-rendelet) alapú utat próbál építeni. A résztvevők megosztották véleményüket a Trump-adminisztráció és az amerikai MI-vállalatok közötti vitákról is: biztonsági szempontból inkább az állami, üzleti szempontból inkább a vállalati érdek mellett érveltek, jelezve, hogy a kérdés alapvetően kulturális és filozófiai dilemma is egyben.

Szóba került a kvantumszámítógépek várható hatása is: a résztvevők szerint a működőképes, nagy teljesítményű kvantumszámítógépek megjelenése alapjaiban kérdőjelezné meg a jelenlegi titkosítási (nyilvános/privát kulcsos) biztonsági rendszereket, és tovább koncentrálná a gazdasági és technológiai hatalmat néhány vállalat, illetve állam kezében.

Az egyetemek szerepe: nem diploma, hanem alkalmazkodóképesség

A záró blokkban a felsőoktatás jövőbeli szerepéről esett szó. Csáki Csaba szerint a gyors, gyakran exponenciális technológiai változás miatt az egyetemek felelőssége átalakul: a cél már nem elsősorban egy adott szaktudás átadása – amely, mire a hallgató végez, elavulhat –, hanem az általános, transzferábilis készségek (kreatív gondolkodás, problémamegoldás, csapatmunka, kommunikáció, önreflexió, alkalmazkodóképesség) fejlesztése. Ezzel párhuzamosan a szakmai alaptudás felértékelődik, hiszen csak megfelelő szakértelem birtokában dönthető el, hogy egy MI-eszköz kimenete megbízható-e. Az egyetemi és a vállalati tapasztalatalapú képzés (például vezetői executive programok) összehangolása a résztvevők szerint kulcskérdés lesz a következő években, csakúgy, mint az egyetemek szorosabb integrálódása a társadalomba és a gazdaságba.

Az összefoglaló a beszélgetés hanganyaga alapján, mesterséges intelligencia alkalmazások segítségével készült.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio