Magyar euró: nem az a kérdés, hogy igen vagy nem, hanem hogy mikor és hogyan

mkt blog

mkt blog A Magyar Közgazdasági Társaság blogja.

A Magyar Közgazdasági Társaság blogja.

Back to Europe 2026

Az áprilisi választások után visszakerült az európai térképre Magyarország, a kormány kiemelt célja az uniós források hazahozatala, illetve hosszabb távon az euró bevezetése. Milyen utat kell bejárnia Magyarországnak addig és mekkora lökést adhatnak az uniós pénzek a gazdaságnak? Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Portfolio konferenciája, mely szakértőkkel, közgazdászokkal, neves külföldi előadókkal járja körül a témát.

Információ és jelentkezés

A Budapesti Corvinus Egyetem szenátusi tanácstermében ült össze a „Magyar euró – nemzetközi kitekintés” című szakmai kerekasztal, amelyet az MKT két szakosztálya, a Monetáris Politikai és az Európai Uniós Szakosztály szervezett közösen. A beszélgetést Takáts Előd, a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) főtitkár-helyettese és a Corvinus rector emeritusa vezette, Iván Gábor, az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának igazgatója moderálta. Takáts a bevezetőjében leszögezte: az euró bevezetése Magyarország törvényes kötelezettsége, a nyitott kérdés nem az, hogy sor kerüljön-e rá, hanem hogy mikor és milyen felkészültséggel — ehhez kívánt a szervezők szerint szakmai, ideológiamentes háttéranyagot adni a beszélgetés.

Mitől lesz sikeres egy csatlakozás?

Straub Roland, az Európai Központi Bank monetáris politikáért felelős főigazgatója a maastrichti kritériumok mögé nézett. Véleménye szerint az árstabilitásra, a költségvetési fegyelemre, az árfolyam-stabilitásra és a hosszú távú kamatkonvergenciára vonatkozó formális előírások önmagukban nem garantálják a sikeres tagságot:

a tartós felkészültséget a hiteles intézmények, a következetes politika és a lakossági bizalom adja.

A közép- és kelet-európai országok az elmúlt évtizedekben egy főre jutó reál-GDP-ben érdemben felzárkóztak az eurózónához, ez a folyamat azonban 2019 óta lelassult, részben az egymást követő sokkok termelékenységre és munkakínálatra gyakorolt hatása miatt. Straub kiemelte, hogy a térség gazdaságai — Magyarországot is beleértve, ahol az euróövezetbe irányuló exportarány 50–60 százalék körül mozog — a kereskedelmi számoknál is mélyebben, az értékláncokon és a tőkekapcsolatokon keresztül kötődnek az euróhoz.

A horvát és bolgár tapasztalat szerint az átállás egyszeri árhatása jellemzően szerény (Horvátországban nagyjából 0,4 százalékpont volt), és — ahogy a horvát példa mutatja — a gondos felkészítés (magas lakossági tájékozottság, gyors készpénzcsere, zökkenőmentes fizetési rendszer) után az euró társadalmi támogatottsága jellemzően emelkedik. A még nem csatlakozott országok között a támogatottság megosztottabb, Magyarországé viszont ezek közül kiugróan magas. Az euró mellett szóló érvek között

az árfolyamsokkokkal szembeni védettséget,

• az árstabilitást,
• a devizakockázat nélküli hitelezést és megtakarítást,
• a közös piaci infrastruktúrához való hozzáférést,
• a gyorsabb reálkonvergenciát
• és az euró nemzetközi tartalékdevizaként betöltött, egyre erősödő

szerepét sorolta fel.

A termelékenység a szűk keresztmetszet

Égert Balázs, az OECD vezető közgazdásza szerint Magyarország a nominális kritériumokat tekintve viszonylag jól áll, aggodalomra a termelékenység szolgáltat okot. Az euró bevezetése után a nominálárfolyam megszűnik alkalmazkodási eszköznek lenni, így a gazdasági kilengéseket a béreknek, a relatív áraknak vagy a munkanélküliségnek kell levezetnie. Ha a reálbérek tartósan gyorsabban nőnek a termelékenységnél, versenyképességi probléma és fájdalmas kiigazítás következik — ahogy azt Görögország, Spanyolország és Portugália válság utáni évei, illetve Észtország euró utáni bérfelfutása is mutatja. Előadása szerint az elmúlt évtizedben Magyarországon is hasonló minta rajzolódott ki: a reálbérek tartósan megelőzték a termelékenység-növekedést.

A javuláshoz két gyorsabban ható eszközt látott:

1. a versenyt (az energia-, közlekedési és távközlési szektor újraszabályozása és az adminisztratív, tulajdonosi beavatkozások rontják a lánc alján lévő ágazatok teljesítményét is, miközben a kis- és középvállalatok termelékenységi lemaradása a nagyvállalatokhoz képest OECD-összevetésben az egyik legnagyobb),
2. valamint a humántőkét, ahol a 2012 óta romló PISA-eredmények évtizedekre kihatnak a növekedésre, még ha a nemzetközi becsléseknél Égert szerint szerényebb hatással is kell számolni.

Rámutatott végül arra is, hogy a kamatkonvergenciával tipikusan együtt járó hitel- és ingatlanpiaci felfutás kockázatot hordoz — ezt a balti államok makroprudenciális eszközökkel enyhíteni tudták, elkerülni nem.

A növekedés hiánya a legnagyobb kockázat

A magyar gazdaság legnagyobb problémája jelenleg a növekedés hiánya,

ha nincs növekedés, minden konszolidációs erőfeszítés eredménytelen marad

– véli Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója, az MKT alelnöke, aki a 2004-es EU-csatlakozás előtti hasonló felkészítő vitákat idézte fel, amikor négy kutatóintézet készített tanulmányt az euróbevezetés előnyeiről és hátrányairól — a csatlakozási dátum akkor is folyamatosan csúszott.

Értékelése szerint Magyarország jelenleg formálisan teljesíti az inflációs maastrichti kritériumot, ez a szám azonban részben átmeneti tényezőknek (árstopok fenntartása, rezsiár-befagyasztás) köszönhető, amelyek kivezetése később felfelé hathat az inflációra. A költségvetési hiánycélt konzervatívnak, inkább alul-, mint túlteljesítettnek látja, a legnagyobb kockázatot azonban nem a számokban, hanem a négy éve tartó beruházás-visszaesésben és az ebből fakadó növekedéshiányban azonosította: enélkül minden fiskális kiigazítás önmagát gyengíti. Kitért az adórendszer torzulásaira — különadók, illetve különösen a politikailag érinthetetlen, a kétgyermekes és idősebb anyákra fokozatosan kiterjesztett SZJA-mentesség, amelyet jövedelemarányosan regresszívnek és hosszú távon a költségvetést jelentősen terhelő tételnek nevezett —, valamint a kiadási szerkezet elmúlt tizenöt évben bekövetkezett eltolódására az egészségügy és oktatás rovására.

Zárásként a hazai intézményi minőség és jogállamiság 2010 óta bekövetkezett, nemzetközi rangsorokban is mérhető romlásának megfordítását nevezte olyan „növekedési tartaléknak”, amelynek helyreállítása önmagában is növekedést hozhatna.

Erős forint, feszülő bérek

A moderátori kérdésekre — hogyan fér össze a lakosság kiugróan magas eurótámogatása a bemutatott strukturális kihívásokkal, és mennyire hiteles a dezinfláció, ha a bérkövetelések nem igazodnak hozzá — a panel egyetértett abban, hogy a forint jelenlegi erejét inkább külföldi tőkebeáramlás, mint hazai fundamentumok magyarázzák, ezért a monetáris politikának óvatosan kell egyensúlyoznia a kamatcsökkentés és a túlzott felértékelődés elkerülése között. Palócz Éva szerint

a jövő évre 14 százalékos béremelést előíró, korábban rögzített minimálbér-megállapodás a jelenlegi makrogazdasági pályával már nem indokolt,

s új, rugalmasabb, a tényleges körülményekhez igazodó megállapodásra és erősebb érdekegyeztetésre lenne szükség. Égert Balázs hozzátette: az ERM-II-be lépés előtt még nem kötelező a végleges átváltási árfolyamot rögzíteni, ezért szerinte már most érdemes lenne fundamentális elemzéssel megalapozni, mi számítana fenntartható forint–euró árfolyamnak.

Takáts Előd zárásként hangsúlyozta, a cél nem egyszerűen az eurócsatlakozás, hanem egy jó eurócsatlakozás — amelyhez a versenyképesség és a fenntartható költségvetés egyszerre, ne utólagos kapkodásként rendeződjön. Az MKT a beszélgetéssorozatot a visszajelzések alapján folytatja.

(Az összefoglaló mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.)

Címlapkép forrása: Portfolio