Az uborkaültetést érdemes palántaneveléssel kezdeni, ezt pedig már márciusban elkezdhetjük. Ajánlott a tőzegcserép használata, az uborka gyökere ugyanis nagyon érzékeny és sérülékeny, így viszont a cseréppel együtt elültethetjük a földbe. Ha műanyagcserepet használunk, akkor óvatosan vágjuk le a földlabdáról mielőtt beültetjük a földbe a palántát. A megerősödött palántákat 5-6 hetes korukban, a fagyok elmúltával már ki is ültethetjük a szabadföldbe.

Ha rögtön szabadföldbe vetjük az uborkát, akkor azt legkorábban április közepén tegyük meg, ekkor ugyanis már valószínűleg nem fog fagyni. Ilyenkor érdemes elvetnünk a saláta-és konzervuborka fajtákat, és legkésőbb július közepéig folyamatosan vethetjük a többi típust is. Az uborka tér, tápanyag és vízigényes növény, ezért egy lyukba - akár palántát nevelünk, akár rögtön a szabaföldbe vetünk - ne ültessünk három magnál többet, azt pedig körülbelül öt centiméter mélyre temessük. Fontos, hogy ha az összes mag kikel, akkor is csak egy növényt hagyjunk meg egy lyukban. Napos, de szélvédett helyet válasszunk a növénynek, és mivel melegigényes, soha ne ültessük ki túl hamar, ugyanis már a 12-13 fok alatti éjszakai talajhőmérséklet is gyökérkárosodáshoz vezethet. 

Érdemes kis adagokban többször locsolnunk az uborkát, de alkalmazhatunk csepegtető öntözést is. Ha mulcsot használunk a talajon, akkor megakadályozhatjuk a betegségek terjedését, és csökkenthetjük a gyomosodás veszélyét is. Mivel az uborka sekélyen gyökerezik, ezért óvatosan kapáljuk.

Mindig gondoskodjunk támrendszer meglétéről, a segítségével ugyanis sokkal hatékonyabb lesz majd az uborkatermesztés. A másik nagy előnye, hogy így több fényt kap majd a növény, jobban átjárja a levegő, és csökkenthető a kórokozók támadása is. A támrendszer ugyanakkor jelentősen megkönnyíti a szedést is.