Keményebb jogállami feltételekről szavazott az EP, az összes EU-forrást zárolhatják

Az EU következő ciklusra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez (MFF) tett javaslatokról szavazott az Európai Parlament szerdai ülésén, melynek eredményei jó előképet adhatnak arra, hogyan alakulhat át az EU költségvetését 2028-tól.

Az EP szakbizottsága azt már korábban megállapította, hogy az eddigi források elégtelenek a felhalmozódó kihívások kezelésére és most az ezen a héten folyó viták is ekörül forogtak leginkább. Bár számos módosítót leszavaztak, végül

az Európai Parlament szerdán 317 igen, 206 nem és 123 tartózkodás mellett fogadta el javaslatát a következő ciklus költségvetéséről.

A szavazás után tartott sajtótájékoztatón Roberta Metsola, a Parlament elnöke, elmondta, hogy felvették a tempót, és komoly felhatalmazásuk van, mivel a 2024 júniusi EP választáson - ami Magyarországon az önkormányzati választásokkal is egybeesett - az eddigi legnagyobb szavazói részvétel volt.

Metsola szerint új megoldásokra van szükség és lehetőség szerint a forrásokat is bővíteni kéne, mert egyrészt ideális esetben az MFF-ből is képesnek kéne lenni kezelni egyes krízishelyzeteket, másrészről hamarosan el kell kezdeni a Covid-járvány idején felvett kölcsönök törlesztését, amik a jelenlegi ciklus szabályai szerint, 2028-tól egy-egy éves költségvetés akár 20%-át is elvihetik.

Bár most a stratégiai függetlenedés miatt újabb közös kölcsönfelvétel várható, alapvetően az MFF határozza meg, hogy az EU miből és hogyan tud gazdálkodni az adott hétéves ciklusban. Az összeg oroszlánrészét a tagállamok adják össze, akik a bruttó nemzeti jövedelemük (GNI) 1%-át fizetik be a közösbe. Ezt egészítik ki a saját uniós bevételi források, mint az egységes piacra bejövő termékek után fizetendő vámok, vagy például a tagállamok újra nem hasznosított műanyag csomagolóanyagok utáni hozzájárulása.

A jelenlegi bevételi struktúra lehetővé teszi, hogy az uniós költségvetés (MFF) mintegy 7%-át – a személyi kiadásokat is beleértve – az intézményrendszer működésére fordítsák, míg a fennmaradó 93% közvetlenül a tagállamokban élő polgárok javát szolgálja. A támogatások országon belüli elosztása ugyanakkor leginkább a nemzeti kormányok hatáskörébe tartozik.

Emellett bár a célok végleges kijelöléséért az Európai Bizottság felel, a döntés csak az Európai Parlament, illetve — az eddigi gyakorlat szerint még inkább — a tagállami vezetőket tömörítő Tanács jóváhagyásával születhet meg.

Míg a közvetlenül választott parlament nagyobb része jellemzően a források bővítését szeretné, addig a nemzeti vezetők egy része nem szívesen adna bele többet a közösbe, de a megszokott felállás a növekvő nyomás alatt változhat.

Abban már most is nagy az összhang az Bizottság és az EP-képviselők közt, hogy több forrásra van szükség, és azok lehívhatóságát jelentősen egyszerűsíteni kéne. Arra azonban, eltérő megoldások lehetnek, hogy ezt milyen úton érik el.

Sokáig azt lehetett hallani, hogy az EB a 2020-as járványhelyzet idején létrehozott Helyreállítási Eszköz (RRF) mintájára nemzeti tervezeteken keresztül, országonként használhatja fel a rendelkezésre álló keret legnagyobb részét, addig a Parlament friss döntése alapján komoly elvárásokat támaszt a költségvetés megreformálásával kapcsolatban.

A javaslat összeállításáért felelős Carla Tavares (S&D, Portugália) és Sigfried Muresan (EPP, Románia)

egyértelműen elutasították azt, hogy az eddig közös politikák kárára, 27 nemzeti költségvetéssé alakítsák át az MFF-et.

Bár a kohéziós politikában van mozgástér az kettős felhasználású (katonai és civil) beruházásokra, és az agrárpolitikát ki lehet jobban élezni a élelmiszer biztonság kérdésére, fontos célkitűzés, hogy az ezekre a területekre szánt források ne csökkenjenek.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a parlament ne lenne nyitott a területek átalakítására, máshogy összefésülésére, de Muresan szerint bármiféle reformnak három fő elvárást kell szem előtt tartani.

1. Egyszerűsíteni és egységesíteni kell a különböző források lehívási folyamatát.
2. Rugalmasabbá kell tenni az MFF egészét, hogy ne a fix részeinek csorbításával lehessen csak krízishelyzetekre reagálni.
3. Jobban kell igazodni az uniós polgárok prioritásaihoz, amik jelenleg a biztonság és a versenyképesség kulcsszavaiban jelennek meg leginkább.

Mindebben fontos tényező lehet, hogy számos alkalommal került említésre a források helyi szinten történő kiosztása, mivel a jelentéstevők szerint a régiók, illetve a helyi önkormányzatok feltehetően jobb gazdái lehetnek az uniós forrásoknak, mint a más prioritásokat is szem előtt tartó kormányok.

Ez persze nem jelenti azt, hogy csorbítani szeretnék a tagállami vezetések jogköreit, de alapvetően az látszik, hogy az országok egyre nagyobb arányban fognának össze az európai zászló alatt. A Bizottság költségvetésért felelős biztosával, Piotr Serafinnal mindenesetre kifejezetten jó munkakapcsolatról számoltak be a jelentéstevők, aki szintén többször említést tett a régiós lehívásokról.

Ezen felül a kondicinalitás is nagy hangsúlyt kapott, amiről Muresan elmondta, hogy jelenleg elég homályosak a forrásbefagyasztások és a jogállamisági elvárások közti összefüggések. Ebben egyértelmű vonalakat kéne húzni, és átláthatóvá tenni milyen kötelezettségszegés milyen források megvonásában jelentkezik.

Szerinte erre azért van szükség, hogy például pont Magyarország ne játszhassa el a politikai "áldozat" szerepét.

Ettől függetlenül a forrásoknak fontos volna eljutni az emberekhez, így okos kondicionalitási mechanikákban gondolkoznak, amik a támogatások elosztási kompetenciáját vennék el a feltételeknek nem megfelelő kormányoktól, és az összegeket a közigazgatás alsóbb szintjein hívhatnák le.

Mivel Magyarországon kívül jelenleg nem folyik hasonló eljárás más tagállamok ellen, ez még talán elfogadható is lenne a Tanács többi tagjának, de az ezzel vagy az MFF egészével kapcsolatos döntések elfogadásához egyhangúságra van szükség a 27 állami vezetőt tömörítő testületben.

A kilátások mindenesetre sosem voltak ennyire kedvezőek. A Bizottság a Parlament és a Tanács többsége is hasonló irányba gondolkodik, annyira, hogy a képviselők szerint még a 1% befizetés mérsékelt növelésére is reális esélyt látnak.

Ennek ellenére nem a több forrásra helyezték a hangsúlyt, mert a kiadásokat elsősorban akkor van értelme növelni, ha a fölösleges költségeket már kiszedték a rendszerből.

Címlapkép forrása: EU

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.