Súlyos magyarországi szabálytalanságok és bizottsági hibák miatt vár fellépést az Európai Számvevőszék

Szokatlanul kritikus képet rajzol a kohéziós politika pénzügyi korrekciós rendszeréről az Európai Számvevőszék legújabb, részletes különjelentése. Ebben megállapítják, hogy sem a tagállamok, sem az Európai Bizottság nem biztosítja megfelelően az uniós közös költségvetés védelmét. A dokumentum egyértelműen fogalmaz:

a mechanizmus jelenlegi működése csak részben alkalmas arra, hogy időben és hatékonyan kizárja a szabálytalan kiadásokat, és ezzel megvédje az EU pénzügyi érdekeit.

Az uniós szabályok szerint a kohéziós támogatásoknál elsőként a tagállamok feladata, hogy kiszűrjék azokat a kiadásokat, amelyek nem felelnek meg a közbeszerzési, elszámolási vagy egyéb előírásoknak, ezeket pedig levonják a Brüsszelnek elküldött elszámolásokból. Ha az Európai Bizottság vagy a Számvevőszék talál hibát, a tagállam még mindig maga korrigálhatja a problémát, így a forrás más, jogszerű célra továbbra is felhasználható. Vitás esetben azonban az uniós testület olyan nettó pénzügyi korrekciót írhat elő, amely véglegesen csökkenti az adott program keretét. Kötelező nettó korrekcióra akkor kerül sor, ha a szabálytalanság rendszerszintű működési hiányosságra utal, amelyet a tagállam nem jelzett, és/vagy nem javított ki időben.

A számvevőszéki jelentés a már gyakorlatilag lezárt 2014–2020-as időszakot elemzi, és megállapítja, hogy bár az Európai Bizottság és a tagállami ellenőrzések következtében több mint 1,4 milliárd eurónyi korrekcióra sor került. Végleges korrekciókat előíró határozatok alig születtek: az első ilyen döntést a Bizottság csak 2025 szeptemberében fogadta el. 

Az uniós számvevőszék szerint ez tarthatatlanul lassú fellépést jelent, különösen úgy, hogy a kohéziós kiadások hibaaránya évek óta tartósan, jóval a 2 százalékos lényegességi küszöb felett mozog, 2022-ben például elérte a 9,3 százalékot is.

A jelentés alapvető megállapítása, hogy a pénzügyi korrekciók jogi kerete túl bonyolult, sok lépést és kivételt tartalmaz, és nem határozza meg egyértelműen, hogy a Bizottságnak mennyi idővel a szabálytalanságok feltárása után kell megindítania a korrekciós eljárást. A Számvevőszék szerint ez a bizonytalanság vezet ahhoz, hogy egyes folyamatok akár évekig is elhúzódnak. 

A vizsgált esetekben átlagosan 588 nap telt el már csak a végleges ellenőrzési jelentés és az első egyeztetési szakasz lezárása között, és további több mint két évig tartott maga a pénzügyi korrekciós eljárás, amikor a Bizottság ténylegesen megindította azt.

A rendszer működésére jellemző, hogy a Bizottság gyakran próbál megállapodásra jutni a tagállamokkal, hogy elkerülje a bírósági vitákat, és emiatt a formális eljárás megindítása nélkül is hosszasan egyeztet. Ez azonban a Számvevőszék szerint sokszor ahhoz vezet, hogy a végül alkalmazott korrekciók alacsonyabbak, vagy éppen teljesen eltűnnek. A vizsgált 16 eset közül kettőben a Bizottság indokolás nélkül csökkentette a korrekciók összegét, egyik alkalommal a 25 százalék helyett csak 10 százalékot alkalmaztak, máskor pedig a szükséges 100 százalékos pénzügyi korrekciót 25 százalékra mérsékelték.

Az Európai Számvevőszék külön foglalkozik a kötelező nettó pénzügyi korrekciók kérdésével. Ezek azok az intézkedések, amelyeknél a Bizottság már nem egyezkedhet, hanem véglegesen csökkentenie kell a tagállam számára elérhető uniós forrást. A jogalkotó szándéka szerint ezek jelentik a legerősebb visszatartó erőt, hiszen a tagállam nem használhatja fel újra a szabálytalanul kifizetett összeget. A Bizottság azonban a 2014–2020-as időszakban mindössze egy ilyen döntést hozott meg, és azt is csak 2025 őszén, több mint tíz évvel az új szabályok bevezetése után.

Az uniós auditorok értékelése szerint ennek fő oka, hogy az Európai Bizottság saját maga sem alkalmazza következetesen a súlyos hiányosságokra és szabálytalanságokra vonatkozó kritériumokat, ami az egész pénzügyi érdekeinek sérelmével járhat.

A jelentés szerint az uniós végrehajtó testület több esetben például nem indított korrekciót annak ellenére, hogy a hibaarány 10 százalék felett volt, és a feltárt szabálytalanságok egyértelműen rendszerszintű problémára utaltak. Máskor viszont 2 százalék alatti hibaarány mellett is súlyos hiányosságot állapított meg. A Számvevőszék ezért úgy látja, hogy a Bizottság értékelési rendszere túl nagy teret enged a szubjektív értelmezésnek, ami eltérő következtetésekhez és következetlen gyakorlatokhoz vezet.

A magyar szabálytalanságok állatorvosi lovai a hibáknak

A jelentés a szabálytalanságok kapcsán több Magyarországgal kapcsolatos problémát is elemez, amely több ponton is példája annak, hogyan nem működik megfelelően a jelenlegi korrekciós rendszer. 

A Számvevőszék részletesen bemutatja, hogy a Bizottság egy Magyarországot érintő, hat operatív programra kiterjedő rendszerellenőrzése során 29 közbeszerzésből 25-ben talált szabálytalanságot.

A megállapítás szerint a magyar közbeszerzési rendszer csak részben működött, és jelentős javításra szorult. Ez a jelentés értelmezése szerint egyértelműen súlyos hiányosság az irányítási és kontrollrendszerben, és jogszabály szerint kötelező nettó pénzügyi korrekciót kellett volna kiváltania.

Az Európai Bizottság azonban nem alkalmazta ezt a kötelező jogi lépést, hanem a magyar hatóságokat arra kérte, hogy 10 százalékos átalánykorrekciót vezessenek be minden érintett, már bejelentett és jövőbeli kiadásra. 

Így az auditorok problémának látják, hogy bár rendszerszintű problémát tártak fel, az így érvényesített mintegy 157,2 millió eurós levonás mégsem járt az uniós források végleges csökkentésével, vagyis Magyarország később újra felhasználhatta ezt az összeget más projektekre.

Ez a Számvevőszék szerint éppen ellentétes az eredeti jogalkotói szándékkal, amely épp az ilyen rendszerszintű hibák esetén írná elő a forrásvesztést.

A jelentés más problémákat is kiemel Magyarországgal kapcsolatban, így például azt az esetet, amikor az Európai Bizottság egy szabályszerűségi ellenőrzés nyomán Magyarországot érintően úgynevezett átalánycsökkentést javasolt a jövőbeli kiadásokra is, és azt helytelenül pénzügyi korrekciónak nevezte. 

Az átalánycsökkentés azt jelenti, hogy Brüsszel egy előre meghatározott százalékkal csökkenti a később benyújtandó kiadások kifizetését egy kockázat vagy rendszerszintű hiba miatt, anélkül hogy pontosan megállapítaná, mely projektekben és mekkora összegben történt valódi szabálytalanság. A pénzügyi korrekció ezzel szemben konkrét, ellenőrzéssel feltárt hibákhoz kötődik, és kifejezetten a szabálytalan kiadásokat zárja ki az uniós finanszírozásból, ezért az átalánycsökkentés megelőző technikai lépés, nem pedig tényleges szabálytalanság-alapú korrekció.

Az Európai Számvevőszék kifogása, hogy így a lépés gyakorlatilag kivette a jövőbeni magyar projektek egy részét az ellenőrzés hatálya alól, amit kifejezetten kifogásolnak az auditorok, mivel az uniós jog szerint az érintett szerződéseket később is vizsgálni kellene.

Nemcsak magyar, brüsszeli hibák is vannak

A rendszer egészére jellemző problémaként jelenik meg az is, hogy az Európai Bizottság jelentései nem mindig megbízhatóak: egy lengyelországi esetben például 474 ezer euró helyett 474 millió eurót tüntettek fel korrekcióként az uniós testület Foglalkoztatásért, Szociális Ügyekért és Társadalmi Befogadásért felelős Főigazgatósága (DG EMPL) éves jelentésében, ami több mint 60 százalékkal torzította a kimutatott adatokat. A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO) éves jelentése egy 113 millió eurós, korábban végrehajtott pénzügyi korrekciót nem is tartalmazott. 

Az Európai Számvevőszék szerint ez arra utal, hogy a jelenlegi rendszer adatai nem elég pontosak, azokat gyakran manuálisan rögzítik, és nem különítik el megbízhatóan a tagállami és a bizottsági korrekciókat.

A jövőre nézve az Európai Számvevőszék több kulcsfontosságú ajánlást tett:

• a jelentés egyik legfontosabb üzenete, hogy a Bizottságnak szigorú határidőket kellene bevezetnie a pénzügyi korrekciók teljes eljárására, a végleges ellenőrzési jelentés után pedig azonnal el kellene indítania a folyamatot. 
• Azt is kérik, hogy az uniós végrehajtó testület csak akkor engedélyezzen átfogó átalánykorrekciókat, ha az egyedi hibák számszerűsítése nem lehetséges, valamint hogy a később benyújtott kiadásokat is minden esetben – az átalányok ellenére – vizsgálják.
• Az auditorok ajánlása szerint a Bizottságnak egységesítenie kell a súlyos hiányosságok értékelésére használt kritériumokat, világosabb iránymutatást kell kiadnia arról, mikor kell kötelező nettó pénzügyi korrekciót alkalmazni, és biztosítania kell, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amikor a jogszabályok szerint elkerülhetetlen korrekciót nem alkalmaznak. 
• A jelentés kitér arra is, hogy a korrekciókról szóló éves beszámolásnak teljes körűnek, pontosnak és összehasonlíthatónak kell lennie, beleértve azt is, hogy az Európai Bizottság különböztesse meg a tervezett és a tényleges korrekciókat, és tegye átláthatóvá, hogy a lezáráskori kockázat valóban megfelel-e a kitűzött 2 százalékos célnak.

A különjelentés tehát egyszerre mutat rá rendszerszintű problémákra és tagállami sajátosságokra, köztük Magyarország visszatérő kockázataira. A fő üzenet minden esetben ugyanaz: az uniós pénzügyi érdekek védelme csak akkor lehet hatékony, ha a szabálytalanságok feltárása után gyorsan, átláthatóan és következetesen alkalmazzák a jogszabályok által előírt korrekciókat – akár tagállami, akár bizottsági szinten.

Tehát az Európai Számvevőszék szerint a jelenlegi gyakorlat ettől még messze van, és a soron következő, 2027 utáni időszak szabályozásában alapvető változtatásokra lesz szükség ahhoz, hogy a kohéziós politika pénzügyi ellenőrzése valóban visszatartó erőt jelentsen, és csökkentse a hosszú ideje fennálló, túl magas hibaarányokat.

Címlapkép forrása: EU