Kimondta az uniós vezető: válságos Putyin háborús gépezetének helyzete

A több évtizedes uniós tapasztalattal rendelkező ír diplomata elismerte, hogy a szankciók nem csodaszerek, és mindig lesznek, akik megpróbálják kijátszani őket. Négy év távlatából azonban biztos abban, hogy a korlátozások összességében működnek.

Úgy vélem, 2026 folyamán eljöhet az a pont, amikor az egész fenntarthatatlanná válik. Az orosz gazdaság súlyosan eltorzult a hadigazdaság kiépítése miatt, a civil szektor rovására. A gazdasági törvényszerűségek megkerülése csak ideig-óráig működhet

– mondta a Guardiannek adott interjúban.

O'Sullivan kitért az interjú előtti hetek intenzív orosz támadásaira is, amelyek a kemény téli hidegben Ukrajna energetikai infrastruktúráját sújtották. Kijevben mínusz 20 fokig süllyedt a hőmérséklet. Ukrán partnerei beszámolója szerint Oroszország februárban két-háromszor annyi drónt és rakétát tudott bevetni, mint januárban.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Putyin háborús gépezete a tágabb gazdaság számára is súlyos terhet jelent. Az olajbevételek csökkennek, az infláció nagyjából 6 százalék körül alakul, miközben a jegybanki alapkamat 16 százalékon áll.

Az EU az invázió kezdete óta példátlan módon már tizenkilenc szankciós csomagot vezetett be Oroszország ellen, több mint 2700 személyt és szervezetet célozva. A kereskedelmet számos területen korlátozták: az energiaszektortól a repülésen és az informatikán át egészen a luxuscikkekig, köztük a gyémántig és az aranyig.

A különmegbízott hangsúlyozta, hogy óvatos a nem uniós országok bírálatával, hiszen – mint fogalmazott – egyetlen ország sem köteles tiszteletben tartani a mi szankcióinkat.

Az EU célja inkább az, hogy meggyőzze ezeket az államokat: ne engedjék továbbértékesíteni Oroszországba az európai termékeket, különösen azokat az alkatrészeket, amelyek katonai célra felhasználhatók.

O'Sullivan szerint részben sikerült megakadályozni a kritikus hadiipari termékek reexportját Közép-Ázsián, a Kaukázuson, Törökországon, Szerbián és az Egyesült Arab Emírségeken keresztül. A kijátszás szerinte jellemzően haszonleső gazdasági szereplőknek köszönhető, nem pedig kormányzati szintű, szervezett tevékenységnek.

Kína azonban kivételt jelent. „Peking egyértelműen háttértámogatást nyújt Moszkvának„, bár nem közvetlen fegyverszállítások formájában. Több uniós vezető is felvetette ezt a kérdést a kínai féllel, de a válasz minden alkalommal ugyanaz volt: „Nincs itt semmi látnivaló. Nem tudjuk, miről beszélnek.”

A különmegbízott az orosz árnyékflotta elleni fellépést is sikeresnek nevezte. Decemberig közel 600 hajó került uniós szankciók alá. Ezek az elöregedett, homályos tulajdonosi háttérrel rendelkező tankerek szállítják az orosz olajat főként Kínába és Indiába.

Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a hétvégén azzal vádolta meg az EU-t, hogy "a saját maga elleni háborút finanszírozza", mivel India-kereskedelmi megállapodást kötött anélkül, hogy szigorította volna az orosz olajvásárlásra vonatkozó szankciókat. India az invázió kezdete óta a világ egyik legnagyobb orosz olajvásárlójává vált, jelentős árkedvezmények mellett.

O'Sullivan ezzel szemben arra emlékeztetett, hogy a megállapodás előtt az EU szankciókat vetett ki egy nagy indiai finomítóra, és megtiltotta az orosz nyersolajból készült finomított termékek – köztük az Indiából származók – importját. Emellett az Adani-csoport, amely 14 indiai kikötőt üzemeltet, nem fogadja a szankcionált tankereket.

Címlapkép forrása: Ukrinform/NurPhoto via Getty Images