Brüsszel új gyárgyarmatot csinálhat a világ legnépesebb vidékéből

Az Irán körüli háború és a Hormuzi-szoros lezárása újra rámutatott India gazdasági sérülékenységeire, hiszen az ország erősen függ a nyersolaj- és finomított termékimporttól, ami különösen érzékennyé teszi az energiasokkokra – írja a Bruegel szakértője, Alicia García-Herrero.

A spanyol közgazdász azzal érvel, hogy ez a függőség tovább gyengítette az indiai rúpiát, amely már a 2024 júniusi nemzeti választások óta tőkekiáramlással küzd, és az emelkedő energiaimport-költségek növelik a folyó fizetési mérleg hiányát, miközben a jegybank kénytelen beavatkozni a zuhanó valuta stabilizálása érdekében.

Elmondása szerint a probléma tartós megoldása csak az lehet, ha India nagyobb arányban állítja elő a szükséges termékeket, vagyis megerősíti ipari és feldolgozóipari bázisát.

India számára egy régóta nehéz feladatot kellene megoldani, és ehhez meglátása szerint több közvetlen külföldi befektetést kell bevonzania, különösen a feldolgozóiparba.

Ez annál is sürgetőbb, mert India gazdasági helyzete éppen azt követően romlott, hogy az Európai Unióval közel két évtizedes tárgyalássorozat után – ahogy arról mi is részletesen beszámoltunk – idén január végén szabadkereskedelmi megállapodást kötött.

Az EU–India FTA számos termék esetében liberalizálta a vámokat, lehetőségeket teremtve például az autóipar, a gyógyszeripar és a digitális szektor számára. Bár az indiai textilipari exportőrök és az európai autógyártók számára ez kézzelfogható előnyöket hoz, India mélyebb gazdasági problémáira – különösen a magas olajimport okozta külső egyensúlyi nyomásra – önmagában nem jelent megoldást.

India feldolgozóipara globális szinten mindössze 2,8%-os részesedéssel bír, szemben Kína közel 30%-ával.

Eközben évente 8–10 millió fiatal lép be a munkaerőpiacra, miközben a formális ipari foglalkoztatás alig bővül, és a munkaerő több mint fele továbbra is az alacsony termelékenységű mezőgazdaságban dolgozik. A szakértő szerint a szerkezet nem képes elegendő, magas hozzáadott értékű munkahelyet teremteni, ami hosszabb távon társadalmi és gazdasági feszültségeket generálhat.

Elmondása szerint mindez arra mutat rá, mennyire kulcsfontosságú lenne a külföldi működőtőke beáramlása, Indiának azonban komoly problémákkal küzd ezen a téren. Míg a mintegy 100 millió lakosú Vietnám esetében az FDI a GDP 4,2%-át teszi ki, Indiában ez az arány 1% alatt marad.

Ennek oka többek között az infrastruktúra hiányossága, a merev munkaerőpiac, az exportorientált termelést akadályozó vámok, valamint az a tény, hogy India 2016 és 2018 között egyoldalúan több mint 70 kétoldalú beruházásvédelmi egyezményt mondott fel.

Kutatások szerint ez a lépés több mint 30%-kal csökkentette a működőtőke-beáramlást, ami különösen visszatartó egy 20 éves időtávban gondolkodó európai beruházó számára.

García-Herrero érvelése szerint az Európai Uniónak közvetlen önérdeke fűződik a helyzet javításához.

A torzító offshore pénzügyi központokon keresztüli tőkeáramlások kiszűrésével az EU már most India legnagyobb valódi befektetője, ami jó részben annak köszönhető, hogy az európai vállalatok Kína kockázatainak csökkentése érdekében alternatív helyszíneket keresnek. India mérete, angol nyelvű környezete, fiatal munkaereje és növekvő középosztálya miatt ideális célpont lehetne, de ehhez a befektetési környezet kiszámíthatóságát is garantálni kellene.

A jelenlegi szabadkereskedelmi megállapodás azonban éppen ezen a ponton hiányos, ugyanis nem tartalmaz kötelezettségvállalásokat a feldolgozóipari beruházások piacra jutására vonatkozóan, és ezt a kérdést egy úgynevezett „randevú klauzulával” halasztotta, amely két éven belül ígér további tárgyalásokat.

A párhuzamos beruházásvédelmi megállapodás szintén befejezetlen. Pedig éppen ez lenne az a keret, amely garantálná a tisztességes bánásmódot, a kisajátítás elleni védelmet és a befektetések megtérülésének szabad átutalását. India új mintaszerződése és a WTO 127 ország által már aláírt beruházásösztönzési megállapodásához való csatlakozás fontos jelzést adhatna, de a valódi áttöréshez konkrét, jogilag kikényszeríthető kötelezettségek kellenek.

García-Herrero szerint a feldolgozóipari FDI az az eszköz, amely az ország mindhárom legfontosabb problémájára választ adhat:

1. devizabevételt termel,
2. munkahelyeket hoz létre, és
3. csökkenti az importfüggőséget.

Az EU–India kereskedelmi együttműködés fontos első lépés volt, de a szakértő meglátása szerint valódi fordulatot csak a beruházási megállapodás hozhat. Úgy véli

nem szabad hagyni, hogy ezt mellékes kérdésként kezeljék, hanem a kétoldalú kapcsolatok kulcselemeként.

Címlapkép forrása: EU