Nem maradhat így a rezsicsökkentés, ahogy eddig ismertük – kimondta a verdiktet Brüsszel

A dráguló energia újra a kormányzati döntéshozók asztalára tolta azt a kérdést, amelyet Európa 2022 után egyszer már válságkezeléssel próbált megoldani: meddig lehet a lakossági számlákat állami árbeavatkozással védeni, és mikor kezd el maga a támogatási rendszer akadályozni egy olcsóbb, rugalmasabb villamosenergia-piacot. Az iráni–amerikai háború és a Hormuzi-szoros körüli ellátási kockázatok miatt az energiaárak ismét felfelé húzzák az európai inflációs és lefelé a növekedési előrejelzéseket, miközben a tagállamokban újra erősödik a nyomás, hogy a kormányok védjék meg a háztartásokat és a vállalatokat a drágulástól.

Ebben a helyzetben vizsgálta felül az Európai Bizottság az Európai Tanács kérésére a lakossági áramárakba való állami beavatkozásokat, a piaci verseny állapotát és azokat az új tarifamodelleket, amelyekkel a fogyasztók a saját fogyasztásuk időzítésén keresztül csökkenthetnék a számláikat. Magyarország esetében a jelentés közvetlenül a rezsicsökkentés villamosenergia-részét érinti: a brüsszeli jelentés szerint a magyar háztartási fogyasztók csaknem teljes köre szabályozott áramtarifán van, ami uniós szemmel már a lakossági piac egészét lefedő árkontrollként jelenik meg. 

A brüsszeli értékelés központi állítása szerint a háztartások védelme indokolt lehet, különösen energiaár-sokk idején, de a hosszú ideig fenntartott, szinte mindenkire kiterjedő lakossági árkontroll 

• gyengíti a versenyt, 
• tompítja az energiafogyasztási ösztönzőket, 
• és akadályozhatja azokat a tarifaszabályozásokat, amelyekkel a fogyasztók olcsóbb órákra időzíthetnék az áramfelhasználásukat az ipari energiafelhasználási időszakokra figyelve. 

A jelentés jogi kiindulópontja a 2019-es uniós villamosenergia-irányelv, amely szerint az áramszolgáltatók főszabály szerint szabadon határozhatják meg, milyen áron kínálnak villamos energiát a fogyasztóknak. Ettől a tagállamok eltérhetnek, ha energiaszegény vagy sérülékeny háztartásokat védenek, illetve átmeneti időszakban akkor is, ha a lakossági piacon még nem alakult ki tényleges verseny. Az ilyen beavatkozásoknak átláthatónak, arányosnak, időben korlátozottnak és diszkriminációmentesnek kell lenniük, a szolgáltatók között pedig nem hozhatnak létre indokolatlan előnyt.

A magyar rezsicsökkentett lakossági áramtarifás rendszert az uniós szabályok csak átmeneti jelleggel engedik a piaci verseny helyreállításáig.

Nem Magyarország az egyetlen, de az egyedüli örök rezsicsökkentő

Az Európai Bizottság értékelés az országokat az enerigiaáraknál a bevatkozás alapján több csoportba sorolta a tagállami jelentések alapján.

• 14 ország jelezte, hogy nem alkalmaz ilyen árbeavatkozást: Ausztria, Csehország, Németország, Dánia, Észtország, Görögország, Finnország, Horvátország, Írország, Luxemburg, Lettország, Hollandia, Svédország és Szlovénia.
• Belgium, Olaszország és Portugália célzott szociális tarifákat tart fenn az energiaszegény vagy sérülékeny fogyasztóknak,
• miközben Bulgária, Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Litvánia és Szlovákia minden háztartásra vagy mikrovállalkozásra kiterjedő árbeavatkozást jelentett a teljes versenyre való átmenet részeként.

Románia, Lengyelország és Portugália azt közölte, hogy 2025-ben kivezette az érintett rendszereket: Románia júliusban, Lengyelország szeptemberben, Portugália decemberben.

A teljesen szabályozott áramtarifás csoportban csak Magyarország, Bulgária és Szlovákia szerepel. Más országokban, ahol szintén létezik szabályozott ár, jóval kisebb az érintett kör: Portugáliában a háztartások 18 százaléka, Litvániában 27,3 százaléka, Spanyolországban 29 százaléka, Franciaországban 57 százaléka, Lengyelországban 63 százaléka használ még ilyen tarifát. A magyar rezsicsökkentés így az uniós értékelésben olyan árképzési rendszerként szerepel, amely tartósan korlátozhatja a piaci alapú ajánlatok terjedését.

Az energiaválság idején az Ursula von der Leyen vezette testület is elismerte, hogy rendkívüli helyzetben szükség lehet a háztartások védelmére, mivel 2022-ben a kiskereskedelmi árak meredeken – egyes országokban 300-400 százalékkal – emelkedtek, majd 2023-ban és 2024 nagy részében is magas szinten maradtak. A tagállamok akkor közvetlen lakossági árszabályozást, áfacsökkentést, villanyszámla-jóváírást, utalványokat, bónokat és védett árakat használtak. A legtöbb válságintézkedést azóta leépítették, de egyes rendszerek 2025-ig fennmaradtak. A villamosenergia-piaci reform új szabálya szerint uniós vagy regionális árkrízis esetén az Európai Tanács külön válsághelyzetet hirdethet, amely alatt a tagállamok átmenetileg akár költség alatti árakat is alkalmazhatnak, és a támogatást kiterjeszthetik a kis- és középvállalatokra, ha közben megőrzik a fogyasztáscsökkentési és energiahatékonysági ösztönzőket.

A rezsicsökkentés uniós problémája ebből a logikából következik: az Európai Bizottság szerint a lakossági árak széles körű rögzítése rövid távon stabilizálhatja a számlákat, hosszabb távon viszont gyengítheti a fogyasztói döntésekhez szükséges árjelzéseket. Amikor az átlagember ugyanazt az árat látja akkor is, amikor a rendszerben olcsó, bőséges megújuló áram van, és akkor is, amikor csúcsterhelés mellett drágább az áramtermelés, kevés oka marad arra, hogy az energiaigényes fogyasztást olcsóbb órákra tegye át. 

A szolgáltatói oldalon hasonló hatás jelenik meg: ha a lakossági piac nagy része szabályozott tarifán van, az új szereplők nehezebben kínálnak versenyképes ajánlatokat, a fogyasztók ritkábban váltanak, a piaci innováció lassabban jelenik meg.

Verseny kellene és a fogyasztók nevelése

Az Európai Bizottság által használt versenymutatók alapján az uniós lakossági árampiacon csak mérsékelt javulás látszik 2019 óta: a piaci koncentrációt mérő Herfindahl–Hirschman-index uniós átlaga valamelyest csökkent, ám az energiaválság több országban visszavetette a versenyt.

A 12 összehasonlítható adatsorral rendelkező tagállamban a koncentrációs index egyszerű átlaga 2022-ben 4,7 százalékkal nőtt az előző évhez képest. A háztartási szolgáltatóváltási arány 2022-ben 8,7 százalékról 9 százalékra emelkedett, majd 2023-ban 7,15 százalékra csökkent.

Az ACER megfigyelése szerint azokban az országokban, ahol a váltási arány 10 százalék alatt van, az esetek 73 százalékában domináns szolgáltató is jelen van, amely így indokolatlanul magas árakat háríthat a fogyasztókra a verseny hiányának köszönhetően.

A tagállamok a verseny javítását akadályozó tényezők között leggyakrabban az alacsony fogyasztói aktivitást, a domináns piaci szereplőket, a kis piacméretet, a nagykereskedelmi piachoz való nehéz hozzáférést és más versenykorlátozó gyakorlatokat nevezték meg. Az Európai Bizottság szerint a rezsicsökkentéshez hasonló széles körű árkontroll ilyen környezetben tovább rontja a versenyfeltételeket, mert a fogyasztó kevésbé érzi a szolgáltatóváltás értelmét, a kisebb kereskedők pedig nehezebben jutnak ügyfelekhez. A jelentés ezért azt várja azoktól az országoktól, ahol kiterjedt árbeavatkozás működik – így hazánktól is –, hogy világos menetrendet készítsenek a piaci alapú árképzés felé, mérföldkövekkel, értékelési módszertannal és a verseny erősítését célzó konkrét lépésekkel.

Az Európai Bizottság külön kezeli a szociális védelmet és az általános lakossági árkontrollt. Belgiumban a szociális tarifa a háztartások 9,9 százalékát érinti, Olaszországban a tágabb jogosultsági feltételek miatt a védett rendszer a háztartások 35 százalékát fedi le, Portugáliában pedig 2022-ben az áramfogyasztók 13 százaléka részesült szociális tarifában. Ezeket a megoldásokat a Bizottság szélesebb energiaszegénységi stratégiába illeszthető eszközként kezeli, miközben azt hangsúlyozza, hogy a tartós megoldást a lakásfelújítás, az energiahatékonyság, a célzott jövedelemtámogatás és a szociálpolitikai programok adják. A magyar rezsicsökkentés jövedelmi helyzettől függetlenül éri el a lakosság túlnyomó részét, ezért uniós szemmel kevésbé célzott eszköz.

A jelentés másik fő állítása szerint az olcsóbb energiához a következő években rugalmas fogyasztáson keresztül is el lehet jutni.

A keresletoldali rugalmasság azt jelenti, hogy a fogyasztó a villamosenergia-felhasználás egy részét időben eltolja: például az elektromos autót, a hőszivattyút, a vízmelegítést vagy az energiaigényes okoseszközöket akkor használja intenzívebben, amikor az áram olcsóbb. A Bizottság és az ACER számításai szerint az aktív fogyasztók akár 40 százalékos megtakarítást is elérhetnek, ha dinamikus árú szerződésre váltanak, és ténylegesen igazítják a fogyasztásukat a nagykereskedelmi árakhoz.

A rugalmas tarifák működéséhez okosmérőkre van szükség, mert ezek teszik lehetővé az időalapú számlázást, a közel valós idejű fogyasztási visszajelzést, a mérési adatokhoz való biztonságos hozzáférést és a személyre szabottabb ajánlatokat.

Az EU-27-ben 2024 végén körülbelül 60 százalékos volt az árampiaci okosmérő-penetráció.

Tizenöt tagállam már 80 százalék fölött járt, közülük tíz közel teljes lefedettséget ért el, miközben 12 tagállam 80 százalék alatt maradt, hét pedig kifejezetten lemaradásban van a bevezetés késése vagy a széles körű telepítési döntés hiánya miatt – utóbbi csoportba sorolták Magyarországot is, ahol ez az arány csak 9,5 százalék.

A rezsicsökkentés problémája itt gyakorlati formát ölt: rögzített ár, kevés okosmérő és gyenge piaci verseny mellett nehezen jelennek meg azok az ajánlatok, amelyekben a fogyasztó a saját viselkedésével tudja csökkenteni a számláját.

Az Európai Bizottság négy szerződéstípust emel ki:

• a dinamikus árú kontraktus közvetlenül a másnapi vagy napon belüli nagykereskedelmi árakhoz kötődik, ezért nagyobb megtakarítást és nagyobb árkockázatot is hozhat. 
• Az idősávos tarifa egyszerűbb, mert előre meghatározott nappali, éjszakai vagy csúcsidős árzónákkal működik. 
• A hibrid szerződés fix és rugalmas elemet kombinál, így a fogyasztó részben megőrzi a kiszámítható számlát, miközben a rugalmas fogyasztásából is nyerhet. 
• A kritikus csúcsidőszaki árazás nagyon magas kereslet vagy szűk kínálat idején ad erősebb jelzést a fogyasztás visszafogására.

A tagállami példák azt mutatják, hogy ezek a modellek már működnek a gyakorlatban, példaként említik Finnországot, ahol az egyik hibrid konstrukcióban a fogyasztó fix árat fizet, de csökkentheti a számláját, ha az energiaigényes tevékenységeket, például az elektromos autó töltését vagy a vízmelegítést az olcsóbb, jellemzően hajnali 1 és 6 óra közötti időszakra időzíti. Egy másik finn ajánlat alkalmazáson keresztül jelzi, mely napokon és órákban éri meg áthelyezni a fogyasztást; a szolgáltató becslése szerint az ilyen szerződésben lévő ügyfelek 90 százaléka kevesebbet fizet, mint teljesen fix ár mellett, ha ténylegesen időzíti az áramhasználatát. 

Belgiumban fix kedvezményes idősávokat kínálnak, Franciaországban pedig elektromos autóra szabott szerződés kapcsol össze töltőállomást, külön tarifát és okostöltési alkalmazást.

A hálózati díjak azért kapnak külön hangsúlyt a jelentésben, mert az ACER–CEER adatai szerint az uniós átlagos villanyszámla 24 százalékát adják, és a következő évek hálózati beruházásai miatt ez a tétel tovább nőhet. Az Ursula von der Leyen vezette testület álláspontja szerint a hálózati tarifáknak is jelezniük kellene, mikor drága a rendszer használata, mert a csúcsidőn kívülre átterelt fogyasztás mérsékelheti a hálózati torlódást és hosszabb távon a rendszerköltségeket.

Ez a logika a magyar rendszerben különösen nehezen érvényesülhet, ha a háztartások döntő többsége egységesen szabályozott lakossági árat fizet, és nincs széles körben olyan mérési, számlázási vagy szerződéses környezet, amely megmutatná a fogyasztónak a fogyasztás időzítésének költségét.

Az Európai Bizottság egyelőre nem javasol új uniós jogszabályt az árképzési szabályok módosítására, de szorosabban követné a tagállami végrehajtást, és rendszeresebb beszámolást várna a lakossági verseny állapotáról. Magyarország számára a jelentés legfontosabb üzenete, hogy a rezsicsökkentett lakossági áramtarifa jelenlegi, szinte teljes piacot lefedő formája uniós szemmel átmeneti árbeavatkozásként kezelhető, amelyhez előbb-utóbb kivezetési vagy átalakítási menetrendet kell rendelni. Az Európai Bizottság által felvázolt irány ettől még nem a hatósági áras rendszer teljes kivezetése, hanem a támogatás célzottabbá tételéről, a verseny erősítéséről, az okosmérők gyorsabb terjesztéséről és olyan tarifák bevezetéséről szól, amelyekben a fogyasztó a saját fogyasztási profilja alapján dönthet a kiszámítható ár és a megtakarítást kínáló rugalmasság között.

Ebben pedig partner lehet Magyar Péter miniszterelnök és kormánya, amely a kampányban – valamint szavak szintjén a hatalomra kerülések óta is – jelezte, hogy a jelenlegi rendszer „Rezsicsökkentés+” néven újrakeretezett megtartását és célzott bővítését ígérte. A párt programjában az szerepelt, hogy „megtartják és szociális alapon kiterjesztik” a rendszert, szükség esetén megemelik a rezsicsökkentett gáz- és áramfogyasztási limitet, a vállalkozásoknak pedig olcsóbb energiát ígérnek a verseny növelésével és a rendszerhasználati díjak csökkentésével. Valamint ehhez kapcsolódott az a vállalás is, hogy a hazahozott uniós forrásokból nagyjából 1000 milliárd forintot fordítanának lakossági és vállalati energiakorszerűsítésre, évente 100 ezer lakást újítanának fel energetikailag, 2035-ig megszüntetnék az orosz energiafüggőséget, 2040-ig pedig megdupláznák a megújulók arányát.

A miniszterelnök eddig kategorikusan azt ígérte, hogy a gazdagabb háztartások számára magasabb rezsiköltségeket vezetnének be, míg az energiaszegénységben élő fogyasztóknak adnának nagyobb támogatást. Így célzottabbá tennék a rendszert, hogy az a valóban rászorulóknak segítsen.

Címlapkép forrása: (c) Copyright 2025, dpa (wwwdpa.de). Alle Rechte vorbehalten via Getty Images