Magyar kilátások: A helyzet reménytelen, de nem súlyos

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Nagy nap volt május 29., amikor Magyar Péter miniszterelnök az Európai Bizottság elnökével megállapodott az összesen 16,4 milliárd euró, vagyis mintegy 6000 milliárd forint felszabadításáról; ez a magyar költségvetés éves kiadásának mintegy 13 százaléka. Ez az összeg három komponensből tevődik össze:

1. 10 milliárd euró az idén augusztus 31-én lejáró helyreállítási alapból (RRF),
2. 4,2 milliárd euró a kohéziós alapokból és
3. további 2,2 milliárd euró pedig az Erasmus+ csereprogram és a Horizont Európa K+F forrásaiból.

Az utóbbi tétel révén a modellváltott egyetemek hallgatói a következő tanévtől, azaz már idén szeptembertől ismét jelentkezhetnek a csereprogramba.

A létrejött megállapodás minden olyan intézkedést felölel, amelyek meghozatalának vagy alkalmazásának hiánya eddig akadályt jelentett az uniós források hazahozatalában. Ezek mindenekelőtt olyan strukturális reformok megvalósítását és olyan jogszabályok megalkotását jelentik, amelyek elejét veszik az EU-tól érkező forrásoknak a rendeltetéstől eltérő – korrupt és csalárd – módon történő felhasználásának, de magukba foglalják a közpénzeket a közérdekű vagyonkezelő alapítványokba kiszervező rendszer megszüntetését, az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, továbbá a jelenlegi vagyonnyilatkozati rendszer átalakítását is.

A kormányfő nyilatkozata szerint az érkező források a következő célokra lesznek fordítva:

• 4,4 milliárd euró a kohéziós alapból közlekedési, egészségügyi és szociális fejlesztésekre, a kkv-k támogatása mellett.
• Ezen belül 2 milliárd euróért új vasúti kocsik és HÉV-szerelvények beszerzésére, valamint bérlakás-program indítására.
• 2,2 milliárd euró az oktatásfejlesztésre és a K+F-re.
• A helyreállítási alapból érkező euró milliárdok egyes, a magyar költségvetésből eddig előfinanszírozott projektekre lesznek fordítva, ami által megnő a magyar költségvetés mozgástere, továbbá
• 1,5 milliárd euró fogja finanszírozni a villamosenergia-hálózat bővítését, a megújuló energia előállítását – tehát további nap- és szélenergia-erőművek létesítését – valamint az ezek által előállított energia tárolását.

A forint azonnal reagált a Brüsszelből érkező hírekre: az euró árfolyama a Magyarország és az Európai Bizottság között létrejött megállapodás bejelentése után 353,38 forintig süllyedt, s ezzel a magyar valuta négyéves csúcsa közelébe erősödött. A nemzetközi befektetői bizalomnak ez az erősödése annak ellenére következett be, hogy a megállapodás létrejöttének napján

a KSH által közzétett adatok szerint a kereskedelmi mérleg többlete az előző évihez képest több mint 1 milliárd euróval csökkent.

Az export visszaesése meghaladta a piaci várakozásokat: áprilisban mindössze 104 millió euró volt a termékkülkereskedelem többlete; a kivitel volumene 4,9 százalékkal alacsonyabb, a behozatalé viszont 10 százalékkal magasabb volt az előző év azonos időszakához képest. A képet csak az szépíti, hogy az import megugrása főleg a vállalatok megugrott gép- és eszközbeszerzéséből adódott, ami az eddig pangó beruházási kedv élénküléséről tanúskodik.

Normál esetben a kereskedelmi mérleg kedvezőtlen alakulása a forint gyengüléséhez vezetett volna. Ez azonban most nem következett be, mert a Bizottsággal létrejött megállapodás annak ígéretét jelentette, hogy a kereskedelmi mérleg romlása dacára a fizetési mérleg javulni fog. Emellett a fizetési mérleg várható alakulását az is kedvezően érinti, hogy a magyar állampapírok kockázati felára az országgyűlési választások óta mérséklődni kezdett.

A forint árfolyamának erősödése persze korántsem csak örömre ad okot: a jelenlegi árfolyamon csökken a kivitel jövedelmezősége és versenyképessége. Ráadásul a magyar export 25%-át felvevő Németországban a kormány Gazdasági Szakértőinek Tanácsa éppen a napokban jelentette be, hogy az iráni háború következményeként reálértéken a GDP tavaly prognosztizált 0,9%-os növekedésével szemben mindössze 0,5%-os növekedésre számít, ami csökkenti az importkeresletet.

Az erős forint a magyar GDP 13 százalékát megtermelő idegenforgalomnak sem válik javára, hiszen a beutazó turisták számára a magyarországi tartózkodás csupán az árfolyam erősödése miatt mintegy 8 százalékkal drágul a múlt évhez viszonyítva, s erre még rájön a munkaerőhiány, az energiaárak emelkedése és az alapanyagok drágulása miatti hazai áremelkedés. Ugyanakkor a kiutazó turizmus a hazai üdüléshez képest olcsóbbá válik.

Az új kormány az idei költségvetés eredeti, sőt annak a múlt év végén korrigált előirányzatát is időarányosan jócskán meghaladó hiányt örökölt az elődjétől. Ennek ellenére egyelőre fenntartja az előző kormány több jóléti intézkedését, illetve egyes korábban bevezetett, nem piackonform intézkedéseket is csak fokozatosan építi le. Emellett a Tisza-kormány több jóléti intézkedés bevezetésére (legalacsonyabb nyugdíjak megemelése, iskolakezdési támogatás stb.) is ígéretet tett, amelyek elodázása politikai szempontból sem jöhet szóba.

Joggal merül fel a kérdés – amit az ellenzéki szerepbe szorult Fidesz rögtön az új országgyűlés első ülésén a kormánynak is szegezett –, hogy a költségvetés kedvezőtlennek mondott helyzete ellenére ugyan miként kívánja teljesíteni az ígéreteit. S valóban: lehetséges-e az iráni háború következtében megnehezedett körülmények közepette, valamint a forint előre nem látott erősödése ellenére úgy betartani az ígéreteket, hogy közben az ország eladósodottsága ne növekedjen tovább, a hitelkockázati minősítése ne romoljon, mi több, előrehaladást is lehessen elérni az euró évtized végén történő bevezetése terén?

Első pillantásra tényleg úgy tűnhet, mintha az új kormány a kör négyszögesítésére vállalkozott volna. A neves osztrák-amerikai szociálpszichológus, Paul Anton Watzlawick híres könyvének címét kölcsönözve:

„A helyzet reménytelen, de nem súlyos.”

Ha ugyanis csak a problémák felszínét tekintjük, akkor a magyar gazdaság helyzete a vártnál kedvezőtlenebb világgazdasági feltételek közepette valóban reménytelennek tűnhet. Ha azonban a magyar költségvetés számait, kiadási szerkezetét összevetjük akár az EU-tagállamokéval, akár pedig a szomszédos országokéval – mint tette ezt részletes elemzéssel Darvas Zsolt és Pitti Zoltán nemrégiben a Portfolio.hu hasábjain – egyhamar kitűnik, hogy bizony jócskán akadnak olyan kiadási tételek, amelyekre eddig jóval többet költöttünk, mint más, velünk nagyjából azonos fejlettségű ország.

Ezeknek a „többleteknek” jelentős hányada éppen azokból a problémákból (pl. túlárazott közbeszerzésekből, korrupcióból, felesleges kiadásokból) fakad, amelyek kiküszöbölését az új kormány eleve célul tűzte ki. A közpénz pazarlásának véget vető intézkedések meghozatala pedig egyrészt lehetővé teszi az eddig elhanyagolt egészségügyi és oktatási szektor helyzetének javítását, másrészt elengedhetetlen az eddig befagyasztott EU-források felszabadítása érdekében is.

S voltaképpen a közpénz pocsékolásának tekinthető az államadósság fejében fizetett tetemes kamatfelár is, amelynek mértéke magasabb volt, mint ami más, velünk egy kategóriába tartozó országokat terhel, ugyanis a külföldi befektetők és hitelminősítők az eddigi magyar gazdaságpolitikát a többi országéhoz képest jóval kockázatosabbnak ítélték. Az új kormány által meghirdetett gazdaságpolitika – már a bejelentett intézkedések foganatosítása előtt is – kedvező hatást gyakorolt nemcsak a forint árfolyamának erősödésére, hanem a kamatfelárak csökkenésére is.

Igaz, mindez egyelőre megelőlegezett bizalmon és még nem valós teljesítményeken alapul, ám ha a kormány következetesen és határidőn belül megvalósítja a meghirdetett programját, illetve maradéktalanul teljesíti az Európai Bizottsággal kötött megállapodásban vállalt kötelezettségeket, akkor

nem kell attól tartani, hogy a gazdaság állapota visszacsúszna a választások előtti helyzetbe.

Az ellenzékben azonban az új kormánynak már a beiktatását követő harmadik héten az Európai Bizottsággal tető alá hozott politikai megállapodása rögtön zsigeri kételyeket ébresztett: vajon nem kellett-e a források felszabadítása fejében, úgymond, a magyar érdekeket sértő kötelezettségeket vállalni? A Fidesz ezért követelte, hogy azonnal hozzák nyilvánosságra a brüsszeli paktum „titkos” részét. Ennek a követelésnek elvi és tartalmi problémája egyaránt van:

• Egyrészt a pusztán feltételezett titkos megállapodás nyilvánosságra hozatalát egy olyan korábbi kabinetnek a képviselői követelik most, amelyik a regnálása során született jelentős nemzetközi gazdasági megállapodások többségének (pl. kínai hitel, Belgrád–Budapest vasút építése) konkrét feltételeit és részleteit indokolatlanul titkossá minősítette 20 és 30 éves időtartamra.
• Másfelől annak a kabinetnek korábbi tagjai vádolják szemfényvesztéssel az új kormányt, amelyik – ha nem bukta volna el a választásokat – kénytelen lett volna a fékevesztett költekezése miatt kemény megszorításokat bevezetni, mivel az Európai Bizottság minden bizonnyal fenntartotta volna az EU-s források befagyasztását, sőt élesíthette volna Magyarországgal szemben a túlzott deficit eljárást, továbbá a három nagy hitelminősítő intézet (Standard & Poor’s, Moody’s, Fitch) a szokásos májusi felülvizsgálat során valószínűleg a „befektetésre nem ajánlott”, köznyelven bóvli kategóriába sorolta volna a magyar államkötvényeket.

Az Orbán-kormány ugyan a védelmi és biztonsági beruházások finanszírozása címén az EU SAFE elnevezésű 150 milliárd eurós keretösszegű biztonsági és védelmi programjából közel 16,2 milliárd eurós – vagyis a most kötött megállapodás alapján felszabaduló EU-s forrásokkal azonos összegű – hitelkeretre nyújtott be igényt az Európai Bizottságnak, ám a kérelem érdemi elbírálása a jogállamisági aggályok és átláthatósági fenntartások miatt nem történt meg.

Következésképpen az Orbán-kormány ebből a keretből sem számíthatott forrásbevonásra.

Hozzátehetjük szerencsére, mert a kért hatalmas összeget a magát „békepártinak” nevező kormányzat csak – gazdaságilag improduktív – védelmi célokra fordíthatta volna, illetve a szóba jövő fejlesztések megvalósításából valószínűleg főként a NER-közeli építőipari cégek és a 4iG profitáltak volna.

Amint az Magyar Péter és Ursula von der Leyen közös sajtótájékoztatójából is kitűnhetett, a pénteken megszületett elvi megállapodás csak az uniós források korrekt és korrupciómentes felhasználásának konkrét feltételeinek megteremtéséről, köztük az Európai Ügyészséghez történő csatlakozásról szól. Ez a csatlakozás – minden ellenkező vélekedéssel szemben – nem csorbítja Magyarország érdekeit és szuverenitását, hiszen az ügyészség illetékessége csak az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekre terjed ki.

A létrejött paktum viszont – a feltételezések ellenére – nem szól a migrációról, az LMBTQ-kérdésről, az adórendszerről, a rezsicsökkentésről, a védett árakról és a nyugdíjakról. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ezekről a kérdésekről ne folyna párbeszéd, sőt, esetenként ne lenne nézeteltérés a kormány és az Európai Bizottság között, de ezeknek nincs közvetlen köze a források felszabadításához.

A júniusban hatályba lépő új migrációs és menekültügyi paktum ugyan kétségtelenül kötelezettségeket ró Magyarországra is, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy migránsokat kellene tömegesen befogadni. Igaz, azoknak a tagállamoknak, amelyek nem vállalják évente a meghatározott számú menedékkérő áthelyezését, pénzügyi hozzájárulást kell fizetniük a szolidaritási alapba.

Ennek összege évente mintegy 600 millió euróra tehető hazánk esetében. Viszont az Európai Unió Bírósága a menekültügyi szabályok be nem tartása miatt kiszabott büntetés részeként Magyarország jelenleg napi 1 millió eurós bírságot köteles fizetni, ami éves szinten 365 millió euró forrásvesztést jelent.

Vagyis az új menekültügyi szabályok betartása az eddigiekhez képest évente legfeljebb 235 millió euró többletkiadást jelent.

Az LMBTQ-közösség eddigi diszkriminációjának megszüntetése sem fenyegeti hazánkat tényleges erkölcsi vagy anyagi károkkal. Egyrészt a többi 26 tagország tapasztalata szerint e téren a nálunk bevezetett tilalmak hiánya ellenére sem merül fel különösebb probléma, másrészt – és ez lényegesebb szempont – hazánkban az utóbbi időben sorozatban derült ki, hogy a gyermekvédelemről szóló 1997. évi XXXI. törvény a többszöri szigorítás ellenére sem érte el célját: a veszélyeztetett gyermekek megfelelő védelmét és a családból kiemelt fiatalok kellő gondozását.

Ezért a biológiai nemhez kötődő társadalmi és kulturális normák, viselkedésformák és elvárások részletekbe menő szabályozása helyett hazánkban sokkal inkább a meglévő gyermekvédelmi rendszer személyi és tárgyi feltételeinek mielőbbi javítására kell erőfeszítéseket tenni.

Az adórendszerről, a rezsicsökkentésről, a védett árakról és a nyugdíjrendszerről nyilván rendszeres párbeszédet kell folytatni az Európai Bizottsággal az Európai szemeszter, tehát a gazdaság-, költségvetési, foglalkoztatási és szociálpolitikák Európai Unión belüli koordinációjának keretében. Ennek során nyilván lesznek nézetkülönbségek, ugyanúgy, ahogy más országoknak is vannak ilyesfajta vitái Brüsszellel. Azonban nem lehet vita tárgya a hazai adórendszerben eddig alkalmazott diszkriminatív szabályok megszüntetése.

A nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és a költségvetés egyensúlyának megőrzése szempontjából a népesség elöregedése komoly gazdasági és társadalmi kihívásokat teremt mind globálisan, mind pedig az EU-tagállamaiban, így Magyarországon is. Ez indokolja a nyugdíjrendszerről folytatott párbeszédet is, ám a szubszidiaritás elve alapján

a nyugdíjrendszer alakítása nemzeti hatáskörben van és marad; abba kívülről beleszólni legfeljebb akkor lehet, ha annak fenntartásához netán külső segítségre lenne szükség.

A rezsicsökkentésről vagy a védett árakról az európai szemeszter keretében folytatott eszmecsere sem tekinthető szentségtörésnek, sőt, az más országok hasznos tapasztalataival is gazdagíthatja hazánkat. A rezsicsökkentés, illetve a fogyasztói árak vagy az előállítási költségek váratlan, hirtelen és jelentős emelkedésével szembeni védekezés mindenütt fontos társadalompolitikai és gazdasági kérdés – ezt jól láthattuk az iráni háború miatti válság kapcsán valamennyi EU-tagországban.

Ugyanakkor a rezsikiadások mérséklése, illetőleg a hirtelen áremelkedések elleni védekezés terén alkalmazott megoldásoknál is elengedhetetlen a konkrét körülményekhez való alkalmazkodás. Így például bár örvendetesnek tűnhet, hogy bizonyos mennyiségig a háztartási villamosenergia vagy földgáz az EU-n belül nálunk az egyik legolcsóbb, látni kell azt is, hogy ennek nemzetgazdasági szinten súlyos ára van:

• egyrészt az ipari és közületi felhasználók számára a villamos áram ára nálunk az EU egyik legmagasabbikja, ami rontja a hazai termékek és szolgáltatások nemzetközi versenyképességét,
• másfelől az alacsony lakossági ár támogatásához egyes ágazatokra súlyos adókat is kell kivetni, amelyek azonban az árakban továbbhárításra kerülnek, s ezáltal növelik az inflációt és a lakosság terheit.

A mesterségesen alacsonyan tartott árak további problémája, hogy nem serkentik a fogyasztókat a takarékos fogyasztásra, vagyis a lakásaik jobb hőszigetelésére vagy az energiatakarékosabb háztartási gépek vásárlására. Az energiahordozók pazarló ártámogatása helyett több alternatív lehetőség is kínálkozik a rezsiköltségek leszorításához:

• Egyfelől támogatás nyújtásával a lakások hőszigetelésének javítására, illetőleg, ahol azt a geológiai adottságok lehetővé teszik, a geotermikus fűtésre történő átállás segítésével.
• Másfelől a rezsiárak kordában tartása érdekében ki kellene aknázni azt a kedvező helyzetet, hogy az árammixben hazánk a világ egyik legmagasabb napenergia-részarányával rendelkezik.

Tavaly a villamosenergia-termelésben a napenergia éves aránya elérte a 27 százalékot, sőt júniusban időszakosan a 90 százalékot is. A probléma az, hogy a villamosenergia-rendszer a nappal megtermelt energia jelentős részét még nem képes eltárolni, ezért fillérekért kénytelen elkótyavetyélni. Az esti órákban viszont az ország változatlanul jelentős volumenű és drága árambehozatalra szorul. Az esti fogyasztás ráadásul nyaranta egyre nagyobb a légkondicionálók használata miatt, ami tovább növeli az importigényt. A kényszerű behozatal következtében összességében magas az elektromos energia ára.

Az előrelépéshez egyszerre lenne szükség az akkumulátoros tárolókapacitás bővítésére, szorosabb regionális együttműködésre és több szélenergiára. A szélenergiát ugyanis sokszor éppen akkor lehetne termelni, amikor a napenergia kiesik; ez pedig jobban kiegyensúlyozhatná a rendszert. Azokon a téli napokon pedig, amikor sem elegendő nap-, sem szélenergia nem áll rendelkezésre, a nagykapacitású hálózati akkumulátortelepeket gázturbinákról lehetne tölteni.

Mint azt Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter pénteken bejelentette, a beérkező EU-forrásokból megvalósuló beruházások egyik fő célja a villamosenergia-hálózat fejlesztése lesz, ami azért is kulcsfontosságú, mert ezáltal mintegy 5000 megawattnyi új megújuló energia táplálható be a magyar rendszerbe. Vagyis

több nap- és szélerőmű, több tiszta és olcsó energia, nagyobb energiabiztonság, több beruházás, valamint új munkahelyek valósulhatnak meg Magyarországon.

Összességében tehát a pénteki megállapodás mindenképpen nagy előrelépést ígér, amennyiben a vállalások időben valósulnak meg. A sikerhez persze komoly erőfeszítésekre lesz szükség, esetenként pedig olyan kompromisszumokat is kell kötni, amelyek nem lesznek mindenki kedvére valók. Ám mint azt Hevesi András, a huszadik század méltatlanul elfeledett írója, Hevesi Sándor rendező fogadott fia találóan megjegyezte:

Az ember csodálatos teljesítményekre képes, ha szemtanúja van, akinek ez fáj.

Címlapkép forrása: Thierry Monasse/Getty Images