Rengeteg EU-forrástól még mindig elvágják Magyarországot, Magyar Péterékre komoly tárgyalások várnak

Ursula von der Leyen és Magyar Péter múlt pénteken jelentette be, hogy Brüsszel és Budapest politikai megállapodásra jutott egy olyan csomagról, amely akár 16,4 milliárd eurónyi uniós forrás felszabadításához vezethet.

• Ebből 10 milliárd euró a helyreállítási alaphoz kapcsolódik, amelyből 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásként, 3,5 milliárd euró hitelként érkezhet meg.
• További 4,2 milliárd euró pedig a jogállamisági kondicionalitási eljárás miatt blokkolt kohéziós forrásokból nyílhat meg.
• A megállapodás részeként 2,2 milliárd euró akadémiai szabadsághoz kötött fejlesztési pénz felszabadítása is elérhető közelségbe kerülhet az utóbbi forráskészletből, de ez már külön feltételek teljesítésétől függ. 

A bejelentés jelentős áttörés, de nem jelenti azt, hogy minden korábban befagyasztott magyar uniós forrás automatikusan hozzáférhetővé válik.

Milyen EU-pénz jöhet meg?

A legnagyobb, most megnyíló kohéziós tétel a 4,2 milliárd eurós csomag, amelyet korábban az uniós költségvetés védelmére hivatkozva tartott vissza az Európai Bizottság. Ennek feloldása a korrupcióellenes, közbeszerzési és intézményi garanciákhoz kötődik: Brüsszel azt várja, hogy Magyarország megerősítse az Integritás Hatóság szerepét, módosítsa a közbeszerzési szabályokat, kezelje az összeférhetetlenségi kockázatokat, és olyan ellenőrzési rendszert működtessen, amely mellett az uniós pénzek felhasználása biztonságosnak tekinthető. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozási szándék ebben a csomagban különösen fontos politikai és intézményi jelzés, de a pénz tényleges kifizetése továbbra is a vállalt intézkedések jogszabályi átültetésétől és végrehajtásától függ.

Fontos jelezni, hogy az eredetileg 21,7 milliárd eurós magyar kohéziós keretből 12 milliárd eurót már a 2023-as igazságügyi reformmal az Orbán-kormány is kiszabadított, míg mintegy 3 milliárd eurónyi tételt mostanra végleg elveszített az ország – ahogy azt később részletesen kifejtjük.

A 2,2 milliárd eurós akadémiai szabadsági tétel ugyan a mostani megállapodás részeként került elő, de nem ugyanazon a jogi pályán mozog, mint a 4,2 milliárd eurós kondicionalitási – vagyis jogállamisági – csomag.

Ez a pénz a kohéziós szabályozás horizontális feljogosító feltételeihez, azon belül az Európai Unió Alapjogi Chartájának érvényesüléséhez kötődik.

A feloldáshoz a közérdekű vagyonkezelő alapítványi modell érdemi átalakítására van szükség, különösen az egyetemek irányítása, az intézményi autonómia, az összeférhetetlenségi szabályok és a politikai befolyás kockázatainak kezelése miatt. Az egyetemekhez nem kapcsolódó alapítványoknál gyorsabb kivezetés, az egyetemi alapítványoknál fokozatosabb átmenet és új integritási garanciák jöhetnek.

Maradnak még befagyasztott tételek

A megállapodáson kívül továbbra is maradnak befagyasztott vagy csak külön feltételekkel hozzáférhető források. Ezek közül a legjelentősebb az LMBTQI-jogokkal és a gyermekvédelminek nevezett szabályozással összefüggő ügy, amely nagyságrendileg 500 millió eurót érinthet.

Ennek feloldásához Magyarországnak végre kell hajtania az Európai Unió Bíróságának ítéletét, vagyis olyan módosításokra lenne szükség, amelyek megszüntetik az LMBTQI-tartalmakhoz való hozzáférést korlátozó, diszkriminatívnak minősített szabályokat. Ez nem egyszerű technikai jogszabály-módosítás, mert Brüsszel azt fogja vizsgálni, hogy a magyar szabályozás a gyakorlatban is megfelel-e az uniós alapjogi követelményeknek.

Ráadásul egy friss Medián-felmérés szerint egyébként a magyarok többsége támogatja, hogy visszavonják ezeket a törvényeket, a lakosság kétharmada az azonosneműek házasságát is támogatná.

A menekültügyi és migrációs szabályok miatt ennél kisebb, nagyjából 30 millió eurós összeg marad blokkolva, de a vita jogi súlya ennél nagyobb.

Magyarországnak ezen a területen az uniós menekültügyi szabályokkal és a bírósági ítéletekkel kellene összhangba hoznia a menedékkérelmekhez való hozzáférést, az eljárási garanciákat és a visszaküldési szabályokat.

Magyarország emiatt már több 800 millió eurónyi bírságot is kifizetett, amelyet az agrár- és kohéziós kifizetésekből vontak le: itt egy egyszeri 200 millió eurós átalány- és egy lassan két éve halmozodó, büntetőkamatokkal terhelt napi 1 millió eurós bírságot fizet az ország. Ezek a pénzek végleg elvesztek már.

A migrációs vitában viszont növeli Magyarország mozgásterét, hogy az Európai Parlament kedden elfogadta az új menekültügyi szabályozási tervét.

Ha erre a tagállamok is áldásukat adják az Európai Tanácsban, akkor sokkal könnyebb lesz a bevándorlók kiutasítása az EU-ból, valamint a menekültkérelmeket is migrációs hubokban, központokban dolgoznák fel az unió határain kívül. A terv kifejezetten szigorú bevándorláspolitikai szabályozást hozna az unióra, amit az új kormány politikai kommunikációs konfliktusok nélkül elfogadhat.

De mint a fenti vitás ügyekből is látszik: bár a Fidesz és KDNP frakciói a parlamentben számonkérték a Tisza-kormányt, hogy ezekben az ügyekben engedményeket tett-e a Bizottságnak, egyelőre itt nincs semmilyen alku Brüsszellel.

Van még, ahol a tervek sem jók

A 16,2 milliárd eurós SAFE-hitel még egy külön ügy, és nem része a pénteken bejelentett kohéziós és RRF-csomagnak. Ez az uniós védelmi finanszírozási eszköz kedvezményes hitel formájában adhat forrást a tagállamoknak védelmi ipari és katonai beszerzésekre, de a magyar hozzáférésről a brüsszeli háttérbeszélgetés alapján még zajlanak az egyeztetések, Magyarország februárban leadott védelmi tervét egyedüliként nem hagyta jóvá a Bizottság.

A már leváltott Nagy Márton nemzetgazdasági és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszterek által kidolgozott tervet a hírek szerint teljesen újra kell írni, amelyről korábban Orbán Anita külügyminiszter már bejelentést tett.

Magyarország számára a SAFE-hitel azért lehet fontos, mert a költségvetési mozgástér szűk, miközben a védelmi kiadások növelése uniós és NATO-szinten is elvárás. A konstrukció azonban hitel, nem támogatás, ezért más fiskális logika alá tartozik, mint a kohéziós pénzek vagy az RRF vissza nem térítendő része.

A SAFE körül eddig nemcsak a magyar védelmi terv tartalma jelentett nyitott kérdést, hanem az is, hogy a jogállamisági feltételrendszer miatt egyáltalán eljuthat-e Magyarország a hitelszerződés aláírásáig és a folyósításig. Piotr Serafin költségvetési biztos korábban egyértelművé tette, hogy

a védelmi hitelre is kiterjedhet az uniós költségvetés védelmét szolgáló feltételességi rendelet, vagyis a Bizottság ennél a hitelkeretnél is vizsgálhatja a közbeszerzési, összeférhetetlenségi, korrupcióellenes kockázatokat a magyar jogrendben.

Ha azonban a pénteken bejelentett jogállamisági reformcsomag valóban kezeli ezeket a problémákat, akkor nemcsak a kohéziós és RRF-források felszabadítása előtt nyílhat meg az út, hanem elhárulhat az a külön akadály is, amely a 16,2 milliárd eurós SAFE-hitel magyar lehívását eddig jogi és pénzügyi kockázattá tette.

A következő hetekben így is külön kell kezelni a mostani 16,4 milliárd eurós forrásalkut és a SAFE-hoz kapcsolódó tárgyalásokat: előbbinél a jogállamisági és alapjogi feltételek, utóbbinál a védelmi programok, a hitelkeret és a költségvetési elszámolás lesz a kulcskérdés.

Van, amit már örökre elveszítettünk

Magyar szempontból fontos pénzügyi tétel még, hogy a korábban elvesztett kohéziós pénzeket a mostani alku sem hozza vissza:

az n+2 szabály szerint mintegy 2 milliárd euró már dekommitálódott, vagyis a határidők lejárta miatt ezt Magyarország nem tudja újra lehívni.

Ahogy arról külsős szakértői cikkünkben beszámoltunk, nem közvetlenül a magyar uniós forrásokat, de a hazai költségvetést terheli számos jogi vita, amelyek már az Európai Unió Bírósága elé kerültek. Ezek mielőbbi rendezése a perköltségek, esetleges újabb bírságok miatt komoly pénzügyi nyomást jelenthetnek a Tisza-kormánynak.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images