Legutóbb a fal előtt rántották félre a kormányt, most már az ablakon másznának be az Európai Unióba

A globális bizonytalanság közepette Izland augusztus 29-én népszavazást tart arról, hogy újraindítsa-e a 2015-ben befagyasztott európai uniós csatlakozási tárgyalásokat. A kampány középpontjában a halászat és a nemzeti szuverenitás kérdése áll, miközben a friss közvélemény-kutatások szoros, de az igenek felé hajló eredményt jeleznek – írta meg a Les Echos.

A halászat évszázadok óta alapvető szerepet játszik a szigetország gazdaságában, társadalmában és kollektív emlékezetében:

az ágazat ma az izlandi bruttó hazai termék (GDP) 6 százalékát, valamint a teljes árukivitel 40 százalékát adja, ezért nem meglepő, hogy a csatlakozási vita is elsősorban e köré összpontosul.

Ha a népszavazáson a támogató voksok győzedelmeskednek, és a brüsszeli tárgyalások is eredményesen zárulnak, az izlandiak egy második népszavazáson dönthetnek majd a tényleges belépésről.

Izland a 2008-as súlyos pénzügyi válságot követően, 2009-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, majd a tárgyalások 2010-ben kezdődtek meg és ütemesen haladtak, ám a 2013-ban hatalomra lépő új kormány felfüggesztette a folyamatot, ami 2015-ben a tárgyalások hivatalos befagyasztásához vezetett.

Addigra a harminchárom csatlakozási fejezetből huszonhetet már megnyitottak, tizenegyet pedig sikeresen le is zártak.

Az európai integráció kérdése Donald Trump visszatérésével és a nemzetközi geopolitikai feszültségek erősödésével került ismét előtérbe. Izland biztonsága teljes egészében a NATO-tagságon és az 1951-ben köttetett kétoldalú amerikai védelmi megállapodáson alapul, mivel az országnak nincs saját hadserege, csupán parti őrséggel rendelkezik. Trump kiszámíthatatlan nyilatkozatai, valamint a Grönland megvásárlására vonatkozó korábbi felvetései – amelyek során többször tévesen Izlandot említette Grönland helyett – megrendítették a védelmi szövetség hitelességét, bár az izlandiak közvetlenül nem érzik magukat fenyegetve.

A csatlakozás hívei elsősorban gazdasági érveket sorakoztatnak fel:

• az uniós tagsággal Izland mentesülne az Európai Unió kereskedelempolitikai védintézkedései alól, tavaly például a ferroötvözetekre kivetett európai vámok okoztak komoly feszültséget az izlandi fémiparban.
• Hosszú távon a közös valuta, az euró bevezetése is alternatívát jelenthetne, ami mérsékelné a jelenleg 5 százalék körüli inflációt és a magas kamatokat. Az izlandi jegybanki alapkamat ugyanis jelenleg 7,75 százalékon áll az Európai Központi Bank 2,25 százalékos rátájával szemben, miközben az országot súlyos lakhatási válság is sújtja.

Az Európai Bizottság határozottan támogatja a mintegy 400 ezer lakosú szigetország integrációját, amely jelentősen erősítené az unió sarkvidéki stratégiáját. Izland ráadásul kiváló jóléti mutatókkal büszkélkedhet, hiszen itt a legmagasabb az emberi fejlettségi index és a legalacsonyabb a nemek közötti egyenlőtlenség a világon. Az ország 1994 óta tagja az Európai Gazdasági Térségnek, így az uniós joganyag nagyjából 80 százalékát már átültette a saját jogrendszerébe, emellett a schengeni övezetnek is része. A csatlakozási tárgyalások tehát rendkívül gyorsan lezárulhatnának, ha a halászat ügye nem állná útját a folyamatnak.

Az izlandi halászati szövetség azt követeli, hogy az ország tartsa meg a kizárólagos ellenőrzést saját tengeri erőforrásai felett, vagyis teljes körű mentességet szeretne kapni az unió közös halászati politikája alól.

Costas Kadis, az EU halászati biztosa áprilisban ugyan rugalmasságot vetített előre, ezt a gesztusát azonban sokan elhamarkodottnak ítélték.

A csatlakozás ellenzői, köztük a Heimssyn szervezet tagjai, a nemzeti szuverenitás megőrzését tekintik az elsődleges szempontnak. Emellett rámutatnak arra is, hogy a hatalmas halászati kvótákkal rendelkező, befolyásos helyi családoknak elemi érdekük a status quo fenntartása. Egy esetleges izlandi belépés ugyanakkor láncreakciót indíthatna el, és Norvégiát is a csatlakozási folyamat felé terelhetné.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images