Amíg Európa a hőséggel küzd, Brüsszel felkészült AI-hadjáratára

Az Európai Unió egyetlen héten belül két fronton is fontos lépéseket tesz a mesterséges intelligencia területén:

1. csütörtökön elindította hét AI-szupergyár kiválasztását,
2. vasárnaptól pedig életbe lépnek az Európai Bizottság ellenőrzési és szankcionálási jogkörei a világ legerősebb AI-modelljeivel szemben.

Brüsszel ezzel egyszerre próbálja csökkenteni Európa technológiai lemaradását, és keretek közé szorítani azokat a rendszerszintű kockázatokat, amelyek a technológia gyors fejlődésével jelennek meg. A célok egyértelműek, azonban az oda vezető út számtalan buktató kikerülhetőségét feltételezi.

Nagy pénzeket kell megmozgatni

Az Európai Bizottság csütörtökön hivatalosan is elindította azt az eljárást, amelynek végén hét ipari konzorcium kaphat támogatást nagyméretű AI-adatközpontok felépítésére. A gigagyárak fejlett processzorokat, felhőszolgáltatásokat, nagy sebességű adatkapcsolatokat és speciális AI-infrastruktúrát kapcsolnak majd össze, hogy Európában is lehetővé váljon a legnagyobb modellek gyors betanítása, továbbfejlesztése és működtetése.

A tervek szerint négy kisebb központot egyenként 25–75 ezer, három nagyobbat pedig 40–100 ezer speciális AI-processzorral szerelnének fel. A beruházások a már működő 19 európai AI-gyárat egészítik ki, és a Bizottság számításai szerint több mint kétszeresére növelhetik az uniós számítási kapacitást. Az infrastruktúrához startupok, közepes és nagyvállalatok, kutatóintézetek, egyetemek és közigazgatási szervek is hozzáférhetnek majd.

A programhoz az EU és a tagállamok együttesen legfeljebb 10 milliárd eurónyi közpénzt mozgósítanának, amelyhez legalább 20 milliárd euró magánberuházást várnak.

A kisebb projektek legfeljebb 1 milliárd, a nagyobbak pedig 2 milliárd eurónyi állami támogatást kaphatnak, de a közpénzek aránya nem haladhatja meg a beruházási költség 35 százalékát. A teljes program így várhatóan a 30 milliárd eurót meghaladó szinten fog megvalósulni.

A pályázó konzorciumoknak legalább egy tagállami kormány támogatását meg kell szerezniük, a jelentkezéseket pedig november 12-ig lehet benyújtani. A nyerteseket várhatóan 2027 elején választják ki, ezt követően pedig 18 hónap áll majd rendelkezésükre az adatközpontok felépítésére, ergo ha nincs nagyobb csúszás, nagyjából 2029-re láthatjuk a projekt eredményeit.

• Németország, Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország a nagyobb,
• Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország és Lengyelország pedig a kisebb kategóriában készít elő projektet.

A Tisza-kormány is bejelentkezett a forrásfelszabadítással

Az uniós pénzekről kötött politikai alkunak az is része volt, hogy Magyarország a következő években összesen 500 millió eurót fordít mesterségesintelligencia-alapú fejlesztésekre és az európai gigagyárprogramban való részvételre, kedvezményes finanszírozás felhasználásával. Erre a vállalásra azért volt szükség, mert a Magyar Péter vezette kabinet a lehető legnagyobb összeget szerette volna elérni, de a beszállásban mindenképpen nagy potenciál van. A terv az, hogy

a lengyel vezetésű, Csehországot és Litvániát is magában foglaló konzorciumhoz csatlakozik Magyarország, az első szakaszban 25 millió, a későbbi bővítés során pedig további 100 millió eurós hozzájárulással.

A részvétel persze nem jelenti azt, hogy a szupergyár Magyarországon épül majd fel, de sikeres pályázat esetén a magyar hozzájárulás tulajdonosi és hozzáférési pozíciót biztosít majd egy több mint 100 ezer processzorral működő központban. Ennek révén pedig a magyar érdekeltek is jelentősen kedvezményes feltételek mellett férhetnének hozzá olyan számítási teljesítményhez, amelynek önálló kiépítése rendkívül költséges lenne.

A gigagyárak ugyanakkor csak részben oldhatják meg Európa technológiai függőségét, hiszen a legfejlettebb AI-processzorok piacát továbbra is amerikai vállalatok uralják, ezért az új európai létesítmények várhatóan nagyrészt az Nvidia, az AMD és a Qualcomm termékeire támaszkodnak majd. Ezek a vállalatok már jelezték szállítási szándékukat, így miközben a számítási infrastruktúra Európába kerülhet, annak legfontosabb alkatrészei továbbra is külföldről érkeznek.

A jelenlegi hőhelyzet mindennél világosabbá teszi, hogy kérdéses az adatközpontok energia- és vízigénye is, de a pályázóknak részletesen be kell mutatniuk, hogyan működtetnék fenntarthatóan és energiahatékonyan a létesítményeket. Az európai villamosenergia-árak jelenleg több térségben lényegesen magasabbak az amerikai vagy kínai szinteknél, ami a beruházások hosszú távú versenyképességét is ronthatja, azonban a szabályozás terén az EU abszolút élen jár, így egy jól átgondolt stratégia mentén a befektetőknek is megérheti európai projektekben részt vállalniuk.

Vasárnaptól már büntethet is Brüsszel

Augusztus 2-vel életbe lépnek az Európai Bizottság szankcionálási jogkörei az általános célú, illetve rendszerszintű kockázatot hordozó AI-modellek szolgáltatóival szemben. Az uniós AI-rendelet kötelezettségei már egy éve vonatkoznak az újonnan piacra vitt modellekre, mostantól azonban a Bizottság ki is kényszerítheti azok betartását.

Az ellenőrzés központjában az Európai Bizottság AI Hivatalának 37 fős, A3 néven működő egysége áll.

A brüsszeli csapat feladata lesz annak vizsgálata, hogy az OpenAI, az Anthropic, a Google, a DeepSeek, a Moonshot és más vezető fejlesztők megfelelően mérik fel és mérséklik-e modelljeik kockázatait. Ez az első olyan állandó kormányzati ellenőrzési mechanizmus a világon, amely egységes szabályok alapján felügyeli a legnagyobb teljesítményű AI-modelleket.

Az uniós szabályozás négy kiemelt kockázati területet azonosít:

• Vizsgálni kell, hogy egy modell megkönnyítheti-e vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyverek előállítását;
• elveszíthető-e felette az emberi ellenőrzés;
• képes lehet-e kibertámadás végrehajtására;
• illetve felhasználható-e a társadalom nagyszabású manipulálására.

A szolgáltatóknak modellértékeléseket kell végezniük, jelenteniük kell a súlyos incidenseket, megfelelő kiberbiztonsági védelmet kell kialakítaniuk, és dokumentálniuk kell a tréningadatok, valamint a fejlesztés legfontosabb jellemzőit.

Ha a Bizottságnak komoly és megalapozott aggálya támad, információt és közvetlen hozzáférést kérhet a modellhez, valamint kockázatcsökkentő intézkedéseket rendelhet el. Súlyosabb esetben korlátozhatja, visszahívathatja vagy teljesen kivonathatja a modellt az európai piacról. Az együttműködést megtagadó vagy az előírt intézkedéseket elmulasztó vállalatokra legfeljebb 15 millió eurós, illetve

globális éves árbevételük 3 százalékának megfelelő bírság szabható ki.

Elég lesz mindez?

Ahogy az EU-ban ez sok tekintetben általános, a végrehajtás erejével kapcsolatban itt is komoly kérdések merülnek fel, ami már a technológiai vállalatok és a hatóság erőforrásai közötti különbségből is világos.

A világ vezető AI-laboratóriumai rendkívül magas fizetésekkel versenyeznek a legjobb kutatókért, miközben a Bizottságnak mindössze 37 szakértővel kell felügyelnie a gyorsan fejlődő globális piacot. Az A3 egység 2024 közepe és 2025 vége között állandó vezető nélkül működött, irányítását csak januárban vette át Matthieu Delescluse.

A hivatal az elmúlt évben önkéntes magatartási kódexszel próbálta előkészíteni a vállalatokat az új szabályokra, és

a nagy szolgáltatók többsége együttműködést ígért, a Meta azonban nem írta alá a dokumentumot.

A kódex követését persze nem tehették kötelezővé, de önkéntes vállalása egyszerűbbé teszi annak igazolását, hogy a vállalat megfelel az AI-rendeletnek; aki kimarad, annak más módon kell bizonyítania, hogy modelljei biztonságosak és megfelelnek az uniós előírásoknak.

Bár fejlesztési és szabályozási fronton is komoly sikerességi kockázatok merülnek fel, az EU nem engedheti meg magának, hogy teljessé váljon kitettsége az USA vagy Kína felé, hiszen az utóbbi évek tanulsága, hogy a nemzetközi szabályok ellenében, szinte bármilyen területen készek a nagyhatalmak nyomásgyakorlást folytatni, ha ezzel geopolitikai érdekeiket tudják szolgálni.

Az AI-verseny egyben energiaverseny is

Az akár 100 ezer nagy teljesítményű processzort működtető központoknak a nap 24 órájában hatalmas mennyiségű villamos energiára és folyamatos hűtésre lesz szükségük. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint

az európai adatközpontok áramfogyasztása 2030-ig több mint 45 terawattórával, mintegy 70 százalékkal emelkedhet.

A terhelés ráadásul néhány hálózati csomópontban koncentrálódhat, így önmagában az elegendő éves energiatermelés sem lesz elég: új hálózatokra, energiatárolókra, tartalékkapacitásokra és megbízható helyi áramforrásokra is szükség lesz.

A folyamatos, időjárástól független áramigényre jelenleg az atomenergia kínálhatja az egyik legbiztosabb alacsony kibocsátású választ, hiszen a mostani paksi leállás is könnyen elkerülhető lett volna, nagyságrendileg alacsony költségű szivattyúfejlesztéssel.

Az atomerőművek már most az uniós villamosenergia-termelés mintegy 23 százalékát adják, és a megújulókkal, tárolókkal, valamint rugalmas hálózatokkal együtt stabil alapot biztosíthatnak az AI-központok működéséhez. Az új nagy blokkok hosszú építési ideje miatt azonban rövid távon elsősorban a meglévő atomerőművek üzemidő-hosszabbítása, később pedig inkább a kis moduláris reaktorok jelenthetnek megoldást.

Az AI energiaigénye azonban az Egyesült Államokkal fenntartott gazdasági kapcsolatoknak is új jelentőséget adhat, hiszen labilis lábakon álló EU–USA kereskedelmi megállapodás egyik központi eleme, hogy

az unió 2028 végéig összesen 750 milliárd dollár értékben vásárolna amerikai cseppfolyósított földgázt, kőolajat és nukleáris energetikai termékeket.

Utóbbi kategóriába bár normál keretek között csak a nukleáris fűtőanyagok lennének értelmezhetőek, az USA jelenlegi vezetésének szemében könnyen hagyományos reaktorok és kis moduláris reaktorok vásárlása is beletartozhat.

A vállalás teljesíthetősége ugyanakkor kérdéses, és az alku végrehajtását a folyamatos vámviták is akadályozzák, amelyeknél a Trump-adminisztráció egyik leggyakrabban visszatérő követelése, hogy az EU vizsgálja felül a már meglévő digitális szabályozásait.

Az előző magyar kormány részéről is volt érdeklődés az amerikai nukleáris technológiák iránt, és már 2025 őszén jelezték, hogy amerikai nukleáris fűtőanyagot, a kiégett fűtőelemek tárolására szolgáló technológiát vásárolna, valamint

akár tíz amerikai kis moduláris reaktor telepítését is támogatná.

Minderre akkor maximum 20 milliárd dollárt - nagyságrendileg a Tisza-kormány által felszabadított uniós forrásoknak megfelelő összeget - szánt az Orbán-kormány, és 2026-ra egy polgári nukleáris együttműködési megállapodást is kötöttek Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel, amely Magyarországot az amerikai SMR-technológia egyik regionális központjává teheti, de az ország új vezetése egyelőre nem beszélt az egyezségről.

Magyar Péter ehelyett Emmanuel Macron francia elnökkel kötött megállapodást júniusban, amelynek az energetikai és nukleáris együttműködés is része, hiszen jelenleg ők számítanak az egyetlen említésreméltó európai szereplőnek a szektorban.

Magára maradt a kontinens

Akárhogy is halad előre Európa, azt nehezen látni, hogy a kitettségek között hogyan sikerülhet ellenérdekelt szövetségesek mellett előrelépni, amíg a tagállamok sokszor maguk közt sem tudnak megegyezni az ideális irányról.

Ha erre nem születik összehangolt stratégia, a gigagyárak megépítése ellenére is fennmaradhat Európa hátránya

az olcsóbb energiával, több nyersanyaggal, nagyobb felhőszolgáltatókkal és fejlettebb chipiparral rendelkező Egyesült Államokkal és Kínával szemben.

Ebben az esetben az EU továbbra is megragad szabályozói szerepében, amelyet elsősorban az itt relatív jó módban élő emberek által jelentett piacnak köszönhet. Hosszabb távon azonban ez a piac is komolyan veszíthet értékéből, ha az EU lemaradása a versenyképesség után a bérszínvonal viszonyított csökkenésében is megjelenik.

Címlapkép forrása: EU