Egy óriási kísérleti fúziós reaktor, amit Dél-Franciaországban építenek. A célja lényegében az, hogy utánozza a Nap energiatermelését, és így csináljon áramot.

Mikor fog végre működni az ITER?

Elég sokat késik az építkezés. Jelen állás szerint csak 2039-re várható, hogy teljes gőzzel működjön.

Melyik ország áll a legjobban a fúziós energiával?

Egyértelműen az USA és Kína. Sokkal több pénzt raknak a technológiába, mint Európa, és az ottani cégek már 2028-2030 környékére fúziós áramot ígérnek.

Miért van lemaradva Európa?

Főleg a pénz miatt. Nálunk az állam szinte mindent a franciaországi gigaprojektbe (ITER) rak, miközben az európai magáncégek alig kapnak támogatást. Eközben az amerikai és kínai startupokba szó szerint öntik a milliárdokat a befektetők.

Tényleg lesz fúziós áram pár éven belül Amerikában vagy Kínában?

Ezt érdemes erős fenntartásokkal kezelni. Hiába a hangzatos ígéretek a cégektől, a valóság az, hogy eddig még sehol a világon nem sikerült stabil, pluszos energiát termelő reaktort csinálni.

Szeptember végén derül ki az új uniós terv. A nagy kérdés most az, hogy továbbra is csak a nagy közös ITER-be tolják-e a pénzt, vagy végre elkezdenek ők is startupokat és magáncégeket támogatni, hogy behozzuk a lemaradást.

Az EU korlátlan tiszta energiát ígérő szuperfegyverét komoly külső kihívások fenyegetik

Portfolio

2026. augusztus 06. 12:45

Itt állítsd be, hogy a Portfolio az elsők között legyen a Google híreiben

Az Európai Unió fúziós energiapolitikájának középpontjában továbbra is a dél-franciaországi ITER kísérleti reaktor áll, amelyre a 2028–2032-es Euratom-programban 4 milliárd eurót különítenének el. Eközben az Egyesült Államok és Kína a magántőke erőteljesebb bevonásával állítólag gyorsabban halad a technológia kereskedelmi hasznosítása felé. Az ITER a jelenlegi tervek szerint legkorábban 2039-ben működhet teljes kapacitással, miközben amerikai és kínai fejlesztések már 2028–2030 körül áramtermelést ígérnek. Bár ezeket a vállalásokat ugyanakkor jelentős technológiai bizonytalanság övezi, mivel egyiknél sem láttak még működő reaktort. A szeptemberre ígért első uniós fúziós stratégia mutathatja meg, hogy Brüsszel a jövőben nagyobb támogatást ad-e a magáncégeknek és az első kereskedelmi erőművek fejlesztésének.

Az Európai Unió továbbra is a dél-franciaországi ITER kísérleti reaktorra építi fúziós stratégiáját, miközben az Egyesült Államok és Kína jóval nagyobb összegeket mozgósít a technológia kereskedelmi hasznosítására – kezdi cikkét az Euractiv.

A Marseille-től mintegy egyórányira épülő létesítményben 150 millió Celsius-fokos plazmát tartanának össze szupravezető mágnesekkel, hogy hidrogénizotópok fúziójából termeljenek energiát.

Az ITER azonban a többszöri csúszások után várhatóan csak 2039-ben működhet teljes kapacitással, miközben amerikai és kínai projektek már 2028–2030 körül áramtermelést ígérnek.

Az Európai Bizottság a 2028–2032-es Euratom-programban 4 milliárd eurót szánna közvetlenül az ITER-re, további 1,4 milliárdot pedig fúziós kutatásokra. Összehasonlításként a maghasadással kapcsolatos kutatásokra 590 millió, a Bizottság Közös Kutatóközpontjának nukleáris tevékenységeire pedig 760 millió euró jutna. Az ITER költségeinek mintegy felét az EU állja, a projektben ugyanakkor Kína, India, Japán, Dél-Korea, Oroszország és az Egyesült Államok is részt vesz, a keletkező kutatási adatokat pedig egyre szélesebb körben osztják meg a magánszektorral.

A gond az, hogy a magántőke bevonásában Európa jelentős hátrányban van.

Az uniós fúziós vállalatok 2022 és 2025 között mindössze 340 millió euró befektetést szereztek, ami a kínai szint negyede és az Egyesült Államokban mozgósított 2,4 milliárd euró körülbelül hetede.

Az amerikai Helion Energy azt ígéri, hogy 2028-tól már áramot ad el a Microsoftnak, a több mint 2,5 milliárd eurót bevonó Commonwealth Fusion Systems pedig a 2030-as évek elejére tervez hálózati méretű erőművet. Kínában a NEO Fusion mintegy 1,9 milliárd eurót kapott állami és magánbefektetőktől, a BEST reaktor pedig 2030 körül demonstrálná a fúziós áramtermelést.

Európa legjobban finanszírozott fúziós startupja, a müncheni Proxima Fusion 2026 júliusáig több mint félmilliárd eurót gyűjtött, de kereskedelmi jellegű reaktorát csak a 2030-as évek végére ígéri.

A cégek bejelentéseit ugyanakkor komoly bizonytalanság övezi: tartós, nettó energianyereséget biztosító fúziós reakciót eddig sehol nem sikerült üzemi körülmények között létrehozni. Pietro Barabaschi, az ITER igazgatója ezért arra figyelmeztetett, hogy a döntéshozók ne kezeljék kész tényként a startupok legoptimistább vállalásait, mert a gyorsabbnak ígérkező technológiai utak egyben lényegesen kockázatosabbak is.

A vita ezért egyre kevésbé arról szól, folytatni kell-e az ITER-t, és egyre inkább arról, mennyi uniós pénzt kellene átirányítani a kereskedelmi fejlesztésekhez.

Az Európai Bizottság 2026–2027-re 222 millió eurót jelentett be a fúziós technológiák laboratóriumból a villamosenergia-hálózatba történő eljuttatására, az InvestEU keretében pedig további, legfeljebb 200 millió eurós nukleáris támogatási lehetőség körvonalazódik. Németország 2029-ig több mint 2 milliárd eurót fordítana a területre. Az Európai Bizottság első átfogó fúziós stratégiája szeptember végére várható, és ebből derülhet ki, hogy Brüsszel továbbra is elsősorban az ITER-re tesz-e, vagy nagyobb szerepet ad a magáncégeknek és az első kereskedelmi erőművek finanszírozásának.