Koronavírus: előre tudták a cégek, milyen katasztrófa várhat a globális ellátási láncra
A Harvard Business Review által közölt cikk meglehetősen élesen bírálja a gyártócégeket amiatt, hogy hagyták idáig elfajulni a koronavírus hatását az ellátási láncaikra.
Ugyanis a probléma, amit most a koronavírus terjedése előhozott, már évek óta ismert volt és javítani is kellett volna.
A Resilinc készített pár érdekes ábrát arról, milyen nagy hatása is van a mostani történéseknek a világgyártásra. A lenti ábra például azt mutatja, hogy az 1000 legnagyobb cégnek a világon hány gyára, üzeme van az olyan, a koronavírus miatt karanténba került országokban, mint Kína, Olaszország vagy Dél-Korea.
A cikk felhívja arra a figyelmet, hogy a 2011-es japán földrengés és cunami fájdalmas lecke volt a világ multinacionális cégeinek arra, milyen rejtett gyengeségek vannak ellátási láncaikban. És bár akkor a cégek többsége fel tudta mérni, hogy közvetlen beszállítóikra mindez milyen hatást gyakorolt, azt nem látták, hogy a másod- és harmadkörös beszállítókat hogyan érintette a katasztrófa. Úgy tűnik, kilenc évvel később is hasonló a helyzet, a cégek továbbra sem tudják, hogy az általuk nem ismert (másod/harmad körös) beszállítóik közül melyek azok, amelyek Kína korlátozással érintett régióiban tevékenykednek. A Világgazdasági Fórum ráadásul emlékeztet arra is, hogy a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa vagy a 2003-as SARS-vírus idején hozott intézkedéseknél ma már jóval több kell, hiszen Kína ma már sokkal fejlettebb és a világgazdaságba való integrálódása is sokkal mélyebb, mint akkor volt.
Valószínűleg számos cég most bánja azt is, hogy egyetlen cégtől függnek sok alkatrész vagy termék beszerzésénél – írják a Harvard Business Review-ban. Az ellátási lánc menedzserek a cikk írói szerint tudatában vannak annak, mennyire kockázatos egyetlen beszállítótól függni, mégsem tesznek ellene, mivel sokszor ez a gyorsabb és költséghatékonyabb megoldás. Igaz, sok esetben nincsenek is opciók, vagy ha vannak, azok is mind Kínához kötődnek.
A mostani ellátási lánc válság igazából abból fakad, hogy olyan cégeket is érint, amelyek egyébként közvetlenül nem rendelnek alapanyagot vagy egyéb termékeket Kínából, az ő beszállítóik viszont igen. Éppen emiatt kellene minden cégnél alkalmazni a kockázatmenedzsmentet az első- és másodkörös beszállítókra nézve is, ezen túlmenően pedig legalább a kockázatokkal tisztában lenni.
Az elemzés szerint a mostani koronavírusos pánik arra kellene ráébressze a cégeket, hogy napi 24 órában kövessék nyomon globális beszállítóikat. Ehhez rendelkezésre áll már számos olyan új technológia, mint a mesterséges intelligencia. Azok a cégek, amelyek hajlandóak ilyen technológiába fektetni, jól jönnek ki akkor, amikor ilyen elakadások történnek az ellátási láncban, mivel egyből fel tudják mérni, hogy a következő időszakra nézve milyen hatása lehet ennek saját láncukra. És ha ezt tudják, akkor sokkal hamarabb tudnak lépni annak érdekében, hogy más beszerzési utat találjanak vagy legalábbis minimalizálják az esetleges károkat a cégre nézve.
Hasonló megállapításra jutott és az ellátási lánc hatékony kockázatmenedzsmentjére hívja fel a figyelmet a Deloitte hasonló témában publikált tanulmánya is. Ebben többek között kitérnek arra, hogy
- aktív kommunikáció szükséges a vállalat és az első körös beszállítók között, így mindig naprakész információk nyerhetőek arról, mi a helyzet az áru-vagy alkatrészkészletekkel,
- törekedni kell arra, hogy az első körös beszállítók beszállítói hálózatát is minél jobban kiismerje vállalat, emellett ha van rá lehetőség, aktiválni alternatív beszállítói lehetőségeket is.
- Az elmúlt néhány évtizedben a vállalatok arra törekedtek, hogy minimális szintre csökkentsék a készletet az ellátási láncon belül, vagy maximum csak annyit biztonsági készletet halmoztak fel, amely a normál keresletet kielégítette. Mindez azért jelent most problémát, mivel a legtöbb cégnek nem lesz/nincs készlete ahhoz, hogy át tudja vészelni a koronavírus működésre és keresletre gyakorolt hatásait. Ezzel függ össze, hogy a múltbéli adatokon alapuló biztonsági tartalékképzés valószínűleg nem lesz alkalmazható a jövőben, ez pedig új kihívásokat teremt. Erre adhat megoldást a digitális ellátási lánc.
(via Harvard Business Review, Világgazdasági Fórum, Deloitte)
Címlapkép: Shutterstock