Biztosítást köt, kárt rendez és felvásárlási célpontot választ a mesterséges intelligencia: nyakunkon a szép új világ

Biztosítás és AI: két jó barát

A biztosítási piac adottságai különösen kedveznek a mesterséges intelligencia alkalmazásának, ugyanis

• hatalmas mennyiségű strukturált és strukturálatlan adat halmozódik fel a szektorban, miközben
• a munkafolyamatok jelentős része máig manuális,
• az ágazat egyre összetettebb kockázatokkal néz szembe a kibertámadásoktól az éghajlatváltozáshoz köthető katasztrófákon át magának az AI-nak a kockázataiig.

Mindez ideális terepet kínál a technológiai fejlesztéseknek. A technológia térnyerése egyfajta "AI-lépcsőt" rajzol ki az iparágban a tanácsadócég szerint. A hagyományos prediktív analitika már bevett eszköz a csalásfelderítésben, a díjszabásban és a kockázatmodellezésben, ugyanakkor

a generatív AI csak most kezdi átformálni a dokumentumigényes feladatokat, például a kötvénykiállítást, az ajánlattételt és a kárrendezés egyes lépéseit.

Az ágens alapú megoldások ehhez képest már egy következő szintet ígérnek, amelyben teljes munkafolyamatok automatizáltan, emberi beavatkozás nélkül zajlanak - a termékvásárlástól bizonyos kockázatértékelési lépésekig.

A technológia inkább átalakítja, mintsem kiszorítja a meglévő üzleti modelleket. A befektetők számára ezért nem a piacot felforgató szereplők azonosítása a fő feladat, hanem annak megértése, hogy az egyes részpiacokon hol és hogyan teremt egyenlőtlen fejlődési pályát a mesterséges intelligencia. A cél annak feltérképezése, mely portfóliótársaságok haladnak érdemben előre a technológiai alkalmazásban, és hol javítja az új eszköztár a leginkább a teljesítményt, illetve a versenyképességet.

A befektetői aktivitás terén a biztosítási szektor 2025-ben némileg lassult, ám a tartós, cikluson átívelő teljesítmény továbbra is vonzza a friss tőkét.

Az alkuszi szegmensben zajlik a magántőke-tranzakciók mintegy 70 százaléka. A piac érettsége miatt körülbelül 20 százalékos visszaesés volt tapasztalható itt tavaly, ugyanakkor

• a meghatalmazott vezérügynöki szereplők (MGA) változatlanul kedveltek tőkehatékony, magas marzzsal működő üzleti modelljük miatt,
• a külső kárrendezési és adminisztrációs szolgáltatók (TPA) iránti érdeklődés pedig öt év alatt éves átlagban 15 százalékkal nőtt,
• a biztosítási szoftverszolgáltatók szintén vonzóak emelkedő SaaS (szoftver mint szolgáltatás) bevételeik és az értéklánc digitális gerincét alkotó szerepük révén.

Földrajzilag az Egyesült Államok dominál, míg az európai befektetések 2020 és 2025 első fele között jelentős mértékben, évi átlag 18 százalékos ütemben csökkentek. A McKinsey becslése szerint

a generatív AI önmagában 50–70 milliárd dollár értékű bevételt generálhat a biztosítási ágazatban,

a legnagyobb hatást

• a marketing és értékesítés,
• az ügyfélszolgálati műveletek, valamint
• a szoftverfejlesztés területén fejtheti ki.

Az operatív értékteremtésre fókuszáló befektetők és menedzsmentcsapatok jellemzően két-három százalékponttal magasabb belső megtérülési rátát (IRR) érnek el versenytársaikhoz képest. A következő években a mesterséges intelligenciából kinyerhető érték kulcsfontosságú lesz a piaci átlagot meghaladó megtérülés (alfa) elérésében.

Az alkuszi tevékenységben az értékteremtés súlypontja az akvizíción túl egyre inkább a technológiával támogatott kockázatkezelésre és az adatvezérelt tanácsadásra tolódik át. A generatív AI már most javítja a hatékonyságot, legyen szó automatizált ajánlatfeldolgozásról, a biztosítói kockázatvállalási hajlandósághoz való összeillesztésről vagy a szerződésmegújításokat támogató eszközökről. Az agentic AI idővel képes lehet az egyszerűbb kockázatok teljes megújítási folyamatát önállóan kezelni. A technológia által támogatott digitális ügyfélszerzés a kkv-, valamint a lakossági szegmensben

már most akár 50 százalékkal csökkenteni képes az ügyféllemorzsolódást, miközben jelentősen növeli a keresztértékesítést.

Az MGA típusú ügynökhálózatok az elmúlt évtized egyik leggyorsabban növekvő alszektorát képviselik. Az Egyesült Államokban a kezelt állomány évi mintegy 14 százalékkal bővült, a közvetlen díjbevétel pedig 2020 és 2024 között csaknem megduplázódott, 47 milliárd dollárról 97 milliárdra ugrott. A magántőke-befektetők étvágya töretlen, a tranzakciók száma és a befektetett összeg egyaránt közel 20 százalékos éves ütemben emelkedett 2020 óta.

A kockázatvállalás (underwriting) terén az AI már kézzelfogható eredményeket hoz náluk: a speciális kockázatértékelő eszközök az ajánlatkészítés idejét egy hónapról néhány napra csökkentették. A kereskedelmi és speciális vagyonbiztosítási modellek a korábbi két-három nap helyett immár egy-két óra alatt elkészítik az ajánlatot. A jövőben azok az MGA-k fognak leginkább kiemelkedni, amelyek saját adatvagyonukat ötvözni tudják a fejlett AI-használattal és az erős partneri kapcsolatokkal.

A szoftver- és adatplatformok területén a befektetések az elmúlt öt évben átlagosan évi 20 százalékkal nőttek.

Az iparági szereplők a monolit rendszerek helyett egyre inkább a moduláris, nyílt architektúrákat részesítik előnyben, amelyek lehetővé teszik a legkorszerűbb AI-eszközök zökkenőmentes integrációját a meglévő alaprendszerekbe. Ezt a modellt "ügynöki AI-hálóként" (agentic AI mesh) emlegetik, amelyben az egyedi fejlesztésű és a standardizált ágensek biztonságosan működnek együtt. A nyílt szabványok és mikroszolgáltatások alkalmazásával elkerülhető a szállítói függőség (vendor lock-in). A befektetők számára ez kétirányú lehetőséget kínál: egyrészt a speciális AI-képessekkel rendelkező, könnyen integrálható rendszerek, másrészt az ilyen nyílt ökoszisztéma alapját képező platformok támogatását.

A kárrendezési és adminisztrációs szolgáltatóknál (TPA) a tranzakciószám az elmúlt öt évben évi mintegy 15 százalékkal emelkedett. Az AI bevezetése itt ugyanakkor stratégiai feszültséget is teremt. Mivel számos TPA-szerződés még mindig létszám- vagy tevékenységalapú díjazással működik, az automatizálás hiába javítja a hatékonyságot, a bevételeket csökkentheti, hiszen a jelenlegi árazási modellek nem feltétlenül honorálják a gyorsabb eredményt. A szektor következő szakaszát ezért nem pusztán a technológia bevezetése, hanem az árképzési modellek és a versenypozíciók átalakulása határozza majd meg. A befektetők azokat a platformokat keresik, amelyek korán kifejlesztik adatinfrastruktúrájukat, és amelyeknél világosan látszik a bevételek vagy a marzs tartós növekedési pályája.

Bár a magántőke-befektetők többsége már felismerte a technológiában rejlő lehetőségeket, sokan még keresik a konkrét cselekvés módját. Ezen a téren négy kulcsfontosságú terület rajzolódik ki, amelyekre érdemes összpontosítani.

Az első prioritás a mesterséges intelligencia értékelésének integrálása a tranzakciós életciklus minden szakaszába. Az átvilágítástól a portfóliókezelésig – az elemzési eszközök és az ágensalapú megoldások segítségével – felmérhető, hogyan alakítja át a technológia a célvállalat üzleti modelljét és piaci pozícióját. Ugyanez a keretrendszer a portfólióban már meglévő cégeknél is irányt mutathat abban, hol lehet árrést növelni, a növekedést gyorsítani vagy a piaci részesedést megvédeni.

A második lépés egy egységes, vállalati szintű technológiai útiterv kialakítása. A befektetők megismételhető módszertant építhetnek ki, amely kiterjed az átvilágításra és a tulajdonlási időszakra egyaránt. Érdemes szabványos sablonokat, egységes teljesítménymutatókat (KPI) és központi esettanulmány-gyűjteményt alkalmazni – például a kockázatelbírálás automatizálása, a kárrendezési hatékonyság vagy az adatvagyon-gazdálkodás terén. A következetes módszertan biztosítja, hogy a portfóliócégek technológiai alapjai készen álljanak a fejlesztésekre, és megfelelő kontrollmechanizmusok működjenek. Az egyes cégeknél szerzett tapasztalatok így visszacsatolhatók az új tranzakciók átvilágításába, ami tranzakcióról tranzakcióra gyorsítja a végrehajtást.

A harmadik elem a forgatókönyv-tervezés. Míg az útiterv a "hogyan" kérdésére ad választ, a szcenárióelemzés abban segít, hogy a befektetők eldöntsék: a technológia fejlődésével párhuzamosan hová és mikor csoportosítsanak forrásokat. A tulajdonosok a portfóliójuk egészére feltérképezhetik az érettségi forgatókönyveket – a fokozatos automatizálástól a teljes ágensalapú végrehajtásig –, és számszerűsíthetik az egyes utak működési és pénzügyi hatását. Így a mesterséges intelligencia nemcsak átvilágítási szemponttá, hanem stratégiai tervezési eszközzé válik.

A negyedik prioritás a munkaerőmodell változásainak előrevetítése. A McKinsey becslése szerint a ma elérhető technológiák elméletileg az amerikai munkaidő több mint felét képesek lennének automatizálni. Az ottani munkaidő kétharmadát nagy általánosságban a szellemi munka teszi ki, ami viszont hasonlóságot mutat a biztosítási értéklánc tevékenységeivel. A jelenlegi munkaerőnek fejlődnie kell: az alapfeladatoktól el kell mozdulnia az összefüggések értelmezése és az adatvezérelt döntéshozatal irányába.

Mindezek hátterében az áll, hogy a befektetőknek olyan menedzsmentcsapatokat kell választaniuk, amelyek készek a változásra. A biztosítási ipar eddig nem volt ismert az innováció gyors befogadásáról. A technikai szaktudáson túlmutató, változásra nyitott vezetői képességek lesznek azok, amelyek megkülönböztetik a sikeres vállalkozásokat – ezt a befektetők sem hagyhatják figyelmen kívül.

Ismét nő a biztosítói M&A-piac, a mesterséges intelligencia új lendületet ad

Több évnyi visszaesést követően ismét emelkedő pályára állt a biztosítási szektor fúziós és felvásárlási (M&A) aktivitása.

2025-ben az ügyletek összértéke megközelítette a 104 milliárd dollárt, ami jelentős bővülést jelent a 2024-es 88 milliárd dollárhoz képest.

Az ágazati szereplők portfóliójuk átalakításával és erőforrásaik optimalizálásával törekszenek stratégiai és pénzügyi előnyt szerezni. Az átlagos tranzakcióméret szintén emelkedett: míg korábban 700 millió dollár körül mozgott, 2025-ben elérte az 1,1 milliárd dollárt. Emögött három meghatározó trend húzódik meg:

1. az Egyesült Államokban a nagy biztosítási alkuszok tranzakciós volumene visszaesett, mivel a szereplők még az elmúlt évek nagyszabású felvásárlásainak integrációjával vannak elfoglalva. Ilyen például az Aon és az NFP egyesülése, a Marsh & McLennan McGriff-ügylete, vagy az Arthur J. Gallagher és az AssuredPartners tranzakciójal
2. eközben Európában az élet- és vagyonbiztosítók belföldi, valamint határokon átnyúló akvizíciókkal reagálnak a növekvő költségekre és a szigorodó szabályozói környezetre, szem előtt tartva a méretgazdaságosságot,
3. az ázsiai és más globális vagyon- és felelősségbiztosítók pedig a dinamikusan bővülő piacokon, határokon átívelő ügyletek révén igyekeznek növelni megtérülési számaikat.

Az elemzés azonban rámutat, hogy a biztosítók számára az M&A-tevékenység továbbra is nehezen fordítható közvetlen értékteremtésre.

Az elmúlt tíz évben az 50 millió dollárt meghaladó ügyleteket kötő társaságoknak kevesebb mint 40 százaléka volt képes felülteljesíteni az iparági indexet.

Az integráció komplexitása, valamint a tőke- és szabályozási korlátok gyakran semlegesítették a méretgazdaságosságból remélt előnyöket.

Ezzel szemben a nagy biztosítási alkuszcégek egy része kifejezetten jól teljesített, ami részben az akvizíciós képességeikbe fektetett tudatos munkának köszönhető. Ezek a vállalatok programszerű felvásárlási stratégiát követnek – évente legalább három kis- vagy közepes méretű ügyletet hajtanak végre –, aminek eredményeként átlagosan 3,5 százalékkal magasabb teljes részvényesi megtérülést (TSR) értek el az iparági átlagnál.

Európában – az amerikai trenddel ellentétben – az alkuszok által vezérelt tranzakciók száma és értéke egyaránt nőtt 2025-ben a megelőző évhez viszonyítva. Ugyanakkor a programszerű felvásárlásokhoz alkalmas célpontok száma egyre korlátozottabb, ami kérdésessé teszi e lendület hosszú távú fenntarthatóságát.

Várakozások szerint 2026-ban az M&A-aktivitás tovább gyorsul, ahogy a piaci szereplők finomhangolják stratégiáikat, és tőkeallokációra készülnek a továbbra is erősen töredezett piacon. A szektor legfontosabb kérdése most az, hogy a következő tranzakciós hullám képes lesz-e jobb eredményeket produkálni, mint a korábbi évek ügyletei.

Az európai biztosítók jellemzően kétféle ügyletben gondolkodtak:

• alaptevékenységüket érintő felvásárlásokban, illetve
• „szomszédos” üzletágakba vagy új üzleti modellekbe történő terjeszkedésben.

Az előbbi kategória legjelentősebb példái közé tartozik a Helvetia Holding és a Baloise Holding 2025 áprilisában bejelentett egyesülése, amely létrehozta Svájc második legnagyobb biztosítócsoportját. Szintén ide sorolható az Allianz vezette konzorcium márciusi akvizíciója a német Viridiumban, valamint az Athora Holding júliusi tranzakciója a Pension Insurance megvásárlásával. Mindhárom esetben a vásárlók saját piacukon, a vagyon- és életbiztosítási szegmensben erősítették pozícióikat.

Az erősen felaprózódott európai piacokon – mint például az Egyesült Királyság, Olaszország vagy Németország, ahol az öt legnagyobb szereplő piaci részesedése nem éri el az 55 százalékot – az ilyen összeolvadások új piacvezetőket hozhatnak létre.

A szomszédos területekre irányuló akvizíciókat ugyanakkor a szabályozási környezet, a geopolitikai kockázatok és a makrogazdasági bizonytalanság egyaránt befolyásolja. A biztosítókat továbbra is vonzzák a tőkekövetelményeket érintő, úgynevezett dán kompromisszumhoz kapcsolódó lehetőségek, valamint az insurtech-alapú értékesítési modellek. Erre jó példa az Axa 2025 júliusában végrehajtott akvizíciója, amellyel megszerezte a Prima olasz online biztosítót. A tőkehatékonysági nyomás és a kockázattal korrigált hozamelvárások azonban fegyelmezettebb tőkeallokációra késztetik a szereplőket.

A nagy európai biztosítócsoportok – élükön az Allianzcal és az Axával – nemcsak új területek felé tájékozódnak, hanem portfóliójukat is áthangolják. Megerősítik képességeiket, és újradefiniálják, hol érhetnek el valódi stratégiai és pénzügyi előnyt a terjeszkedéssel.

A határokon átnyúló tranzakciók terén az európai és távol-keleti biztosítók globálisan keresik a növekedési lehetőségeket, különösen két szűk szegmensben:

• az amerikai speciális biztosításoknál (specialty), valamint
• az úgynevezett E&S (excess and surplus), azaz a különleges kockázatokat fedező tevékenységekben,

ahol megfelelő díjszínt, stabil kereslet és skálázható kockázatvállalási lehetőségek várják őket. Az amerikai E&S piac továbbra is kétszámjegyű ütemben bővül, amit a természeti katasztrófáknak való kitettség növekedése, az infláció, az új kockázati osztályok megjelenése és a vezérügynökségek (MGA-k) bővülő szerepe egyaránt táplál. Ezek a trendek együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy 2025-ben az M&A-aktivitás súlypontja az Egyesült Államokból Európa felé tolódott el.

A legjobban teljesítő biztosítókat három fő tényező emeli ki a mezőnyből:

1. a kockázatvállalási és árazási kiválóság,
2. a szigorú működési és költségfegyelem, valamint
3. az értékesítési hatékonyság.

Ezek a szereplők az integrációt nem pusztán konszolidációs eszközként kezelik, hanem a működés átfogó átalakításának katalizátoraként használják. A szinergiák kiaknázása mellett alapfolyamataikat és informatikai infrastruktúrájukat is modernizálják.

A gyakorlatban ez sokféle formát ölthet. Egy biztosító például egy felvásárlás kapcsán teljes egészében átalakította kárrendezési folyamatát, míg egy másik a nulla bázisú költségtervezés (ZBB) alkalmazásával ötszörösére növelte a külső beszállítói kiadásoknál eredetileg tervezett megtakarításokat. Akadt olyan szereplő is, amelyik az összeolvadást egy egységes, mesterséges intelligenciával támogatott adatplatform kiépítésére használta fel, így javítva az ügynöki hálózat irányítását és a keresztértékesítési lehetőségek kihasználását.

A tanulmány szerint

a legjobb eredményeket a programszerű felvásárlási stratégiát követő társaságok érik el.

Az öt legjobban teljesítő biztosításközvetítő mindegyike ezt a megközelítést alkalmazza: tíz év alatt átlagosan nyolcvan tranzakciót hajtottak végre, teljes részvényesi megtérülésük (TSR) pedig átlagosan 5 százalékponttal haladta meg az iparági indexet. Ezek a szereplők az ügyletek sorozatán keresztül csiszolták képességeiket. Új ügynököket vontak be, növelték a hatékonyságot, és folyamatosan felülvizsgálták az ösztönző rendszereket – beleértve a teljesítményhez kötött kifizetéseket (earn-out) is –, hogy azok összhangban maradjanak az értékteremtési célokkal.

A mesterséges intelligencia térnyerése alapjaiban formálhatja át a biztosítói integrációk gyakorlatát is. A vezető szereplők már most generatív és ágens alapú AI-megoldásokat vezetnek be a kárrendezés, a kockázatvállalás és az értékesítés terén. A technológia különösen a kárrendezésben ígéretes, ahol a kárbejelentés, az elemzés és a dokumentálás egyszerűsítésében nyújthat érdemi segítséget.

Az AI emellett az akvizíciós célpontok felkutatásában is új távlatokat nyit.

A generatív és ágens alapú rendszerek kibővítik a potenciális célpontok körét, ami különösen értékes az amerikai középvállalati piacon, ahol egyre szűkebb a kínálat a minőségi felvásárlási célpontok terén.

Az informatikai migráció és rendszerkonszolidáció költségeit, valamint átfutási idejét szintén jelentősen csökkentheti a technológia, különösen az ágens alapú fejlesztőmodellekre épülő automatizált kódgenerálás révén.

Azok a biztosítók, amelyek a fegyelmezett tranzakció-menedzsmentet a mesterséges intelligencia okos alkalmazásával párosítják, tartós versenyelőnyre tehetnek szert, ügyleteiket pedig valódi, hosszú távú értékké konvertálhatják.

A Capgemini, illetve az EY hasonló tematikájú egy-egy közelmúltbeli tanulmányáról alábbi cikkeinkben számoltunk be:

Biztosítás 2026

Központi téma lesz a mesterséges intelligencia biztosításpiaci alkalmazása a Biztosítás 2026 konferencián, még nem késő jegyet vásárolni.

Információ és jelentkezés

Címlapkép forrása: Davide Bonaldo/SOPA Images/LightRocket via Getty Images