A Hormuzi-szoros körüli konfliktus a globális olajkínálat szűküléséhez vezet, ami különösen a nettó energiaimportőr országokat sújtja. A helyzet közvetlen következményeként az üzemanyagárak meredeken emelkedtek; egyes ázsiai piacokon, így például Szingapúrban, a dízelárak a beszámolók szerint több mint a duplájukra nőttek. A tartós hiánytól és a hosszabb ideig fennmaradó üzemanyag-inflációtól való félelem kormányzati beavatkozásokat gyorsított fel: stratégiai készletek felszabadítását, árkorlátozó intézkedéseket, valamint átmeneti gazdasági és fogyasztási korlátozásokat.
Ebben a környezetben a bioüzemanyagok ismét „válságálló” alternatívaként jelennek meg. Az etanol benzinhez, illetve a növényi olajok dízelhez történő keverése bizonyos országokban képes mérsékelni a fosszilis importigényt, vagy legalább az attól való függést. A bioüzemanyag így - megfelelő adottságok és szabályozás mellett - az energiabiztonság egyik pillére lehet.
Miért marad mégis a világ közlekedése olajfüggő?
A közlekedési rendszerek szerkezeti olajfüggése rövid távon nem oldható fel. A nemzetközi energiaügynökségi adatokra hivatkozó összefoglalók szerint a közlekedésben felhasznált végső energia döntő része továbbra is olajtermékekből származik, miközben az országok nagy hányada tartósan több olajat fogyaszt, mint amennyit termel. Ez az aszimmetria sérülékennyé teszi a gazdaságokat az ár- és ellátási sokkokkal szemben, és magyarázza, hogy krízishelyzetben miért erősödik fel újra az alternatívák, köztük a bioüzemanyagok iránti érdeklődés.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
