Tárolóval a hálózati korlátok ellen: így lehet értéket teremteni a vállalati rugalmasságból

AI in Energy 2026

Adatvezérelt, prediktív és automatizált energetikai rendszerek - erről szól az AI in Energy 2026 konferencia. Jöjjön el Ön is!

Információ és jelentkezés

Az előadó szerint az energiatárolók telepítésének több, egymást erősítő célja lehet. Az egyik legismertebb szempont a megújulóenergia-termelés növelése: egy tároló segítségével a meglévő vagy újonnan telepített napelemes rendszerek nagyobb arányban hasznosíthatók, miközben mérsékelhető a leszabályozási veszteség. Miklós ugyanakkor hangsúlyozta, hogy

önmagában azért telepíteni tárolót, hogy az a napelemes rendszer többlettermelését eltárolja, jelenleg nem feltétlenül jelent megfelelő beruházási logikát

- a megtérüléshez ennél komplexebb hasznosítási modellre van szükség - tette hozzá. 

A tároló egyik fontos szerepe a lokális belső hálózat működésének támogatása lehet. Ilyen esetekben a vállalat például a lekötött teljesítmény csökkentésében, teljesítménykorlátok kezelésében vagy hálózati csúcsok kiegyenlítésében érhet el eredményt. Speciális esetekben az energiatároló részleges vagy teljes szünetmentes megoldásként is működhet: üzemzavar vagy hálózati kiesés esetén képes lehet ellátni a fogyasztók egy részét, megfelelő méretezés mellett akár a teljes telephelyet is. Ez különösen termelővállalatoknál lehet lényeges,

ahol a fő tevékenység folytonossága üzleti szempontból kritikus

- mutatott rá.

A másik fontos motiváció a villamosenergia-költségek csökkentése. A napon belüli ármozgásokból adódóan egy megfelelően vezérelt tároló akkor tud energiát felvenni, amikor az olcsóbb, és akkor tudja azt felhasználni vagy értékesíthető rugalmassági szolgáltatásként rendelkezésre bocsátani, amikor az nagyobb értéket képvisel. Emellett, ha a helyben megtermelt energia nagyobb arányban hasznosítható, a rendszerhasználati díjakon is további megtakarítás érhető el.

A tároló tehát nem pusztán technológiai elem, hanem a teljes telephelyi energiamenedzsment egyik kulcseleme

- hívta fel a figyelmet Miklós.

Ezt követően külön kiemelte az alternatív bevételi források szerepét is. Ebben az esetben valamilyen piaci szolgáltatáson keresztül generál bevételt. Ilyenkor a vállalat energiaköltségei úgy csökkennek, hogy a meglévő költségstruktúra mellé egy új bevételi láb kapcsolódik. Ehhez azonban elengedhetetlen az aggregátori szereplő bevonása, amely a tárolói kapacitást különböző piacokon fel tudja ajánlani. 

A bemutatott megoldás egyik központi eleme az volt, hogy

a tároló a telephely fogyasztásától részben függetlenül is működtethető.

A példában a meglévő rendszerben a telephely a hálózatról vételez, a fő elszámolási mérési pont pedig a közcélú hálózat határán található. Mivel új betáplálási lehetőség jelenleg sok esetben nem vagy csak korlátozottan igényelhető, a tárolót úgy kell integrálni, hogy az a belső hálózaton belül tudjon működni, miközben a közüzemi hálózat felé ne történjen nem engedélyezett kitáplálás. 

Ennek érdekében a tárolóhoz külön mérési pont kapcsolódik, amely elkülöníti annak energiaáramlásait a telephely fő fogyasztásától. A rendszerben megjelenik egy harmadik, virtuális mérési pont is, amely a meglévő főmérés és a tároló külön mérése közötti különbséget számolja. Ez teszi lehetővé, hogy a telephely fogyasztása, a napelemes termelés és az energiatároló működése elszámolási és menetrendezési szempontból is elválasztható legyen. A konstrukció lényege, hogy az energiatároló a belső rendszerben képes legyen energiát felvenni és leadni, miközben a fő csatlakozási ponton a közcélú hálózat felé ne történjen kitáplálás. 

Ebben a modellben több szereplő összehangolt működésére van szükség

- mondta Vígh.

Az energiakereskedő továbbra is biztosítja a fogyasztáshoz szükséges energiamennyiséget, az aggregátor pedig a tároló kapacitását hasznosítja a különböző piacokon. A kettő nem feltétlenül ugyanaz a piaci szereplő. Emellett szükség van beruházóra, telepítőre és üzemeltetőre is, attól függően, hogy saját beruházásban vagy szolgáltatási konstrukcióban valósul meg a projekt. A rendszer üzembiztos működéséhez a karbantartási és üzemeltetési feladatokat folyamatosan kezelni kell, akár házon belül, akár külső szolgáltató bevonásával. 

A negyedik, nem vállalati szereplőként az energiamenedzsment-rendszert, vagyis az EMS-t emelte ki. Ez a szoftver figyeli a tároló állapotát, a hálózati viszonyokat, a fogyasztási adatokat és a napelemes rendszer termelését. Ezek az adatok szükségesek ahhoz, hogy a tároló ne önálló berendezésként, hanem egy komplex energiarendszer részeként működjön.

Miklós megjegyezte:

a tárológyártók jellemzően biztosítanak alapszintű EMS-megoldást, ezek azonban többnyire csak alapfunkciókra elegendők. Egy összetett rendszerhez, ahol napelemes termelés, telephelyi fogyasztás, tároló, esetleg további vezérelhető berendezések és aggregátori adatszolgáltatás is megjelenik, egyedi vagy fejlettebb energiamenedzsment-megoldásra van szükség.

Az előadás egyik érdekes kitérője az volt, hogy energiatárolás alatt nem kizárólag akkumulátoros rendszereket kell érteni. Miklós példaként egy hűtőházat említett, amely megfelelő szabályozási keretek között szintén képes lehet energiát tárolni, csak nem villamos, hanem hőalapon. Ha az energia olcsó vagy bőségesen rendelkezésre áll, a hűtési folyamat előrehozható, a termékbiztonsági követelmények betartása mellett. Ezzel a vállalat lényegében a hőmérsékleti tartományban tárolja el az olcsó vagy saját termelésből származó energiát. 

A rendszer korlátait ugyanakkor pontosan ismerni kell.

Az egyik legfontosabb tényező a telephely csatlakozási teljesítménye: a tároló nem vételezhet többet, mint amit a rendelkezésre álló hálózati kapacitás és az aktuális telephelyi fogyasztás lehetővé tesz. Ugyanígy a tárolóból történő betáplálás is csak addig értelmezhető, amíg a telephelyen tényleges fogyasztás van, hiszen a bemutatott modellben a közcélú hálózat felé történő kitáplálás nem cél. Ezért alapfeltétel a telephely fogyasztási profiljának pontos ismerete: csak akkor tervezhető jól a rendszer, ha világos, mikor, mennyi energiát használ fel a vállalat. 

A megtérülés kapcsán elmondta, hogy

általánosságban 3,5–5 éves időtávval lehet számolni, de ez jelentősen függ a piaci áraktól, a beruházási struktúrától, a fogyasztási profiltól és attól, hogy milyen bevételi lehetőségek kapcsolhatók a tárolóhoz.

A szolgáltatási modell éppen ezért jellemzően komplex csomagként értelmezhető: a tervezéstől és telepítéstől az üzemeltetésen, tendereztetésen és finanszírozáson át az aggregátori kapcsolódásig több elemnek kell összeállnia. 

Az előadás fő üzenete az volt, hogy az energiatároló önmagában ritkán értelmezhető jó beruházásként, komplex energiamenedzsment-rendszerbe illesztve azonban egyszerre adhat költségmegtakarítást, üzembiztonságot, nagyobb megújulóenergia-hasznosítást és új bevételi lehetőséget. A vállalati energiafelhasználás következő szintje így nem csupán a termelés és fogyasztás összehangolása, hanem a rugalmasság piaci értékének tudatos kihasználása lehet.