Jó irányba indult, most jöhet a finomhangolás - Érdemes újra nyitni a magyar ESG-szabályozást?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Jó irányba indult a hazai szabályozás, de talán most, a választások után nyílik lehetőség a finomhangolásra, így érdemes lehet újragondolni a magyar ESG-szabályozást. Az Európai Bizottság tavaly februári omnibusz javaslata a CSRD, a CSDDD és a taxonómia egyszerűsítése felé mutat, a tavaly nyári hazai módosítás pedig maga is enyhített a kötelezettségeken. A menetirány tehát az egyszerűsítés és a párhuzamosságok leépítése, ugyanakkor most itt van az alkalom arra is, hogy a hazai szabályozást az időközben bekövetkezett nemzetközi változások, a megszerzett tapasztalatok alapján továbbfejlesszük.

Sustainable World 2026

Szeptember 8-án jön az év egyik legjelentősebb üzleti fenntarthatósági találkozója, a Portfolio Sustainable World 2026. A szektorsemleges konferencia a zöld gazdasággal kapcsolatos aktualitásokkal, a legégetőbb beavatkozási gyakorlatokkal foglalkozik. Részletek a linken.

Információ és jelentkezés

Az alábbi hat pont kifejezetten nem az ESG törvény lebontásáról szól, hanem arról, hogy mely pontokon érdemes ahhoz hozzányúlni.

1. Párhuzamos univerzum helyett építsünk a már jól működő európai rendszerekre

Az EU nemrég elfogadta az önkéntes fenntarthatósági jelentéstételi standardot, amely rövid időn belül megjelent a magyar exportőrök uniós vevői által használt jelentősebb beszállító átvilágítási rendszerekben is (pl. EcoVadis). A kölcsönös elismerés kézenfekvő út. Ahol egy nemzetközi minősítés módszertana átlátható és robusztus, ott érdemes lenne elfogadni a hazai követelmény teljesítéseként. Ez nemcsak adminisztrációt takarít meg, hanem az uniós omnibusz egyszerűsítési irányának is megfeleltető, hiszen éppen a párhuzamosságok leépítéséről szól.

Ha a hazai szabályozás a CSRD jelentésre nem kötelezett nagy- és középvállalatok, valamint az átvilágításra kerülő beszállítók esetében az új önkéntes standardot veszi alapul, és azt egészíti ki a hazai klímacélok elérése szempontjából fontos adatpontokkal, úgy a hazai vállalkozások a jelenlegi kettős teher helyett egy olyan versenyképességet támogató irányba indulhatnak el, amely az exportpiacokon is elfogadott. Ráadásul ebben az esetben a ma sokszor nyűgként megélt tanúsítás szintén kommunikálható előnnyé válik a kötelezettek számára.

Szintén megfontolandó, hogy a fenntarthatósági transzformáció során méltatlanul alábecsült eszköz a jelentéstétel és a nyilvánosság, kevés pozitív ösztönzővel. A törvény lehetőséget nyújt rá, és érdemes is élni azzal az eszközzel, hogy akik önként vállalják ezt a feladatot és a nyilvánosságot, azok a közbeszerzések, a pályázati források odaítélése, valamint a finanszírozás során valódi előnyöket élvezzenek, például plusz pontok formájában.

2. Nyissuk meg újra a szakértőképzést

Ma akkreditált ESG-tanácsadói képzést kizárólag felsőoktatási intézmény indíthat, részismereti képzésként, minimum 200 órában, csak meglévő felsőfokú végzettség mellé. A minőségbiztosítási szándék érthető, az eredmény viszont mesterségesen szűk keresztmetszetet eredményezett és kimaradtak a szakmai kamarák, a nagy tapasztalatú tanácsadó műhelyek és a bevált nemzetközi minősítő rendszerek a képzésből, a helyükre belépett egyetemek viszont még bizonytalanul mozognak a területen, bár gyorsan fejlődnek.

Számos esetben az egyetemi képzés során a padokban ülők egy része évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik, ráadásul a gyakorlati, ügyfélközeli tudás is háttérbe szorult, amin változtatni kellene. E sorok szerzője is büszkén tanít több egyetemen, de szakmailag célszerűbb lenne, hogy bár továbbra is az állam határozza meg a tananyagot és a vizsgakövetelményeket, de azok a képző helyek, amelyek megszerzik az akkreditált szakmai képzőhely kvalifikációt vagy valamelyik elismert nemzetközi kvalifikációval rendelkeznek, képezhessenek a jövőben ESG szakembereket.

3. Az akkreditációban ne csak a nagyvállalati gyakorlat számítson

A tanácsadói akkreditációhoz a kérelem előtti három évben legalább 500 igazolt ESG-szakértői óra kell. A gyakorlatot azonban szinte csak ESG-adatszolgáltatásra kötelezett – tehát nagy, jellemzően multinacionális – szervezetnél lehet megszerezni. A törvény hatályának tavalyi módosítása óta viszont ez a kör rendkívül szűk. Ezzel épp azok a szakemberek szorulnak ki, akik valódi ESG-kompetenciát építettek a kkv-knál, az önkormányzatoknál, a civil szervezeteknél vagy kisebb ügyfeleket kiszolgáló tanácsadóként.

Ez kettős kárt okoz, és pont azt a kkv- és középpiac-fókuszú tanácsadói réteget ritkítja, amelyre a magyar gazdaság többségét kitevő kisebb cégeknek a leginkább szükségük lenne. Javasoljuk, hogy a beszámítható gyakorlat körébe kerüljön be a kkv-knál, a köz- és a civil szférában szélesebb fenntarthatósági körben szerzett tapasztalat is.

4. Induljon el az ESG menedzsment platform, legyen egyszerűbb az ESG szoftverek akkreditációja

A törvény által felvillantott központi ESG platform nagyon sok előnnyel járhat a transzparencia, az adatszolgáltatás, adatcsere érdekében, üdvözítő lenne, ha a következő jelentési időszakra a rendszer elindulna. Ez egyben lehetőséget adna további ESG adatok pl. a kötelező vagy önkéntes fenntarthatósági jelentés feltöltésére, és egyben biztosíthatja az EU által tervezett ESAP (Europian Single Acces Point) nemzeti adattárának szerepét az ESG adatok vonatkozásában. Ez különösen akkor lehetne szinergikus, ha az első pontban javasolt harmonizáció megtörténik.

Az ESG törvény szerint az ellátási lánc átvilágításához, kockázatelemzéséhez kizárólag a hatóság által nyilvántartásba vett ESG-szoftver használható. Ennek eredeti célja az adatbiztonság és a kiberbiztonsági garantálása volt, a kiválasztott megoldás azonban túlságosan szigorú, javasolt az elvárt biztonsági fog csökkentése egy észszerű szintre, ezáltal a piaci résztvevők költségeinek csökkentése. Visszautalva az első pontra, amennyiben a beszállítói kérdőív és az EU önkéntes szabványának harmonizációja megvalósul, az ezen a piacon szereplő hazai megoldásszállítók a nemzetközi piacokra is kiléphetnének, a nemzetközi vállalkozások nagyobb eséllyel töltenék ki az átvilágítási kérdőíveket vagy választanának akár hazai (EU kompatibilis) megoldást a beszállítói láncuk átvilágítására.

5. Ne legyen kizárólagos vagy domináns az állami minősítő

A törvény lehetővé teszi, hogy egy többségi állami tulajdonú társaság állami ESG-minősítőként járjon el, és hogy az állami minősítés kiváltsa a beszállítói adatszolgáltatást. Egy domináns állami minősítő azonban óhatatlanul felveti a függetlenség és az összeférhetetlenség kérdését.

Az állam egyszerre lenne szabályozó és piaci szereplő, miközben koncentrációs kockázat is keletkezik.

Erre a kockázatra (is) tekintettel a minősítői piac igazából nem jött létre. Javasoljuk, hogy a minősítési piac maradjon nyitott és versengő. Ha az állami szereplő jelen van, egyenlő feltételekkel versenyezzen – privilegizált adathozzáférés és szabályozói előny nélkül –, a módszertani átláthatóság és a minősítői sokszínűség pedig legyen garantált. A verseny itt sem luxus, mert ez adja a minősítés hitelét. És újra megismételve: ha a jelentés alapja az EU standard, akkor a hazai minősítők kiléphetnek az európai piacra.

6. Harmonizáljuk a banki és a beszállítói átvilágítást!

A Magyar Nemzeti Bank ügyfél átvilágítási ajánlása és az ESG törvény szerinti beszállítói átvilágítási kérdőív az érintett hatóságok együttműködésének köszönhetően jelenleg is jelentős átfedésben van egymással. Itt az a javaslatunk, hogy ez az átfedés az önkéntes fenntarthatósági jelentéstételi standard átvételénél is maradjon meg. Tudjuk, hogy a kockázati szemlélet részben eltérő megközelítést vár el a kétféle átvilágítás esetében, de az adatszolgáltatás ettől még lehetne egységes.

Közös érdekünk a finomhangolás

A fent vázolt javaslatok egyike sem a keretek lebontásáról szól, épp ellenkezőleg.

fontos, hogy Magyarországnak legyen önálló, hiteles és a versenyképességet valóban elősegítő ESG keretrendszere.

De ennek sikerességéhez a minőséget standardokkal és kimeneti követelményekkel érdemes garantálni, a rendszert pedig ahhoz az európai keretrendszerhez kell kapcsolni, amelyben a cégek amúgy is működnek. Meggyőződésünk, hogy a beszállítói átvilágítás önkéntes fenntarthatósági standardra építése olyan előremutató kezdeményezés, amely Európai Uniós szinten is példamutató lehet. A banki, beszállítói és kötelezetti adatszolgáltatás magjának harmonizációja a vállalatok számára a teher jelentős csökkentését jelenti, és elkerülhetővé tesz egy olyan az újabb radikális irányváltást vagy sokkot, amelyet az omnibusz okozott 2025-ben.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images