Vége a „nyitott égbolt” korszakának?
A hidegháború lezárása óta a globális légiközlekedés fokozatos liberalizációja jelentősen átalakította a nemzetközi repülést. Az országok közötti kétoldalú és többoldalú Open Skies megállapodások rugalmasabbá tették a légitársaságoknak a piacra lépést, a járatszámokat, a kapacitást és az útvonalválasztást. Ez fontos szerepet játszott abban, hogy a légitársaságok könnyedén alakíthatták hálózatukat, a járatoknak a lehető legrövidebb utat választva.
A 90-es évek végétől és a 2000-es évek elejétől aláírt többoldalú egyezmények (például az EU és az USA, vagy különböző ázsiai államok között) eltörölték a korábbi merev, államközi kvótákat. Lehetővé tették a légitársaságoknak, hogy szinte bárhová, bármilyen frekvenciával repüljenek, és ami a legfontosabb: szabadon átszeljék harmadik országok légtereit. Ennek a deregulációnak köszönhette a világ a repülőjegyárak drasztikus zuhanását és a diszkont, valamint a hosszú távú fapados modell (long-haul low-cost) megjelenését.
Az elmúlt évek geopolitikai konfliktusai azonban alapjaiban írták át ezt a rendszert.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
