Honnan tudhatom, hogy egy képet vagy videót az AI csinált?

Lassan már sehogy, pusztán ránézésből. A technológia olyan gyorsan fejlődik, hogy a saját szemünknek egyre kevésbé hihetünk. Hamarosan képtelenség lesz megmondani egy profi képről vagy videóról, hogy igazi-e. A trükk az, hogy mindig nézd meg, ki posztolta és honnan származik.

Nincs időm minden netes posztnak utánanézni. Mit csináljak?

Ez teljesen normális, senkinek sincs ideje napi több száz posztot ellenőrizni. A legjobb, amit tehetsz, hogy olyan oldalakat, újságírókat és szakértőket követsz, akikben megbízol. Ők elvégzik helyetted a csekkolást, így nyugodtabban elhiheted, amit náluk látsz.

Megvédenek minket az AI-vízjelek a kamuhírektől?

Csak részben. A hétköznapi netezőknél szuperül működnek, mert megmutatják, hogy egy tartalom géppel készült. De aki szándékosan akar átverni másokat, az meg fogja találni a kiskapukat, hogy eltüntesse ezeket a jeleket a képekről vagy videókról.

Kötelező odaírni, ha egy cég AI-t használ egy reklámhoz vagy poszthoz?

Igen, ha képet, videót vagy szöveget generálnak, az új EU-s szabályok szerint ezt egyértelműen jelezniük kell felénk. Viszont ha csak a háttérben dolgozik a gép, mondjuk az ajánlórendszer dobja fel neked a posztot, azt nem kell külön kiírniuk.

Minden rossz és veszélyes, amit a mesterséges intelligencia csinál?

Egyáltalán nem! Sokan azt hiszik, hogy amit ember csinál, az tuti igaz és jó, a gépi meg csak átverés lehet. Pedig egy ember is írhat hatalmas butaságokat, miközben egy AI képes szuper pontos és hasznos dolgokat is készíteni nekünk.

Mi lesz a jövőben, ha már mindent hamisítani lehet?

Teljesen megfordul a világ: nemsokára már nem azt fogjuk nyomozni, hogy egy kép hamis-e, hanem azt kell majd bizonygatni, hogy tényleg valódi. Mivel a szemünknek nem hihetünk majd, az lesz a legfontosabb, hogy mennyire megbízható az az ember vagy oldal, aki megosztotta velünk a tartalmat.

Óriási változás előtt az online tartalomfogyasztás: mi lesz, ha már a szemünknek sem hihetünk az AI világában?

Kiss Gergely, Signifer Csoport

2026. október 02. 08:00

Gyors összefoglaló

Ha csak egy perce van, olvassa el a lényeget AI összefoglalónkban.

Lannert Judit mesterséges intelligenciával generált cipőjének esete pár hete rávilágított arra, milyen gyorsan válik az AI-generált média a hazai közbeszéd részévé. Ahogy a vizuális és szöveges AI-fejlesztések felgyorsulnak, a technológiai vállalatok és a tartalomkiadók súlyos kihívással néznek szembe: hogyan jelölhető átláthatóan a gép által létrehozott tartalom anélkül, hogy elveszítenénk az olvasók bizalmát? Hasonló témákról is szó lesz november 26-ai AI & Digital Transformation konferenciánkon. Regisztráció és részletek itt!

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A cipőtől a mélyhamisításig

Lannert Judit cipője nem létezik, az AI-val generált fotó mégis bejárta a teljes hazai médiát, beépült a közösségi oldalak mémkultúrájába, miközben szakértők sora hivatkozott rá társadalmi, gazdasági és még divatipari elemzésekben is. A történet gyors lefolyása egy komoly problémára világított rá: ha egy nyilvánvalóan fiktív tárgyról készült kép ilyen könnyen elterjed, mint valódi, hány olyan fotóval találkozunk nap mint nap, amelyről fel sem merül bennünk, hogy mesterséges intelligencia eredménye?

Jelenleg még abban az átmeneti időszakban élünk, amikor a kritikusabb olvasók és a fiatalabb generációk gyakran képesek kiszúrni a vizuális anomáliákat, a természetellenes pixeleket vagy a szöveges válaszok sablonos megfogalmazásait. A technológia viszont előre vetíti, hogy a közeljövőben az emberi szem és az átlagos kritikai érzék képtelen lesz különbséget tenni a valós és a mesterséges intelligencia által generált tartalmak között. A folyamat ráadásul nem áll meg a statikus képeknél: a következő nagy ugrást a fotórealisztikus, valós időben generált videók jelentik majd.

Szinte biztos irány, hogy a jövőben a valódi tartalmak bizonyítására kell majd fókuszálnunk, ugyanis egyre kevésbé leszünk képesek pusztán ránézés alapján eldönteni egy jó minőségű képről vagy videóról, hogy valódi vagy mesterségesen előállított tartalommal van dolgunk.

Emiatt egyre fontosabbá válik majd az eredet ellenőrzése. Ennek egyik módja a közvetlen forráskritika: utánanézünk, honnan származik a tartalom, ki készítette, hol jelent meg először, és milyen bizonyítékok támasztják alá a hitelességét. A hétköznapi tartalomfogyasztásban viszont erre ritkán lesz időnk. Ilyenkor továbbra is nagyrészt azoknak az embereknek és szervezeteknek a hitelességére támaszkodunk majd, akik a tartalmat elénk teszik, és sok esetben rajtuk keresztül döntjük majd el, hogy egy adott tartalmat mennyire tekintünk megbízhatónak.

Generációs vakság

Az AI által előállított tartalom terjedése komoly biztonsági kockázatokat hordoz. Bizonyos állami szereplők és érdekcsoportok már most célzottan használják a generatív eszközöket dezinformáció terjesztésére, a közvélemény manipulálására és politikai folyamatok befolyásolására.

A probléma gyökere az, hogy a félrevezetésre vagy eladásra törekvő szereplők - szabályszegő módon - nem jelölik meg önkéntesen az általuk használt AI-generált tartalmakat. Egy olyan információs környezet felé haladunk, amelyben önmagában egy fénykép vagy videó létezése egyre kevésbé tekinthető bizonyítéknak arra, hogy az ábrázolt esemény valóban megtörtént.

Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy egy kép vagy videó valódi-e, érdemes utánanézni, hogy honnan származik, ki tette közzé először, és találunk-e hozzá független forrásokat. Sok esetben így kideríthető, hogy valódi eseményről van szó, vagy egy AI-val előállított tartalom kezdett önálló életet élni.

A probléma az, hogy ezt a hétköznapokban nem tudjuk minden egyes tartalommal megtenni. Naponta több száz kép, videó és több ezer sornyi szöveg kerülhet elénk. Nincs idő mindegyiket külön ellenőrizni és fact-checkelni, ezért továbbra is nagyon fontos lesz, hogy mely forrásokat tartjuk megbízhatónak.

Tech óriások válaszlépései

A szabályozók és a technológiai vállalatok már lépéseket tettek az AI-tartalmak kötelező megjelölésére. Emellett az Anthropic például bejelentette a Claude által előállított tartalmak vízjelezését, miközben a szöveges és vizuális tartalmak azonosítására szolgáló iparági szabványok még fejlesztés alatt állnak.

Felhasználók milliói nem fognak tudatosan azon dolgozni, hogy eltávolítsák vagy kijátsszák a generált tartalmakba épített jelöléseket, így a vízjelek és az eredetigazolás rengeteg tartalomnál valóban hasznos információt adhatnak.

A gyakorlati megvalósítás során számtalan nyitott kérdés merül fel. Nem világos, hogy mikor beszélünk tisztán gép által előállított tartalomról, és mi számít csupán AI-val támogatott emberi munkának, például egy gép által javított vázlat esetében. Ezen felül a képekbe vagy metaadatokba rejtett vízjelek technikailag eltávolíthatók, így pont a rosszhiszemű tartalomgyártókkal szemben nyújtanak a legkevésbé védelmet.

Ha egy vállalat AI-val készített képet, videót vagy szöveget tesz közzé, akkor ennek jelzése már indokolt lehet. Az EU AI Act 2026. augusztus 2. óta alkalmazandó szabályai is ezt az irányt követik: bizonyos AI-generált vagy manipulált tartalmaknál géppel olvasható jelölést ír elő, a deepfake-eknél és egyes közérdekű tartalmaknál pedig a közönség számára érzékelhető tájékoztatás is szükséges.

Más a helyzet, amikor az AI a háttérben dolgozik.

Egy ajánlórendszernél vagy prediktív algoritmusnál például nem feltétlenül indokolt minden egyes tartalom mellett külön jelezni, hogy a háttérben mesterséges intelligencia működött.

Átláthatóság és bizalomépítés

Ahogy a generatív AI átalakítja a tartalomgyártást, a médiumoknak és a vállalatoknak alapvető döntéseket kell hozniuk. A jogi előírásokon túl az AI-val készült tartalom vállalati etikai és kommunikációs kérdés is. Egy cégnek el kell döntenie, hogy mikor tartja fontosnak az AI használatának feltüntetését, akár azért, mert üzleti előnyt lát a transzparenciában, akár azért, mert ezt tartja korrektnek a közönségével szemben.

Az amerikai Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) kutatása rámutat: a kiépült bizalom a rendszer teljesítményén túl azokon a tervezési elemeken múlik, amelyek meghatározzák a teljesítmény értelmezését. Vagyis az átláthatóság az alapja annak, hogy a felhasználók megértsék, miként jött létre a tartalom.

Különösen fontos eloszlatni azt a téves elképzelést, miszerint az „emberi” tartalom automatikusan igaz és jó, míg a „gépi” tartalom feltétlenül veszélyes vagy értéktelen. Egy ember által írt cikk is lehet csúsztatásokkal teli, míg egy szintetikus úton előállított adatelemzés kifejezetten pontos és hasznos az olvasók számára. A transzparencia célja nem a megbélyegzés, hanem a reális elvárások kialakítása.

A bizalom nem megkerülhető

A fogyasztók egyre nagyobb átláthatóságot várnak el az AI használatával kapcsolatban. A Capgemini 2026-os, 12 ezer fogyasztó bevonásával készült nemzetközi kutatása szerint a válaszadók 67%-a elvárja, hogy a vállalatok egyértelműen jelezzék, ha AI által generált reklámot mutatnak nekik. A fogyasztók a mesterséges intelligenciára gyakran „fekete dobozként” tekintenek, amelynek működése nem egyértelmű, miközben tisztában vannak a technológiával való visszaélés veszélyeivel, mint az adathalászat vagy a szociális manipuláció.

A vállalatok számára egyre fontosabb lesz, hogy világos és következetes szabályokat alakítsanak ki az AI használatáról, és azt is meghatározzák, mikor tájékoztatják erről a közönségüket. A transzparencia önmagában nem oldja meg a bizalom problémáját, de segít abban, hogy az olvasó értse, milyen tartalommal találkozik, hogyan készült, és ki vállal érte felelősséget. Hosszabb távon ez a hitelesség egyik fontos feltétele lehet egy olyan online világban, ahol egyre nehezebb lesz pusztán abból eldönteni, mi valódi, amit a képernyőn látunk.

1. Hol húzható meg az emberi és a gépi munka közötti határ, és milyen AI-használatot érdemes egy vállalatnak külön jeleznie a közönség felé?

Szerintem ott érdemes meghúzni a határt, amikor közvetlenül a felhasználó elé kerül egy AI által generált tartalom. Ha például egy vállalat AI-val készített képet, videót vagy szöveget tesz közzé, akkor ennek jelzése már indokolt lehet. Az EU AI Act is ebbe az irányba megy: bizonyos AI-generált vagy manipulált tartalmaknál géppel olvasható jelölést ír elő, a deepfake-eknél és egyes közérdekű tartalmaknál pedig a közönség számára érzékelhető tájékoztatás is szükséges.

Más a helyzet, amikor az AI a háttérben dolgozik. Egy ajánlórendszernél vagy prediktív algoritmusnál például nem feltétlenül indokolt minden egyes tartalom mellett külön jelezni, hogy a háttérben mesterséges intelligencia működött.

A jogi előírásokon túl ez vállalati etikai és kommunikációs kérdés is. Egy cégnek el kell döntenie, hogy mikor tartja fontosnak az AI használatának feltüntetését, akár azért, mert üzleti előnyt lát a transzparenciában, akár azért, mert ezt tartja korrektnek a közönségével szemben.

2. Mire lehetnek elegendők az AI-vízjelek és eredetigazolási technológiák, és hol vannak ezeknek a módszereknek a korlátai a szándékos dezinformációval szemben?

Szerintem a hétköznapi használatban ezek a technológiák elég jól működhetnek. Felhasználók milliói nem fognak tudatosan azon dolgozni, hogy eltávolítsák vagy kijátsszák a generált tartalmakba épített jelöléseket, így a vízjelek és az eredetigazolás rengeteg tartalomnál valóban hasznos információt adhatnak.

A szándékos dezinformáció már sokkal nehezebb probléma. A különböző vízjelek eltérő mértékben gyengíthetők vagy kerülhetők meg. A szöveges vízjelek esetében például egy jelentős átírás is ronthatja a felismerhetőséget. Ha valaki kifejezetten megtévesztő tartalmat akar előállítani, valószínűleg arra is energiát fordít majd, hogy a technikai eredetjelzőket eltüntesse vagy kijátssza.

Ezért a vízjelezés hasznos eszköz, de nem százszázalékos garancia. Attól, hogy egy tartalomban nem találunk vízjelet, még nem következik, hogy biztosan ember készítette.

3. Ha egy kép vagy videó hitelességét már nem tudjuk pusztán a szemünkre hagyatkozva megítélni, hogyan kell megváltoznia annak, ahogyan az online információk hitelességét ellenőrizzük?

Igazából egy biztos módszerünk marad: meg kell vizsgálnunk a forrást. Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy egy kép vagy videó valódi-e, utána lehet menni annak, hogy honnan származik, ki tette közzé először, és találunk-e hozzá független forrásokat. Sok esetben így kideríthető, hogy valódi eseményről van szó, vagy egy AI-val előállított tartalom kezdett önálló életet élni.

A probléma az, hogy ezt a hétköznapokban nem tudjuk minden egyes tartalommal megtenni. Naponta több száz kép, videó és több ezer sornyi szöveg kerülhet elénk. Nincs időnk mindegyiket külön ellenőrizni és fact-checkelni.

Ezért továbbra is nagyon fontos lesz, hogy mely forrásokat tartjuk megbízhatónak. Ha egy általunk hitelesnek tartott újságíró, szakértő, médium vagy akár ismerős oszt meg valamit, hajlamosak vagyunk elfogadni, hogy ő már elvégezte előttünk a szükséges ellenőrzést. Vagyis a technológia fejlődésével a forráskritika mellett az is egyre fontosabbá válik, hogy kinek adunk bizalmat.

4. Elképzelhető, hogy néhány éven belül már nem a hamis tartalmak felismerése lesz a fő kérdés, hanem az, hogy valamilyen módon igazolni tudjuk a valódi képek, videók és szövegek eredetét?

Szerintem ez nemcsak elképzelhető, hanem szinte biztos irány. Egyre kevésbé leszünk képesek pusztán ránézés alapján eldönteni egy jó minőségű képről vagy videóról, hogy valódi vagy mesterségesen előállított tartalommal van dolgunk. Bizonyos esetekben már ma is nagyon nehéz ezt megtenni.

Emiatt egyre fontosabbá válik majd az eredet ellenőrzése. Ennek egyik módja a közvetlen forráskritika: utánanézünk, honnan származik a tartalom, ki készítette, hol jelent meg először, és milyen bizonyítékok támasztják alá a hitelességét.

A hétköznapi tartalomfogyasztásban viszont erre ritkán lesz időnk. Ilyenkor továbbra is nagyrészt azoknak az embereknek és szervezeteknek a hitelességére támaszkodunk majd, akik a tartalmat elénk teszik. Egy újságíró, médium, szakértő, influencer vagy akár egy ismerős szerepe ezért felértékelődhet: sok esetben rajtuk keresztül döntjük majd el, hogy egy adott tartalmat mennyire tekintünk megbízhatónak.