Felfokozott várakozások - Valóban költekezőbbek a magyarok?

A GKI Lakossági bizalmi indexe a hazai háztartások hangulatát felmérő indikátor, mely az EU ajánlásának megfelelően már 1993 óta havonta 12, negyedévente pedig 3 jövőbeli lakossági fogyasztási kérdésre adott válaszokat publikálja. Ennek az indexnek a jövőbeli fogyasztással való kapcsolatára jelenleg két eltérő magyarázat létezik. Az első szerint a mutató a háztartások jövőbeli fogyasztásának előrejelző indikátora, itt a fogyasztás változásának egyik oka, hogy a bizalom változása miatt a rendelkezésre álló jövedelemben a lakossági megtakarítás aránya növekszik vagy csökken. Ez az összefüggés azonban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) mostani tanulmánya szerint nem megfelelően alátámasztható. A másik megközelítés szerint a bizalmi indikátor nem jelez előre semmit, kizárólag jól magyaráz néhány makromutatót. Szintén az MNB kutatásai szerint empirikusan a háztartások jövedelmével, az ország gazdasági helyzetével, a munkanélküliséggel és az infláció alakulásával igazolható szignifikáns kapcsolat, viszont láthatóan inkább követésről semmint előrejelzésről lehet beszélni.

A lakossági bizalmi index a válság kitörését követően 2008 októberétől jelentősen csökkent, historikus mélypontját 2009 áprilisában-, a válság előtti szinteket pedig 2009 decemberében érte el ismét. A javuló indikátor ellenére a fogyasztás makromutatói (kiskereskedelmi értékesítések, fogyasztási kiadások) folyamatosan csökkentek és mozgásuk 2006-2009 között jelentősen elszakadt egymástól. Ez az eltérés az utóbbi időben ismét mérséklődött, mely mögött egy a következőkben részletezett folyamat állhat.

Felfokozott várakozások

A kérdőívre adott válaszokból képzett indikátor az úgynevezett egyenlegező módszerrel készül, melyben a "nagyon" negatív/pozitív választ adók kétszer nagyobb súllyal szerepelnek, mint a "kicsit" negatív/pozitív választ adók, ez fokozza az index dinamikáját. A GKI Lakossági bizalmi indexe a követési jelleget igazolva szemmel láthatóan jól leköveti a politikai ciklusokat és reagál a nagyobb makrogazdasági sokkokra. Értéke határozott zuhanással reagált a Bokros-csomagra és a mostani pénzügyi válságra, valamint egy következő kormány iránti fokozott várakozásokat mutatva emelkedést mutatott a négyévente esedékes parlamenti választások előtti néhány negyedévben.

Az MNB tanulmánya alapján két csoport különül el a GKI Lakossági bizalmi index és az egyes makrováltozók közötti kapcsolatot vizsgálva. A legnagyobb együttmozgás olyan esetekben látható, mely a háztartások pénzügyi helyzetére, nettó megtakarítási pozíciójára, fogyasztói árakra, munkanélküliségi rátára és az ország gazdasági helyzetére vonatkoznak. Viszont meglepő módon ugyanakkor a jövőbeli fogyasztási döntésekkel való kapcsolat nem teljesít jól, a tartós fogyasztási cikkek esetén csak az előidejű tagnál, a lakásvásárlással kapcsolatban pedig még ennél sem található komolyabb magyarázó erő. Összességében az MNB tanulmánya alapján nyilvánvaló, hogy a hazai háztartások körében elkészített lakossági bizalmi index indikátor jól együttmozog a makrováltozókkal és a jövedelmi kérdésekkel, viszont nem ad meggyőző válaszokat a jövőbeli fogyasztási-megtakarítási döntésekre.

Bár a felmérés egyes fogyasztást befolyásoló tényezőkre vonatkozó kérdései önmagában is fontosak, emellett a kombinációjukból képzett kompozit indikátorok többletinformációkat hordozhatnak. Ezek közül a legfontosabbak a mikro típusú (MIKRO), makro típusú (MAKRO), előrejelző kérdésekből (FUTURE), múltra és jelenre vonatkozó kérdésekből (PRES) képzett, a két MNB és az egy GKI kompozit indikátorok. Az MNB kutatásai alapján mindegyik kompozit indikátor és késleltetett értékei jelentős részét magyarázza a különböző fogyasztási kategóriáknak, a legjobb a GKI és a két MNB indikátor volt. A páros összehasonlítás alapján a makro kérdések a mikro típusúaknál jobban teljesítenek, valamint az előretekintőek jobbak a visszatekintőeknél. Ezzel szemben hiába járulnak hozzá a GKI- és az MNB-indikátorok bizonyos mértékben egyes fogyasztási kategóriák (elsősorban a végső fogyasztás esetén) magyarázatához, a kompozit indikátorok egyike sem tud jelentős emelkedést hozni a magyarázó erőben.

Sőt, szintén az MNB kutatásai alapján az előrejelző egyenletekben a bizalmi indikátorok szerepeltetése a pontossághoz nem járul hozzá jelentősen, sokszor még csökkenti is azok pontosságát. Az ebben a tanulmányban vizsgált időszak alatt (2005-2009) a pontosságban a legnagyobb csökkenés csaknem minden kompozit index és fogyasztást mérő változó esetén a 2006-os választásokhoz közeli időpontokban volt. Ezzel szemben a bizalmi index leginkább a Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődjét követő 1-2 negyedévben tudta javítani az előrejelzéseket. Összességében tehát az utóbbi 5 év során a bizalmi indikátorok nem járultak jelentősen hozzá a fogyasztás egyes változóinak előrejelzéséhez.

Az Európai Bizottság által publikált magyar fogyasztói bizalmi indexet nemzetközi összehasonlításban vizsgálva visszaköszönnek a jól ismert sztereotípiák. Magyarország az elmúlt 3 év átlagában az utolsó, az elmúlt 10 év átlagában pedig az utolsó előtti helyen állt a fogyasztói bizalom szintjét illetően. Utóbbi kimutatásban csak Görögország tudott minket megelőzni. A legpesszimistábbaknak a magyarok mellett egyes kelet-európai (pl. Románia, Bulgária) és a dél-európai államok (pl. Portugália, Görögország), a legoptimistábbaknak pedig a három északi állam (Finnország, Svédország, Dánia) bizonyult. Nálunk a régiós versenytársaink közül mindenki kedvezőbbnek látja a jövőt, viszont figyelemre méltó, hogy a régió legjobb teljesítője a lista első felében tartózkodó Csehország.