Drasztikusan megváltoztak az energiabeszerzés szerződéses keretei – Kényes kérdéseket kell végiggondolni
Mi várható az árak tekintetében a most nyugodtabbnak tűnő energiaár-környezet mellett és meddig érdemes kivárni a jövőbeli energiabeszerzés elintézésével? Milyen ajánlatokat nyújtanak mostanában a kereskedők, milyen új típusai vannak a szerződéseknek és ezeknél mit kell figyelni jogi, illetve gyakorlati szemmel? Hogyan lehet megbirkózni az energiabeszerzés feladataival egy ennyire nehezen tervezhető piaci-gazdasági környezetben? Többek között erre keressük a választ április 18-i Vállalati Energiabeszerzés című konferenciánkon, ahol Légrádi Gergely és Hanis Dávid jogi megközelítéssel mutatja be a piacon elérhető új típusú energiabeszerzési lehetőségeket, konstrukciókat.
A tavalyi drasztikus gáz- és áramtőzsdei áremelkedésre és a visszaeső piaci likviditásra számos energiakereskedő a fizetési feltételek szigorítása mellett azzal reagált ősszel, hogy a szokásos fix helyett változó áras, index alapú árajánlatot adott az energiafelhasználó ügyfelének. Jogi szemmel ezen a területen milyen főbb változásokat emelnének ki?
Hanis Dávid: A piaci környezet drasztikus megváltozása az energiakereskedőket és a felhasználókat - és itt elsősorban nem a lakosságról beszélünk - egyaránt nehéz helyzetbe hozta. A kereskedők számára a már megkötött szerződések változatlan üzleti tartalommal már nem, vagy jelentős kihívások mellett voltak fenntarthatók. Ha gazdaságilag nem akartak nehéz helyzetbe kerülni, vagy éppen ellehetetlenülni, a még „élő” szerződéseik esetén azok módosítását kellett elérniük, míg lejáró szerződéseik meghosszabbítása vagy új ajánlattétel esetén a korábbi, „bejáratott” árazási és termék-struktúrájukat már nem tudták alkalmazni. A felhasználóknak pedig el kellett fogadniuk, hogy piaci pozíciójuk alapvetően megváltozott: a stabil működésükhöz feltétlenül szükséges energia jelentősen megdrágult, a termékek árai kiszámíthatatlanul változtak meg, a kereskedőváltás pedig nem feltétlenül és nem minden esetben jelentett reális alternatívát a kínálati piac egészének érintettsége miatt.
A piaci kihívásokhoz tehát mind a kereskedői, mind a felhasználói oldalnak alkalmazkodnia kellett, ez pedig a legtöbb esetben tárgyalóasztalhoz ültette a feleket. Ahogy említettük,
az igazi kihívást az jelentette, amikor a kereskedők a már megkötött energiaellátási szerződések teljes „üzleti” feltételrendszerét újra kívánták tárgyalni az árazástól kezdve a termékeken keresztül egészen a fizetési feltételekig.
Azt, hogy ügyvédként mire kellett figyelemmel lenni, elsősorban az döntötte el, hogy melyik fél érdekét kellett képviselnünk, még akkor is, ha igyekeztünk mindenkor a kompromisszumos megoldásra törekedni.
Légrádi Gergely: Általánosságban elmondható, hogy ezekben a helyzetekben elsőként meg kellett értenünk az adott fél üzleti érdekét, elvárásait és kockázati profilját, hiszen ez határozta meg a jogi feladatokat és a teljes tárgyalási folyamatot. Ezt követően fel kellett mérnünk a felek mozgásterét, azt, hogy például mit enged meg a már megkötött szerződés és az alkalmazandó jogszabályok. A munkánk során mindig vizsgálnunk kellett, hogy az új üzleti tartalom és struktúra miként illeszthető be a már meglévő szerződésbe, azaz mely rendelkezéseket, milyen tartalommal és hatályba lépéssel szükséges módosítani, továbbá mi lesz a sorsa a kereskedő által már megvásárolt vagy lekötött energiapiaci termékeknek, a folyamatban lévő szállításoknak, így mikor zárják a felek a pozícióikat, hogyan számolnak el egymással.
Arra is nagy hangsúlyt fektettünk, hogy szükséges-e módosítani a fizetési feltételeket és a kapcsolódó bank-, vagy anyavállalati garanciákat, valamint hogy változik-e a szerződés időtartama és az „exit” lehetőségek, például a felmondási okok. Külön figyelmet kellett fordítani továbbá arra is, hogy
a kereskedő magatartását, adott esetben határozott fellépését az adott körülmények fényében lehetett-e - akár előzetes - szerződésszegésként értelmezni,
ugyanis ne feledjük, hogy a kedvezőtlen piaci változásokra való hivatkozás önmagában, erre vonatkozó szerződéses rendelkezés nélkül, nem jogosítja fel az érintett felet a szerződéstől való eltérésre.