Nagy változások a láthatáron - Így mentik a bankokat
Bankszanálás Magyarországon.
Az európai uniós szanálási irányelv alapján minden tagállamban, így Magyarországon is elkészítendő a nemzeti szanálási szabályozás. Az alábbiakban ennek lehetséges fő vonalait vázoljuk fel. Az Országgyűlés 2013 őszén már kijelölte az utat, hiszen az új jegybanktörvény 4. § (8) bekezdésében kimondja, hogy a leendő, külön törvényben meghatározott szanálási szerepkört az MNB látja majd el. Bár a szanálási tör-vényt itthon még nem fogadták el, a szanálási irányelv (BRRD) alapján elképzelhető, hogyan is fog kinézni az új rezsim. A leendő magyar szanálási szabályozás lehetséges kontúrjai
A szabályozásnak - az irányelvvel összhangban - egyrészt a felkészülésre, másrészt pedig magának a szanálásnak a lebonyolítására, és különösen annak finanszírozására is részletesen ki kell térnie majd. A felkészülés jegyében - az új hitelintézeti törvény alapján ez már ma is hatályos előírás - minden hitelintézetnek és brókercégnek helyreállítási tervet kell majd készítenie. Ebben részletesen meg kell tervezniük, hogy saját likviditási helyzetük vagy szolvenciájuk megrendülése esetén milyen lépésekkel tudják stabilizálni helyzetüket. Ekkor még az a cél, hogy teljesen privát forrásokból - például a tulajdonosok által befizetett tőkeemeléssel - kerüljön sor a helyzet rendezése. Ha ez a "védelmi vonal" jól működik, akkor nemcsak hogy szanálásra, de még csak felügyeleti intézkedésre sem lenne szükség.
Természetesen nem szabad illúziókat kergetni: helyreállítási tervek ide vagy oda, a jövőben is kerülhetnek majd nehéz helyzetbe piaci szereplők. Ahogy eddig is, a prudenciális követelményeket (például a minimális szavatolótőkére vonatkozó előírást) megsértő hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások esetében is az MNB mint felügyeleti hatóság intézkedései jelenthetik a második védelmi vonalat. Az MNB többek közt helyszíni ellenőrt rendelhet ki, előírhatja eszközök eladását vagy bizonyos tevékenységek korlátozását, kezdeményezheti a közgyűlés összehívását, vagy akár - az igazgatóság jogköreit átvevő - felügyeleti biztost rendelhet ki.
A történet ma eddig tart: a jelen jogi helyzet szerint ekkor a felügyeleti intézkedésekkel vagy sikerül talpra állítani az illető intézményt, vagy nem, ekkor pedig következhet az engedély visszavonása, a működés megszüntetése. Ez utóbbi azonban különösen a jelentős intézmények, a nagybankok esetében korántsem optimális kimenetel: jelentős veszteségeket okoz a hitelezőknek, megszakítja a pénzügyi közvetítést (például jellemzően felmondják a vállalati hitelkereteket), a betétesek pedig - bár biztosítottak 100 ezer euróig - néhány napig nem férnek hozzá a pénzükhöz.
Fókuszban a társadalom számára legfontosabb banki szolgáltatások
Ezután azonban lesz egy új lépcsőfok. Ha az MNB esetleg komoly problémákat észlel egy hitelintézet vagy brókercég működésében, melyek más módon - a tulajdonosok által privát alapon vagy felügyeleti eszközökkel - nem orvosolhatók, megvizsgálja majd, hogy a közérdek alapján célszerű-e szanálással (de nem állami pénzből való kisegítéssel!) elkerülni az illető intézmény bezárását. A közérdek sokrétű fogalom, az irányelv alapján itt a betétesek és közpénzek védelme, a kritikus pénzügyi funkciók folyamatossága, a szélesen értelmezett pénzügyi stabilitás, illetve az abban való közbizalom fenntartása lesz a meghatározó. Ha e szempontok alapján a fizetésképtelenség bekövetkezte ellentétes lenne a közérdekkel, ám maga a fizetésképtelenség a rendelkezésre álló adatok alapján a beavatkozás nélkül megtörténne, akkor kerülhet sor a szanálásra.
A szanálás során az MNB-nek a biztosított betétesek védelmét szem előtt tartva, az illető problémás intézmény legfontosabb funkcióinak, szolgáltatásainak (ilyen lehet például a vállalatok napi likviditásgazdálkodása vagy éppen a pénzügyi infrastrukturális szerep - számlavezetés, letétkezelés, levelező banki szolgáltatás stb.) folytonosságának biztosítására kell törekednie. Ennek klasszikus módja e szolgáltatások, állományok más piaci szereplőnek való átadása. Ahogy előző cikkünkben utaltunk rá, a szanálási irányelv ugyanakkor lehetővé teszi majd más hasonló eszközök alkalmazását, például a hídbanki vagy "rossz banki" (eszközelkülönítési) megoldásokat. Hídbank esetében a fontos állományok egy ideiglenesen létező, köztulajdonban lévő bankba kerülnek a későbbi piaci eladásig, míg a "rossz bank" esetében a problémás, kétes értékű eszközöket emelik ki a nehéz helyzetbe jutott intézmény mérlegéből, hogy azt megtisztítsák (és ezzel eladását megkönnyítsék).
A válság talán legsikeresebb szanálása a legnagyobb amerikai takarékszövetkezeti csőd, a Washington Mutual (WaMu) esete volt. A forintban számítva több mint 60 ezer milliárd forintos mérlegfőösszegű - a teljes magyar bankrendszernél több mint kétszer nagyobb - hitelintézet felett annak bedőlése előtt átvette az irányítást az amerikai szanálási hatóság, az FDIC. Visszavonta a WaMu engedélyét és azonnal eladta annak eszközeit, biztosított betéteit valamint fedezett kötelezettségeit a JP Morgannek. Mivel az átadott kötelezettségeket szembeállították az átruházott eszközökkel, a nettó vételár igen alacsony (mintegy 600 milliárd forintnyi dollár) volt. Ez vevői oldalról megkönnyítette a tranzakciót, a betétbiztosítási alapnak pedig egyetlen centjébe sem került a szanálás. Maguk az ügyfelek szinte semmit sem éreztek az ügyletből, a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük folyamatos volt.
Miért jó a szanálás a betéteseknek és az adósoknak?Feltehetnénk a kérdést: ha a lakossági és vállalati betétek 100 ezer euróig (mintegy harmincmillió forintig) egyébként is biztosítva vannak, milyen előnyük származhat a szanálásból? Bár az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) már ma is gyorsan, mindössze legfeljebb húsz munkanapon belül lebonyolítja a betétesek kártalanítását, mégsem ez a legelőnyösebb "kimenetel" az ügyfelek számára. Még jobb ugyanis, ha az OBA-kifizetésre egyáltalán nem is kerül sor, hanem az ügyfeleknek marad élő bankkapcsolata, számlája és használható bankkártyája, lehetőleg minimális - akár zéró munkanapos - kieséssel.
Ez hasznos magának a betétbiztosítási alapnak is, hiszen a kártalanítási kifizetés mindig jelentős veszteséget jelent az OBA-nak. A szanálás a 100 ezer euró feletti megtakarítással rendelkező betéteseknek is kedvező, hiszen az irányelv garantálja, hogy egyetlen hitelező vagy részvényes sem járhat rosszabbul, mint ahogyan egy felszámolási eljárás során járt volna. Sőt, még az adósoknak is előnyösebb lehet a szanálás, főleg a hitelkeret-jellegű konstrukciók esetében, hiszen a szanálás során - a felszámolással ellentétben - nem törvényszerű, hogy e keretek megszűnjenek. (A hiteltartozásokat egyébként mind felszámolás, mind szanálás esetén törleszteni kell, ebben tehát nincs különbség.)
Miért jó az adófizetőknek?
Mint már utaltunk rá, az adófizetők számára a szanálás fő előnye a drága, jelentős költségvetési forrásokat felemésztő bankmentések alternatívájának megteremtése. Írországban például adók formájában még ma is nyögik a bankrendszer megmentésére felvett - és elköltött - állami hitelek törlesztésének terhét. Azóta a szigetország megalkotta szanálási törvényét, ám a múlt terheit azzal már nem lehet csökkenteni. Irreális is lenne persze azt állítani, hogy a szanálás varázsütésszerűen megold minden gondot, és ezután sosem kell közpénzt költeni a problémás bankokra. Az új európai (és amerikai) szanálási szabályozások alapelve azonban az, hogy még ha sor is kerül ilyenre, középtávon a közpénzeket a piaci szereplők által befizetett - és egy külön szanálási alapba gyűjtött - díjakból vissza kell fizetni (a fiskális semlegesség elve).
Miért jó a bankoknak?
Első látásra a piaci szereplőknek viszont a szanálás rossz hír. Jóval kisebb eséllyel számíthatnak állami mentőövre, sőt, az irányelv szerint még egy külön szanálási alapba is rendszeresen, kockázatukkal arányos díjat kell fizetniük. (Ezen alapból kell a szanálási intézkedéseket finanszírozni.) Ennek ellenére Európa bankvezetői szinte egységesen üdvözölték a szanálási szabályozás bevezetését. Az Európai Bankföderáció (amelynek a Magyar Bankszövetség is tagja) külön közleményben üdvözölte az uniós szanálási irányelv-javaslatot, a globálisan talán legbefolyásosabb banki érdekvédelmi szervezet, az Institute of International Finance szintén pozitívan nyilatkozott, sőt maga is rendszeresen készít szakmai publikációkat a szabályozás fejlesztésére.
Nem nehéz belátni ennek motivációját. A Lehman-esetből kiindulva a rendezett - mindenki számára jobb megtérülést ígérő - fizetésképtelenségi eljárás a teljes pénzügyi szektornak jól felfogott érdeke. A drága állami bankmentések pedig hosszabb távon szintén nem tesznek jót a piaci szereplők reputációjának. Ami pedig jó a betétbiztosítási alapnak, az jó a bankoknak is, hiszen az OBA a hitelintézetek pénzéből gazdálkodik. A szanálási alapba fizetett díj pedig tulajdonképpen egy rendszerkockázati biztosítás díja. Az irányelv logikája szerint azért fizetik majd a hitelintézetek és befektetési vállalkozások, hogy így a jövőbeni válsághelyzetekben se inogjon meg a teljes pénzügyi rendszer stabilitása, és fennmaradjon a betétesek, hitelezők bizalma, ami pedig mindannyiunk közös érdeke.