Itt a nagy törlesztőrészlet-csökkentés - Lássuk a számokat!
Palkó István
Hatalmas változásokat hoz a devizahitelesek életébe a következő néhány hónap. A Portfolio becslései szerint a legvalószínűbb forgatókönyv esetén:
egy átlagos devizahiteles tőketartozása a jelenlegihez képest 19%-kal csökken,
egy átlagos devizahiteles törlesztőrészlete 27%-kal esik, ami olyan (a júniusi átlagárfolyamhoz képest), mintha 183 forinton kellene törleszteni a jövőben a frankhitelt,
a meglévő devizahitelesek zsebében a törlesztőrészlet-csökkentés miatt összesen évi csaknem 170 milliárd forinttal marad több.
Mindezek fényében akkor is látványos könnyítést kapnak a devizahitelesek, ha "csak" piaci árfolyamon forintosítják később a devizahitelüket. Az alábbiakban a fenti számokat részletezzük, bemutatva egy konkrét példát is.
Számításainkat három, viszonylag nagy valószínűségű feltételezésre alapoztuk:
a bankok nem tudják majd bizonyítani a bíróságon az egyoldalú kamatemelések tisztességességét, vagyis újra kell számolni ezeket is (a perek novemberben végződhetnek),
az MNB árfolyamrésre vonatkozó képletének megfelelően működik majd az egyoldalú kamatemelések újraszámolásának képlete is (a pontos elszámolásról ősszel várható törvény),
az MNB legfeljebb 900 milliárd forintos becsléséből 800 milliárd forint vonatkozik a még hatályos devizahitelekre, ennyi jár nekik vissza.
Hogy kell kiszámítani a visszajáró összeget az MNB szerint?
1. Ki kell számítani a devizahitel kezdeti (az eddig ismerthez képest kisebb) devizaértékét úgy, mintha az akkori MNB-árfolyamon folyósította volna a bank a hitelt. 2. A hónapról hónapra már befizetett (devizában számított) törlesztőrészletből ki kell vonni az átszámított hitel árfolyamrés nélkül (devizában) számított törlesztőrészletét, és ez lesz a mindenkori túlfizetés. 3. A hónapról hónapra teljesített túlfizetést múltbeli (aktuális) tőketörlesztésként kell figyelembe venni a devizatartozásban. 4. A mindenkori tőketartozást tehát két tényező is csökkenti az eddig hitthez képest: a folyósítási árfolyam megváltoztatása (kisebb eredeti tőketartozás) és a múltbeli túlfizetések tőketörlesztésként való beszámítása (gyorsabban csökkenő tőketartozás). 5. A jelenleg fennálló devizaadósság és az átszámításból adódó devizaadósság közötti különbség adja az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazásának költségét a bankok számára.
Mennyit nyer egy devizahiteles?
A példánkban szereplő ügyfél
8 millió forintos CHF-alapú kölcsönt
20 évre vett fel 2007 júniusában,
a lakáshitelekre jellemző, átlagos árfolyamrés fizetése mellett (jelenleg jogszabály szerint nulla),
4,2%-os kezdeti kamata mára két lépcsőben 6,2%-ra emelkedett, emellett 1,5%-os kezelési költséget fizet.
A várható törlesztőrészlet-csökkenés két tételből jön össze:
A tőketartozás a mostanihoz képest csökken, hiszen lejönnek belőle (kamatostul) a múltbeli túlfizetések: a folyósítási és a törlesztési árfolyamrés, valamint a kamatemelések miatti törlesztőrészlet-emelkedés.
A kamatszint is csökken, hiszen helyreáll a mostani helyett az eredeti kamatszint.
Ennek az ügyfélnek a kezdeti 57 ezer forintos törlesztőrészlete mára 112 ezer forintra nőtt (árfolyamgáton kívüli ügyfélről beszélünk). Az MNB képletének megfelelően (a kamatemelésekre is kiterjesztve) újraszámoltuk ezt a hitelt, és azt kaptuk, hogy a törlesztőrészlet 112 ezer forint helyett csak 83 ezer forint lesz. Bár ez is jóval magasabb a kezdetinél, 26%-kal alacsonyabb a mostaninál.
Az adós kezdeti, 8,0 millió forintos tőketartozása az árfolyamváltozások miatt 10,7 millió forintra emelkedett mára. Az MNB képletének megfelelően (a kamatemelésekre is kiterjesztve) újraszámoltuk ezt is, és azt kaptuk, hogy a tőketartozás 10,7 millió forint helyett csak 8,9 millió forint. Ez is magasabb a kezdetinél, de a mostaninál 17%-kal alacsonyabb. Mivel fennálló tartozásról van szó, az ügyfél várhatóan úgy kapja vissza a neki járó pénzt, hogy ennyire csökkentik a tőketartozását. Ez leginkább akkor érdekes, ha elő-, vagy végtörleszteni szeretne az ügyfél.
Mekkorát nyerhet egy tényleg átlagos devizahiteles?
A fenti csak egy példa volt, teljesen átlagos ügyfél nincs, és nem is konstruálható. Sőt, az egyes hitelesek között óriási eltérések lehetnek aszerint, mekkora összeg jár vissza nekik, hiszen:
nagyon eltérő időpontban és futamidővel
nagyon eltérő kezdeti és későbbi kamatszint mellett,
nagyon eltérő árfolyamréssel
adósodtak el, ráadásul a hitelek egy része nem annuitásos, átütemezett, árfolyamgátba belépett vagy éppen nem fizető.
A hazai lakossági devizahiteleket az egyszerűség kedvéért mégis homogénnek tekintve (a legfontosabb hiteltípusonként összesítve) úgy becsültük, hogy jelenleg közel 622 milliárd forint a lakossági devizahitelesek éves törlesztőrészlete (árfolyamrés nélkül, hisz az idén július 1-től már a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél sem engedélyezett).
Mivel azt feltételezzük, hogy az MNB 900 milliárd forintos becsléséből a még hatályos devizahitelekre 800 milliárd forint jut, a mostani 4146 milliárd forintos tőketartozás 3346 milliárd forintra, vagyis 19%-kal csökkenhet a múltbeli "tisztességtelenségek" elszámolása miatt. Emellett a jövőbeni kamatszint nagyjából 2 százalékponttal kisebb lesz a mostaninál. E kettő együtt azt eredményezheti, hogy a teljes törlesztőrészlet évi 622 milliárd forintról 454 milliárdra, vagyis 27%-kal csökkenhet.
Egy átlagos devizahiteles tőketartozása tehát 19%-kal, törlesztőrészlete pedig 27%-kal csökkenhet. Utóbbi (a júniusi átlag árfolyamhoz képest) olyan, mintha 183 forinton kellene a jövőben törleszteni a frankhiteleket. A devizahitelesek teljes éves megtakarítása a törlesztőrészlet-csökkenésből kifolyólag 168 milliárd forint lehet durva becsléseink szerint. A devizahitelesek tehát már akkor is jelentős könnyítést kaphatnak, ha a kormány által kilátásba helyezett majdani forintosítás piaci árfolyamon történik. A fenti számok alapját a júniusi statisztikák képezik. A forint gyengülése ehhez képest csökkenti a devizahiteleseknek az aktuális tőketartozás és törlesztőrészlet arányában kifejezett relatív megtakarítását.