Hosszú Franciska

Hosszú Franciska vagyok, az ország legkisebb fine dining éttermének, a Hosszú Tányérnak a tulajdonosa és egyben két fős személyzetének egyik tagja. Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, majd a PTE Felnőttképzési Karán végeztem humán szervezőként. Második diplomámat szintén a Pécsi Tudományegyetemen, Európa politika szakon szereztem. Fiatalkori terveim között nem szerepelt a vendéglátás. Első munkahelyemen a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökségnél rálátásom lett a térségi turisztikai fejlesztésekre, de még ekkor sem gondoltam, hogy eljön az idő, amikor egészen más kapcsolatba kerülök ezzel a szegmenssel. 2008-ban és 2010-ben születtek a gyermekeim. Ők a szakmai utamba is változást hoztak. Az otthon töltött néhány év alatt figyeltem meg jobban, más szemmel saját lakóhelyemet és környezetét. Megláttam benne a kiaknázatlan lehetőségeket, olyanokat, amelyeknek a megvalósítása akár az egész térségre hatással lehet. Kezdeti tervem közösségi tér létrehozása volt, amely városi közeget csempész a falu életébe, miközben megőrzi annak értékeit. A másik törekvésem pedig a környékünkre látogató turistának megmutatni, milyen kincsek bújnak meg Hosszúhetényben. (természeti környezet, őstermelők, kézművesek, falusi környezet, hagyományőrzés és kikapcsolódási lehetőségek) Ez a Hosszú Kávé létrehozásával valósult meg 2015-ben. Kávézó, pékség, cukrászda, közösségi tér lett családbarát szellemiségben működtetve. A kávézóban megtapasztaltam, milyen érzés az adott termék értékesítésén túl valami többet, valami mást nyújtani a vendégeknek. Ez adott lendületet a következő projekthez, a Hosszú Tányérhoz. Kezdetben egy kibérelhető konyhát képzeltem, amelyet baráti társaságok vehetnek igénybe. A felújítás során azonban komolyodtak a tervek, étterem lett. Pécsi célközönségre számítottam. Az elképzelés az volt, hogy jöjjenek hozzánk a hétköznapi nyüzsgésből megpihenni és nagyon jót enni. A vendégek azonban felülírták ezt, és az ország legtávolabbi pontjairól érkeztek elsősorban a foglalások. Ez a munkámra és a koncepcióra is hatott, a covid alatti kötelező bezárás idejét a működés átgondolására fordítottam. A fő kérdés az volt, hogy azt a típusú személetet, amit a kávézóban sikerült megvalósítani, miképpen lehet olyan szintre emelni, hogy tartósan vonzó legyen az ország távoli helyein élők számára is. Az elmúlt két évben már tudatosan tereltem a vállalkozást egy általam fenntarthatónak gondolt irányba a hagyománytisztelet, közvetlenség, és minőség mentén. Az étterem egyetlen felszolgálója is lettem a már meglévő feladatköreim mellett. Kizárólag az a cél lebegett a szemem előtt, hogy a vendég egyedi figyelmet és egyedi ételt kapjon, mindezt egyszerűen, barátságos légkörben. Míg ezen dolgoztunk maroknyi csapatommal, három meglepetésszerű elismerés is érkezett, amelyre egyáltalán nem számítottunk: a Baranya Megyei Idegenforgalmi díj, a Dining Guide Top100 és a Michelin ajánlás, Sakura két virág. Ezek megerősítettek abban, hogy az irány jó, ugyanakkor a felelősség is nagy, ami ezzel jár.