Kontrasztosabb nem is lehetne az, ami az elmúlt hetekben a világ tőzsdéin történt: sok esetben történelmi csúcsukról estek vezető részvények és részvényindexek évtizedek óta, vagy korábban soha nem látott mértékben, és csökkent néhány nap alatt több ezermilliárd dollárral a tőzsdén jegyzett vállalatok piaci értéke. A befektetők a koronavírus-járvány miatt leginkább érintett szektorokban már a legrosszabb forgatókönyvet, vállalati csődhullámot kezdtek el árazni.
Az esés utáni emelkedés sem volt kevésbé heves, mint a lejtmenet, példa nélküli globális fiskális és monetáris stimulussal, likviditásbőséggel megtámogatva kúsznak egyre magasabbra a részvényárfolyamok, egyre nagyobb fájdalmat okozva azoknak, akik lemaradtak a nagy vételekről. A kérdés, ami sokakat foglalkoztat, most az, hogy tényleg ennyi volt az esés? Távolabbról nézve tényleg csak egy leszúrást hagy a grafikonokon a koronavírus-villámválság, és folytatódhat a rali?
