Kimutatták a kutatók: meglepő eredménye lett a magyar oktatási reformnak
A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
A korábbi szakirodalmi kutatások általában olyan oktatási reformokat vizsgáltak, amelyek a tanulóknak jobb általános képességeket kívántak biztosítani a specifikusabb szakmai képességek helyett. Ezek az eredmények azonban koránt sem egybehangzóak. Valószínűsíthető azonban ezekből, hogy egy jól tervezett szakmai képzési rendszernek a gazdaságban és a társadalomban is előnyei lehetnek, azonban sok apró helyi részletre kell figyelni. Például valószínűsíthető, hogy jobb ha egy szakképzési reform is jobb, ha nem túlságosan a szűk szakmai képességekre fókuszál, hanem az általános képességekre is figyelmet fordít.
Olyan reformról azonban, illetve ennek vizsgálatáról, amely az általános képességek helyett arra törekedett, hogy szakma-specifikusabb képességeket nyújtson a tanulóknak, a kutatásunk előttről nem tudunk. A nemrég megjelent 2013-as magyar szakképzési reformról szóló tanulmányunk, arra keresi a választ, hogy vajon a közismereti tárgyak hangsúlyának és ezzel együtt az iskola képzési idejének lecsökkentése (vagyis a szakmai tárgyak relatív arányának növelése), hogyan befolyásolta az érettségit nem szerző szakközépiskolás tanulók általános képességeit és lemorzsolódását.
A magyar középfokú oktatás három iskolatípusa közül a (mai nevén) szakközépiskola (korábban szakiskola) az egyetlen, ami közvetlenül a munkaerőpiac számára képezi a tanulókat a felsőfokú továbbtanulás lehetősége nélkül. Évente a tanulók körülbelül 20%-a jelentkezik a szakközépiskolákba a nyolcadik osztály elvégzése után. 2013-ban a szakképzés reformjakor az érettségi nélküli szakképzés és a munkaerőpiac jobb illeszkedését és a lemorzsolódás csökkentését tűzte ki célul a kormányzat. A reform a szakközépiskolai képzés hosszát 4-ről 3 évre, míg a szakmai képzés hosszát 2 évről 3 évre, a teljes képzés hosszára kiterjesztette. A reform előtt az első két évben (9. és 10. évfolyamon) általános és szakmai előkészítő képzés folyt, míg a 11. és 12. évfolyamok kizárólag szakmai képzésre fókuszáltak, és nem voltak közismereti tárgyak (lásd 1. táblázat).
Az új rendszerben a közismereti és a szakmai képzés immár mindhárom évfolyamon történik, de a közismereti oktatás teljes időtartama jelentősen csökkent, míg a szakmai képzésé változatlan maradt. Az előző rendszerben a matematika, magyar nyelv és irodalom heti legalább három órát kapott az első két évben. Az új rendszerben két órát kaptak ezek a tantárgyak a 9. évfolyamon, és csak egy órát a 10. évfolyamon, míg a 11. évfolyamon már nem oktatják őket. A reform célja az volt, hogy a tanulók több gyakorlati szakmai tudást szerezzenek tanulmányaik során, és így gyorsabban találjanak munkát. A reform után már a 9. évfolyamtól lehet duális (vállalati gyakorlati) képzést nyújtani az iskoláknak, ami az iskolai-vállalati kapcsolatok erősítését célozta, valamint azt, hogy azok számára is lehetővé tegye a munkahelyi képzést, akik esetleg lemorzsolódnak.
Vizsgálatunk azt mutatja, hogy a reformnak negatív hatása volt a tanulók 10. évfolyamos matematikai és szövegértési képességeire, viszont csökkentette a lemorzsolódást és növelte az szakközépiskola várható sikeres befejezését. Az eredményeink szerint a reform után szakközépiskolában tanulók, átlagosan körülbelül 30 pontot vesztettek az Országos Kompetenciamérés matematikai tesztjein és 20 pontot a szövegértés tesztjein, ami kifejezetten nagy hatásnak tekinthető. Azonban a reform után a szakközépiskolai lemorzsolódás is csökkent 5,1 százalékponttal illetve a végzési esély is nőtt majdnem 4 százalékponttal, ami szintén nem elhanyagolható hatás.
Ahhoz, hogy a reform valós oksági hatását meg tudjuk becsülni, a különbség-a-különbségekben módszert használtunk. Mivel a tanulók sima reform előtti-utáni összehasonlítása nem tudná kiszűrni a különböző kohorszok eltérő tulajdonságainak és az oktatási rendszerben zajló egyéb változások hatását, így két csoportot vizsgáltunk. A 2013-as reform előtt már lehetőség volt a 3 éves szakképzés kísérleti jellegű bevezetésére. Számos önkéntesen jelentkező iskolában próbálkoztak is ezzel. Nyilvánvalóan ezek az iskolák – mivel önmaguktól vágtak bele egy reformba – nem ugyanolyanok, mint a reformot kötelező módon alkalmazó iskolák, így közvetlen összehasonlításuk a többi iskolával szintén nem okságot mutatna. Azonban ha a két csoportot 2013 előtt és után is összehasonlítjuk, a különbségük különbségéről feltételezhetjük, hogy ez már a reform oksági hatását mutatja. Azt feltételezzük, hogy ha látunk különbséget, az azért lehet, mert a reformot 2013-ban adaptálni kénytelen iskolákra (kezelt iskolák) a reform hatással volt, míg az akkor már eleve 3 éves képzést folytató (kontrol) iskolákra nem (ők eleve már a reform előtt is azt csinálták, amit utána mindenki).
Az 1. ábra azt mutatja, hogy a reform előtti és utáni kohorszok milyen átlagos tesztpontokat értek el (matematika és szövegértés), illetve milyen valószínűséggel morzsolódtak le és fejezték be a középiskolát. Jól látható, hogy az önmaguktól 3 éves képzést bevezető kontrol iskolák tanulói már a reform előtt jobb matematikai és szövegértési képességekkel bírtak, illetve kisebb valószínűséggel morzsolódtak le és nagyobb valószínűséggel fejezték be az iskolát. A reform után azonban a tesztpontszám különbségek tovább növekedtek, míg a lemorzsolódási és végzési esélybeli különbségek csökkentek. Az alábbi leíró ábrák eredményeit regressziós becslések is alátámasztják. Részleteket a publikált cikkben talál az olvasó.
Összességében azt lehet mondani, hogy a 2013-as magyar szakképzési reform, – amely 4 évről 3 évre csökkentette a középfokú szakképzés teljes hosszát, valamint csökkentette a közismereti tantárgyakra fordított időt, miközben nem változtatott a szakképzésre fordított időn –
rontotta a tanulók általános készségeit, ugyanakkor csökkentette a lemorzsolódás valószínűségét, és legalább rövid távon növelte a középfokú végzettség megszerzésének valószínűségét.
Tekintettel arra, hogy a lemorzsolódás csökkenése illetve a növekvő végzési esély növeli a tanulók munkapiaci elhelyezkedési valószínűségét, ugyanakkor az alacsonyabb matematikai és szövegértési képességei csökkentik tanulók munkapiaci esélyeit, különösen hosszú távon, ennek a reformnak a hatásai kettősek tűnnek. Az, hogy ez a reform átlagosan hosszú távon segíti-e vagy rontja a diákok munkaerő-piaci esélyeit, a jövőbeli kutatások tárgya kell, hogy legyen.
Hermann Zoltán az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézete és a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa;
Horn Dániel az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézete és a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa.
Címlapkép: Getty Images