Magyar bankok: íme a meztelen igazság

‹ 1 2 3 4

A deviza alapú jelzáloghitelek fix árfolyamon történő végtörlesztésére, illetve annak hitelkiváltására vonatkozó törvény célja a devizahitellel rendelkező adósok megsegítése volt. Jelen írásunkban, bizonyos feltételezésekkel élve és egyszerűsített számításokat végezve arra keressük a választ, hogy milyen hatásai lehetnek az elfogadott törvénynek. Természetesen elemzésünk nem teljeskörű, mert számos hatása lehet még a jogszabálynak, hogy csak a kiszámíthatatlan kamat- és árfolyamhatást említsük.

Feltételezések:

1. Miután a javaslat a jelenlegi árfolyamokhoz képest devizanemtől függően jelentős, 14-25% közötti tőkeelengedést jelent a jelzálog hiteladósok számára, ezért véleményünk szerint, aki csak teheti - akár családi megtakarítások, akár munkáltatói, illetve magánhitelezési lehetőségek igénybevételével - élni fog a törlesztés lehetőségével. Ebből kiindulva nem látjuk kizártnak, hogy akár a fennálló hitelállomány 30%-át is érintse a végtörlesztés, ami 200- 300 ezer adóst is jelenthet.
2. A fenti állomány fele tényleges végtörlesztés, míg másik fele hitelkiváltás lehet.
3. A devizaalapú jelzáloghitel állomány 2011. június 30-án 4.526,5 Mrd Ft-ot tett ki, melynek 90%-a volt svájci frank alapú.

Lehetséges hatások:

1. 30%-os végtörlesztés mellett a bankrendszer 320 Mrd Ft körüli veszteséget fog elkönyvelni, mely a bankok összesített saját tőkéjét 13%-kal csökkenti.
2. Ha minden banknál hasonló mértékű a végtörlesztők aránya, akkor bankrendszeri szinten a tőkemegfelelés 1 százalékponttal csökken, azonban a tőkecsökkenés hat banknál járhat azzal, hogy tőkemegfelelésük a törvényi minimumra vagy az alá csökken.
3. Ahhoz, hogy ezen bankok betartsák a törvényi tőkeszintet a teljes kockázati hitelállomány kitettségüket 7%-kal kell csökkenteniük, ami a rövid lejáratú, vállalkozói forgóeszköz és folyószámla hiteleknél tehető meg a legkönnyebben.
4. Cappiello et al [2010]* az euró zóna gazdaságaira alapozott becslése szerint a hitelvolumen és a GDP közötti koefficiens 0,077, mely alapján a hét százalékos hitelállomány csökkenés a GDP makrogazdasági alappályáját 0,53 százalékponttal rontja.
5. Amennyiben a hitelállomány nem csak a törvényi minimum tőkeszint elérésének biztosítása érdekében, hanem olyan mértékben csökkenne, hogy az az intézkedés előtti - tehát a jelenlegi szintű tőkemegfelelést biztosítsa, akkor annak már komoly és elhúzódó recessziós hatása lenne.
6. Egyedi banki szinteken a konkrét végtörlesztés mértékétől függően a hatások a fentiektől jelentős mértékben is eltérhetnek, bizonyos esetekben annál sokkal rosszabbak is lehetnek (pl. a vagyonosabb ügyfelekkel és adósokkal rendelkező bankok esetében).
7. A tényleges végtörlesztés mértéke a befektetésekre és a megtakarításokra is hatással lehet, ami nem csak volumencsökkenést jelent, hanem a hozamokat is érintheti. Ez a hatás vélhetően közvetetten, a befektetési jegyek visszaváltásában fog megnyilvánulni.
8. Végezetül, de nem utolsó sorban a végtörlesztés anyagi forrásainak biztosítása az amúgy is gyenge fogyasztást fogja vissza.

Összefoglalóan a serpenyő pozitív oldalán a végtörlesztéssel élni tudók jövőbeni törlesztési terheinek jobb kiszámíthatósága vagy csökkentése áll, míg a másik oldalon a bankok tőkekorlátai miatti hitel szűke, illetve annak negatív GDP-re és a munkanélküliségi rátára tett hatása, miközben az árfolyam volatilitás a végtörlesztéssel élni nem tudók pénzügyi pozícióját rontja. Ugyanakkor ne legyenek illúzióink, a perek lezárulta után - a költségvetésen keresztül - mi adófizetők fogjuk megfizetni a bankokat sújtó veszteségeket, de akkor a gazdaságnak már késő lesz.

*Hitelintézeti Szemle 2010/5. Somogyi Virág - Trinh Tuan Linh: A Bázel III szabályozás várható hatásainak elemzése Magyarországon

• Címkék:
• bankok