Kikre nem lesz szükség a jövőben a robotok mellett?

‹ 1 2

Egy sosem látott termelékenységi boom küszöbén

A már fent említett McKinsey elemzőcég szerint a termelékenység 1850 és 1910 között évente 0,3%-kal nőtt, 2015 és 2060 között pedig évente még akár másfél százalékkal is nőhet - immáron a szolgáltatói szektort is beleértve. Ez gyakorlatilag egy brutális 300-400%-os növekedési ütemet jelenthet az első (és második) ipari forradalomhoz viszonyítva. Ugyanakkor egyelőre kiszámíthatatlan, hogy a szolgáltatói szektor - akár részleges - automatizálása milyen hatásokkal járhat. Az USA szövetségi munkaügyi adatai és előrejelzései szerint a jövőben a legnagyobb munkaerő-igény leginkább az alacsonyabb végzettséget igénylő munkakörökben (például ápolás-gondozás) jelentkezik. (Lásd a budapesti BKV is nettó 350-400.000-es havi fix-szel toboroz buszvezetőket, ahol 8 általános az iskolai végzettségbeli követelmény, miközben ez az összeg hozzávetőlegesen egy, a központi közigazgatásban dolgozó diplomás osztályvezető kezdőbére, vagy egy egyetemi adjunktus garantált minimumilletményének (bruttó 264.000 Ft) a kétszerese.)

A hivatalos EU-s előrejelzések szerint főként az egészségügy (ápolás-gondozás) és az oktatás területén várható nagyságrendileg reálnövekedés a munkaerő-kereslet tekintetében, ugyanakkor pont ezeket a munkahelyeket például Japánban egyre nagyobb mértékben robotokkal kívánják pótolni egy 2015-ben elfogadott, átfogó és hosszú távú robotstratégia alapján. Ne legyen kétségeink, óriási változások várhatóak, hiszen a japán kormányzat úgy becsüli, hogy az ipar területén dolgozó japán munkásokra jelenleg fordított költségek mintegy 25%-kal fognak csökkenni már 2025-re. Kínában már most több, mint félezer robotokat gyártó cég ontja magából a gépeket.

A klasszikus ipari forradalom munkásairól - És mit hozhat a jövő?

Nem ellentmondásosak ezek a trendek? Nos, lépjünk egy lépéssel hátrébb és tekintsünk vissza a történelemre! Gregory Clark-nak, a Kalifornai Egyetem közgazdászának az Economist hasábjain megjelent elemzése (What history says about inequality and technology?) viszont azt igazolja, hogy az első ipari forradalom óta a magasabb képzettségű, szakmai tudással rendelkező szakmunkások (N.B: iparosok és mesteremberek) és a képzetlen munkások ("proletárok") bérei közti olló folyamatosan zárult, nagyságrendileg körülbelül 30%-kal. Ugyan az 1960-as években látható volt egy kisebb javulás a képzettek tekintetében, azonban ez inkább a kivétel, mintsem a trend része lehetett. Miért? Clark szerint a fejlett világ által kiépített és működtetett globalizáció kiszervezte a szakképzetlen(ebb) - elsősorban az ipari, majd később a (felhő)szolgáltatásban lévő - munkahelyeket Ázsiába és az un. harmadik világba, részben azok bérelőnyére építve. Ezzel párhuzamosan a nyugati "központokban" és a tervezőasztalok mellett megnőtt a tudás és tapasztalat értéke, ami - úgy tűnik, hogy vélhetően csak átmenetileg - felhajtotta a magasabban képzettek bérét is. (Ez egyébként látszik egyes értelmiségi munkaköröknél is, hogy a 60 év feletti, tapasztalt munkaerő sokkal jobban keres, mint valaha és ez megmutatkozik az új munkahelyek tekintetében is.)

Azonban a világ - főleg Kína évezredes szunnyadása után - nagyot változott és a mesterséges intelligenciával egyre erősödő robotika, valamint automatizáció ezeket az alacsonyabb végzettséget igénylő és kiszervezetett munkahelyeket is felváltja. Így a robusztosan fejlődő Kína mellett India és az egész ázsiai térség fog első körben ennek hatásaival szembesülni. Eközben a fejlett világ, a "központ" problémája egészen más jellegű lesz: a mesterséges intelligencia miatt a relatíve magasabb képzettséget igénylő szolgáltató szektor (ahol a munkaerő közel 80%-át foglalkoztatják) kerül átalakulásra. Az Oxfordi Egyetem és a Citi közös, 2016. januári átfogó elemzése szerint az USA-ban 1984 és 2014 között éppenséggel a közepes végzettségű (azaz az un. "rutin kognitív / rutin kétkezi munkások") munkaerő iránti kereslete csökkent a legnagyobb mértékben, ami már alapvető kihívás elé állítja a szolgáltatói szektorban dolgozókat. Sőt, 2008 óta a hagyományos szolgáltatói és termelői szektor termelékenysége olyannyira romlik, hogy az OECD szerint 2001-2010 között a legproduktívabb és leginnovatívabb szolgáltatások már 50%-kal javították a termelékenységüket, míg a hagyományos szolgáltatások már csak a 2000 előtti növekedést tudták produkálni. Ezzel egyidejűleg a tömegtermelés is drasztikusan átalakul egy egyre inkább individualizálható termeléssé - lásd a Nutella újítását, aminek révén 7 millió egyedi fóliát gyártottak le egy mesterséges intelligenciával futtatott algoritmusok alapján. Ez gyakorlatilag nem más, mint egy poszt-indusztriális tömegmanufaktúra - emberek nélkül. És az un. 3D-s nyomtatás még el se terjedt a világon.

Ha ismét visszatekintünk a múltra, akkor Clark szerint a munkaerő körében a képzetlenek aránya is jelentősen megnőtt az iparosodás alatt Angliában: 20%-ról 39%-ra emelkedett 1700 és 1850 között. Ez azt is jelenti, hogy a közepes végzettséget igénylő ipari munkahelyek már akkor is egyszerűen eltűnőben voltak. Így nem teljesen őrült megközelítés az, hogy önmagában arányaiban nem még több, a hagyományos struktúrában működő egyetemet végzett fiatalra van szükség, hanem valami egészen másra: olyan emberekre, akik képesek szimbiózisban együtt dolgozni a mesterséges intelligenciával. Emiatt szerintem inkább több gyakorlati (azaz a mesterséges intelligenciát is értő) hétköznapi "filozófusra" és az őket kinevelő, még képzettebb tanárra lesz szükség. (Az oktatási reform alapjai a pedagógusok maguk, az ő magas szintű képzésük elengedhetetlen előfeltétel, bár szintén nagyon fontosak az intézményi kérdések a területi egyenlőtlenségek kezelése és a fizikai és infrastrukturális esélyegyenlőség biztosítása érdekében.)

Szórakozott professzorok és szakbarbárok helyett gyakorlatiasabb tudósok és még több polihisztor?

Mielőtt ismét a jövő felé vetnénk a pillantásunkat, látni kell, hogy közel egy évezrede a reneszánsz előtt és alatt nemcsak a németek kezdtek Kelet-Európa részébe tömegesen bevándorolni, átrajzolva az akkori Európa arculatát is, hanem a XII. század a technológia területén is radikális változásokat hozott: gyakorlatilag egy évszázad alatt több forradalmi újítást vezettek be, mint az azt megelőző egy évezred alatt. Ekkortájt jelent meg az arab számrendszer Fibonacci használatában, a szélmalom, a nyomtatás és a papírmanufaktúrák sora, a puskapor, a szemüveg, a távcső és az iránytű, valamint a mechanikus óra, és végül mindezek elvezethettek a földrajzi felfedezésekre is alkalmas hajók megépítéséhez. Nem mellékesen az első egyetemek XIII. századi megjelenése mellett a már tőkés elemeket is tartalmazó manufaktúrák is elterjedtek a XV. századtól, amelyek egy kisebb, de a személyes igényeket jobban kielégítő piacra termeltek. Mint ahogy láttuk a Nutella esetében, ma már lehetséges, hogy a jelenlegi tömeggyártás sablonmodelljét egyre inkább felváltsa az egyedi igényeket kielégítő tömeggyártás.

A robotika és a ma még egyébként nem is látható, de a technológiai és társadalmi szingularitás miatt várható új kihívások és megoldások terjedésével (lásd még: Milyen lesz az ember 2025-ben?) egy új, mondhatni poszt-reneszánsz kort idéző technológiai-társadalmi fejlődés elé nézünk. Mindeközben a hajdani földrajzi felfedezések lázát idéző módon az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA és a Tesla vezére, Elon Musk már a naprendszer gyarmatosításában gondolkodnak. Ugyanakkor sokkal több találmányra és alkalmazható tudományos eredményre lenne szükség és Európa már rosszul áll ebben a versenyben, hiszen az illetékes nemzetközi szervezet, a WIPO szerint Kína egyedül szám szerint már több szabadalmat védetett le a 2015-ben a világon, mint az USA és Japán együttvéve, sőt át is lépte az egymilliós álomhatárt (2,9 millióból). Az Európai Beruházási Bank tavalyi jelentése szerint az EU már a jóval kisebb méretű Dél-Korea mögött is kullog az egy főre eső szabadalmak tekintetében és mintegy 30%-kal marad el az USA-beli adattól.

Ezért olyan munkaerő-piacra és jelenleg még nem létező és sokkal erősebb alapfokú oktatási rendszerre és társadalmi környezetre és attitűdre is szükség lesz, ahol a folyamatos innováció és alkalmazkodás érdekében gyakorlatilag mindenhez érteni kell egy "picit" a filozófiától kezdve a fizikáig és kémiáig; míg a felsőoktatásnak gyakorlatiasabb tudósok kinevelésére kell alkalmasabbnak lennie. Azaz a jövőben egyre inkább poszt-reneszánsz polihisztorokra lesz szükség, akik gyakorlatilag a manufaktúrák tőkésének helyébe lépve a bérmunkásokat helyettesítő mesterséges intelligenciával irányított robotokkal termelhet és nyújthat egyben szolgáltatásokat, mégpedig azért, hogy az emberiség tömegesen lépést tudjon tartani a technológiai fejlődéssel egy fenntartható társadalmi rend és béke, valamint versenyképesség érdekében. És miért lenne szükség az űr gyarmatosítására is? Mert nyilvánvalóan nem lehet mindenki polihisztor, akárcsak annak idején, amikor a Santa Maria kihajózott a nyílt óceánra.

• Címkék:
• munkaügy,
• makrogazdaság,
• vélemény,
• csiki gergely,
• robot,
• lovászy lászló