Hogy segítheti az EU-ra is kiterjesztett exportbiztosítás a vírus miatt megroppant cégeket?
Hogyan értékelné az idei év eddig eltelt részét? Mik az EXIM tapasztalatai? Milyen változásokat hozott a vírushelyzet a vállalatok stratégiai gondolkodásában, tervezésében?
Ha a világkereskedelmet nézzük, nagyságrendileg évek óta 20 ezer milliárd dollár a forgalma. 2020 első félévében – a legfrissebb adatok szerint – ebben 27%-os visszaesés mutatkozik. A vírushelyzet sokkja hirtelen ráirányította a figyelmet a vevői csoportok, a szállítói és banki kapcsolatok diverzifikációjának fontosságára. Kockázata van, ha egy helyszínen gyártatnak egy alapanyagot, vagy a teljes értéklánc egy része földrajzilag egy zónában van. Megjelent egy olyan típusú kockázat, amit a döntéshozók korábban nem kezeltek.
Mindenki a kapacitásai újrafelosztásán kezdett el gondolkodni. Ha azt nézzük, hogy egy nagy multicégnek van ezer darab közvetlen beszállítói kapcsolata, akkor a közvetett beszállítók száma elérheti a tíz- vagy akár a húszezret is. Ha pedig egy nagy multicég az újonnan megjelent kockázat miatt kapacitást helyez át, akkor részben az értékláncok is követni fogják. Ebben benne van, hogy nagyon sokan fogják a kapacitásaikat Közép-Európából máshová allokálni, ami egyfajta fenyegetettség a magyar vállalkozások részére. Ugyanakkor nagyon sokan fogják a gyártásukat az ázsiai térségből Közép-Európába relokálni, ami viszont lehetőséget teremt a hazai cégeknek.
Az elmúlt hat hónap legfontosabb kihívása, hogy a kieső kapacitást tudjuk-e pótolni, illetve most van lehetőség arra is, hogy extra kapacitásokat kössenek le a magyar vállalkozások a külpiacokon.
Mennyire tudták kivédeni ezt a bizonytalanságot a magyar kkv-k és mennyire tudtak élni az állami vagy EU-s lehetőséggel?
A magyar GDP 86-87 százaléka exportból származik, ennek is a 80-90 százaléka az EU-ból. Ennek döntő többsége a nagyvállalatok termelésének köszönhető. Azonban a hozzáadott értéket és a foglalkoztatottságot a kkv-k – tehát elsősorban a beszállítói hálózatuk – határozzák meg, utóbbi kétharmadát is ők adják. Ha tehát egy exportőrt támogatunk, finanszírozunk, pénzügyi termékkel segítünk, akkor rajta keresztül a beszállítói lánca is stabilizálódik.
Március közepe óta tőke- és kamatmoratórium van a vállalati hitelekre, és ha csak az EXIM-et nézem, idén 140-150 milliárd forint törlesztés eshet a moratórium alá, ugyanakkor az ügyfeleink kétharmada a moratórium alatt is fizet. Ebből az látszik, hogy az elmúlt években felhalmozott megtakarítás, eredménytartalék alkalmas volt arra, hogy a gazdasági visszaesésből fakadó költségeket balanszírozni tudják.
A gazdaságvédelmi akcióterv keretében is számos hitelprogram, kezesség- vagy garanciaprogram, biztosítási program és egyéb, vissza nem térítendő támogatási program segíti a vállalkozásokat. Sok minden függ attól, hogy mi vár ránk a következő hónapokban – ezen a téren nagy a bizonytalanság –, ám én optimista vagyok abban a tekintetben, hogy azok a vállalkozások, amelyeket mi látunk közvetlen vagy közvetett exportőrként, felkészülten várják az őszt, és reméljük, hogy nem lesz olyan súlyos esemény, ami a várakozásainkat felülírná.
Milyen intézkedésekkel tudják az exportra dolgozó magyar vállalatokat támogatni? Hol a legsérülékenyebbek ezek a cégek, és milyen megoldásokat tudnak a számukra kínálni?
A világpiac most fragmentált, sérülékeny értékláncokból épül fel, és ez a sérülékenység a vállalatok számára is világossá vált: sok cégnél azért állt le a termelés, mert nem tudtak alapanyaghoz jutni. Máshol tele van a raktár, mégsem tudtak árut mozgatni, mert a fogadó országban vagy a vevőnél történt valamilyen járványügyi intézkedés, vagy mert a vevők fizetőképessége bizonytalanná vált. Az export, illetve összetett nemzetközi beszállítói kapcsolatrendszerek esetén mindez hatványozottan igaz, így az értékláncokban erősödött a stabilitás iránti vágy.
A stabilitásnak, a biztonságnak a megteremtésében hatalmas szerepe van az exportbiztosításoknak, akár úgy, hogy a meglévő exportvevő-kapcsolatokat stabilizálják, akár úgy, hogy lehetőséget biztosítanak új exportpiaci partnerek szerzésében. A folyamat relatíve egyszerű: egy magyar vállalkozás az EU területére szállít, ahol a járványügyi intézkedések egyre szigorúbbak. Megvan még a vevői kapcsolata, de tart attól, hogy a 30, 60, 90, vagy akár 180 napos fizetési határidők mellett nem fogja megkapni a számlái ellenértékét. Ebben a helyzetben, ha nem akarja kockáztatni a pénzügyi sérülékenységét, az EXIM-nél tud a halasztott fizetésekre biztosítást kötni. Ha nem fizet a külföldi vevő, akkor mi költségvetési háttérrel kifizetjük ennek a számlának az ellenértékét.
Ez egyrészt bizalmat ad, hogy akkor is tudjanak szállítani, ha sérülékenynek érzik a vevői kapcsolatukat a kialakult krízis miatt, másrészt lehetőséget teremt arra, hogy növeljék a kibocsátási kapacitásaikat, például azzal, hogy megengedik, hogy a vevő ne 90 napra fizessen, hanem 180-ra, de akkor ne egy kamionnyi árut rendeljen, hanem kettőt.
Ez a biztosítási termék egy lehetőség arra, hogy a magyar vállalkozások erősítsék a pozícióikat az EU-n belül.
Az EXIM ezt a fajta biztosítási tevékenységét régóta és folyamatosan végzi az EU-n kívüli piacokon, de az idei év tavaszáig az uniós tagországokba irányuló export esetén erre nem volt lehetőség. Most azonban, a pandémiás helyzetre reagálva az EU – átmenetileg, december 31-ig – lazított az eddigi feltételrendszeren, és az állami exportbiztosítóknak is lehetővé tette, hogy átvállalják saját exportőreik vevőkockázatait és stabilitást, kiszámíthatóságot teremtsenek számukra az uniós kereskedelemben, vagy a világ bármely desztinációjában.
A határidő mintha azt feltételezné, hogy jövőre már normalizálódik a helyzet és nem lesz szüksége a cégeknek erre a lehetőségre. Mi történik, ha nem enyhül a vírushelyzet? Várható, hogy kitolják ezt a határidőt?
Az egy nagy kérdés, hogy milyen típusú lesz a második hullám, arra milyen gazdasági válaszok érkeznek, és ennek milyen pénzügyi hatása lesz makroszinten. Ez egyelőre kiszámíthatatlan, így nehéz előre megmondani, hogy meghosszabbítják-e ezt a lehetőséget, és ha igen, milyen feltételekkel, de mi bizakodóak vagyunk e tekintetben is. Annyi bizonyos, hogy ez a szabályozás most jóval nagyobb teret ad a hazai gazdasági szereplők stabilizálódásának.
Mit vizsgálnak egy ilyen biztosítás kötésekor, mennyibe kerül ez a vállalkozásoknak és mi az igénylés menete?
Figyelembe véve a magyar export EU-koncentráltságát, ez a biztosítás az új feltételrendszerrel átmenetileg mindenki számára elérhető, aki exportál. Gyakorlatilag minden külpiaci vevőt, exportrelációt biztonságban tudhatnak a hazai cégek. Még 360 napos fizetési határidő mellett is nyugodtak lehetnek, nem kell attól tartaniuk, hogy nem kapják meg a teljesítésük értékét. Az igénylés során nem a magyar exportcéget vizsgáljuk, hanem a vevőtől, a vevőről szerezzük be a pénzügyi információkat vagy nyilvános adatbázisokból, vagy közvetlenül, és ez alapján állítunk fel egy biztosítási limitet a partnerre. Most egyszerűsítettük a folyamatainkat, scoring card alapon dolgozunk, ez pedig felgyorsítja az ügymenetet.
Egy biztosítási szerződés megkötése 2-4 hétről 1-2 hétre gyorsult fel, az új elbírálási módszertan alapján.
A biztosítási díjat az adott vevő adatai alapján kalkuláljuk, amihez szükségünk van a kereskedelmi szerződés feltételrendszerére: ki a vevő, minél több elérhető adat róla, milyen feltételekkel történik a szállítás, milyen paritáson, milyen fizetési határidővel és milyen gyakorisággal. A legtöbb EU-n belüli szerződés valamilyen keretszerződés és lehíváshoz kötött, de ennek gyakoriságát és a fizetési határidőt általában előre tudják prognosztizálni. Ebből már lehet egy átlagos vevőkitettséget kalkulálni, ez alapján tudunk készíteni egy maximális biztosítási limitet és hozzá egy biztosítási díjat.
A díj az esetek 90 százalékában beépíthető az értékesítési árba.
A magyar vállalkozások egyébként sokszor ódzkodnak egy-egy pénzügyi terméktől, mert nem ismerik, vagy van valamilyen rossz beidegződésük. Itt meg kell említenem, hogy Ukrajna például egy olyan ország volt, amit a piaci biztosítók és az állami hátterű exporthitel-ügynökök is biztosítottak. Amikor kitört a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus, akkor a piaci biztosítók vis maior miatt felmondták a limiteket, mi viszont tartottuk ezeket, és amennyiben kár keletkezett, a kifizetés megtörtént, ugyanis az exportbiztosításunk a politikai kockázatokra is kiterjed. Közös hajóban ülünk; a cél, hogy a vállalkozások kereskedelmi forgalmát erősíteni tudjuk.
A cikk megjelenését az EXIM támogatta.