Globális minimumadó: ne dugjuk homokba a fejünket!
Az OECD által elfogadott globális minimumadó lényege, hogy minden multinacionális nagyvállalat – melyek konszolidált árbevétele a 750 millió eurót eléri – többletadó fizetésére készülhet azon országokban működő leányvállalatai után, ahol a helyi effektív közvetlen adókulcs nem éri el a 15%-ot. Mivel Magyarországon a társasági adó nominális kulcsa 9%, amely a nemzetközileg elvárt minimum alatt marad, és számos hazai leányvállalat tartozik olyan globális cégcsoporthoz, amelynek árbevétele eléri a küszöbértéket, így hazánk és a magyar vállalatok mindenképpen érintettek.
Ugyan az OECD még jelenleg is dolgozik a minimumadó részletszabályain, ám a tervek szerint azokra még idén pont kerülhet. Csakúgy, mint az európai szabályokat keretbe foglaló irányelvre, melyet minden tagországban, köztük hazánkban is helyi jogszabályba kell majd átültetni. A globális minimumadó rendszere pedig nagyon hamar, várhatóan már 2023-tól hatályba fog lépni.
De folytassuk néhány jó hírrel! Először is Magyarországon a globális minimumadó nagyjából 2-3000 céget fog érinteni, lényegileg a globálisan működő nagyvállalatok hazai leányait. Vagyis a KKV szektorba tartozó többség számára a globális minimumadó bevezetése semmilyen változást nem fog jelenteni, számukra megmaradhat a 9%-os társasági adó. De mivel az érintettek adják gazdaságunk gerincét, körükből kerülnek ki a legnagyobb foglalkoztatók, így egyáltalán nem mellékes, hogy hogy érinti őket, hogy befolyásolja döntéseiket a változás.
Szerencsére számukra is kedvezőek a tárgyalások eredményeként kiharcolt engedmények. Köztük a valós gazdasági jelenlét kivételének – az úgy nevezett „substance carve-out”-nak – időben meghosszabbított szabálya, amely biztosítja, hogy a multinacionális cégek Magyarországon megtermelt nyereségének egy részét ne érintse a minimumadó, így a hazai adókedvezmények egy része is megtartható, ami mindenképpen támogatja az ország és a hazai adórendszer további nemzetközi versenyképességét. A nyereségből ugyanis várhatóan levonható lesz a beruházások (tárgyi eszközök és ingatlanok) értékének 8%-a, valamint a foglalkoztatás költségeinek 10%-a, amely kedvezmények tíz év alatt fokozatosan 5-5 százalékra csökkennek majd. Az első öt évben a beszámítható költségek évi 0,2 százalékponttal csökkennek majd, az utolsó öt évben pedig az eszközök után 0,4, a bérköltségek után pedig 0,8 százalékponttal lehet kevesebb kompenzációt igénybe venni.
Az elhatárolt veszteségek felhasználásából adódó adóalap csökkenés előre láthatólag szintén korrigálható lesz, hasonlóan az úgy nevezett időbeli adóeltérésekhez (pl. céltartalékok, értékcsökkenés). További könnyebbség, hogy az effektív adókulcs számítása során a társasági adó mellett a helyi iparűzési adó és más adóterhek (pl. kiskereskedelmi különadó) is figyelembe vehetők lesznek.
Tőkeimportőr országként Magyarország számára fontos a nemzetközi versenyképesség és az uniós szintű egyenlő bánásmód biztosítása. Mivel hazánkban jellemzően a globális minimumadóval érintett vállalkozások leányvállalatai találhatóak, ezért kulcsfontosságú az egyenlő versenyfeltételek biztosítása az anya- és a leányvállalatok országai számára. Vagyis, ha az anyavállaltot nem adóztatják a megfelelő mértéken, különböző mechanizmusokon keresztül a leányvállalat országa is beszedheti az adót. Az Európai Unió szintjén ezt a 2024-től életbe lépő ún. „Undertaxed Payment Rule” szabály fogja biztosítani az anyavállalatok kapcsán is. Ezzel elérhető, hogy ne csorbuljon a letelepedés szabadsága az adótorzítás miatt. De az uniós szintű könnyítések nyomán a 3. országok és az EU tagállamok között akár jelentős versenyhátrány is kialakulhat.
És most jöjjön a feketeleves: egyrészt világos, hogy bármennyivel lett kedvezőbb az eredeti elképzelés, igenis
lesznek, akik több adót fognak fizetni, mint eddig.
Magyarországnak ebben a helyzetben az volt a fontos – a globális minimumadó szempontjából alacsony adókulcsú államként –, hogy a leányvállalat hazai adóztatásából és a 15%-os nemzetközi elvárt szintből származó adómegtakarítás ne kerüljön külföldre. Ha már mindenképpen be kell szedni ezt az adókülönbözetet, akkor ne a külföldi anyacég országát, hanem a magyar költségvetést gazdagítsa a többletadó. Tekintve, hogy a 9%-os magyar társasági adókulcs mértéke változatlan maradhat, így lehetőség adódik a differenciálásra, azaz a többletadó kifejezetten azon multinacionális vállalatok hazai leányvállalatai számára vethető ki, akik globális árbevétele eléri a 750 millió eurót, így egyébként is a globális minimumadó kötelezettség alá esnének.
Másrészt azok számára a nagy multikhoz tartozó leányvállalatok számára is óriási terhet jelent majd az elvárt adó, akik a végül nem fognak többet fizetni. Először ugyanis a magyar számviteli- és adó szabályok szerint kell kiszámolni az adókat, majd ezt nemzetközileg közös nevezőre kell hozni és az effektív adókat még egyszer az anyacégre érvényes szabályok szerint is meg kell majd határozni. Ugyanis az effektív adókulcsot mindig az anyacég országában alkalmazott számviteli sztenderdek szerint fogják megállapítani. Az eltérések – például az időbeli eltérések, fejlesztési adókedvezmények – kezelésére az IFRS-ben már meglévő módszertant veszik át. Ez pedig nagyon meg fogja bonyolítani a multik és hazai leányvállalataik életét, nagyon komoly adminisztrációs feladatokkal fogja tovább terhelni őket. Ráadásul viszonylag közeli a bevezetés tervezett dátuma, miközben a pontos részletek nem ismertek még, így a felkészülés is sokkal nehezebb. Ez pedig mindenképpen fel fogja értékelni az adótervezés szerepét az érintettek számára. Érdemes tehát folyamatosan szemlézni, értelmezni a nyilvánosságra kerülő részleteket. Ezek értékelésébe, a próbaszámítások elvégzésébe már ebben az átmenti időszakban is fontos a felkészült szakértőket bevonni.
Jancsa-Pék Judit
partner, adószakértő
LeitnerLeitner
Címlapkép forrása: Shutterstock