Mit gondolnak a magyarok arról, ki irányítja az életüket?
A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
A kontrollhely olyan „általános hozzáállásként, vélekedésként vagy várakozásként írható le, ami az egyén saját viselkedése és annak következményei közötti oksági kapcsolat természetéről szól”. Az eredetileg Julian B. Rotter által kidolgozott fogalom lényege az, hogy az egyén mit gondol arról, ki irányítja az életét, hol van a kontroll „helye”. Belső kontrollosnak nevezzük azokat, akik úgy érzik, kezükben tartják a sorsukat, alapvetően saját döntéseik és cselekedeteik határozzák meg az életüket. Ezzel szemben a külső kontrollosok magukat az események elszenvedőiként látják, a külső körülményekkel és kívülről jövő befolyásokkal szemben (mint például Isten, sors, jó szerencse) többnyire tehetetlennek érzik magukat.
De miért is fontos a kontrollhely? Számos nemzetközi kutatás vizsgálta, milyen összefüggések vannak a kontrollhely és különböző életkimenetek között. Ezek alapvetően a belső kontroll előnyeit támasztják alá.
Ha valaki úgy gondolja, hogy a sorsát elsősorban ő irányítja, több erőfeszítést fog tenni a céljai eléréséhez, így nagyobb valószínűséggel éri el azokat.
A munkaerőpiaci eredményeket vizsgáló kutatások azt találják, hogy a belső kontroll pozitív összefüggésben áll a jövedelemmel és a vállalkozási kedvvel, és negatív a kapcsolata a munkanélküliség valószínűségével és annak hosszával [lásd itt]. Azt is igazolják a korábbi eredmények, hogy a belső kontrollos egyének jobb pénzügyi döntéseket hoznak, például esetükben kisebb az esélye az impulzív költekezésnek vagy a tartozások felhalmozásának [lásd itt]. A belső kontrollos egyéneknek tipikusan magasabb végzettséggel rendelkeznek [lásd itt és itt]. A legtöbb vizsgálatban a férfiakra inkább jellemző a belső kontroll, mint a nőkre, ami akár a társadalomban elfogadott hagyományos nemi szerepeket is tükrözheti [lásd itt]. A kontrollhely alapvetően stabil személyiségjegynek tekinthető, amit csak nagyobb váratlan életesemények befolyásolnak érdemben, mint amilyen például egy súlyos betegség elszenvedése fiatal korban [például itt]. Emellett azonban azt is megfigyelték, hogy a kontrollhely fiatal korban egyre belsőbbé válik, majd idős korban mozdul el újra külsőbb irányba [lásd itt].
Annak érdekében, hogy Magyarországon is képet kapjunk a kontrollhely szerepéről, reprezentatív kérdőíves felmérés segítségével vizsgálódtunk. Hét különböző kijelentés esetén kértük a válaszadókat, jelöljék meg, mennyire értenek egyet az adott állítással (1, ha egyáltalán nem ért egyet, 5, ha teljesen mértékben egyetért.) Vannak ezek között belső kontrollra utalók, mint például a „Jövőm alakulása esősorban tőlem függ”, de vannak külső kontrollra utalók is, mint a „Sorsom alakulását alig tudom befolyásolni” kijelentés. A válaszokból kirajzolódó attitűdöt statisztikai eljárás segítségével tömörítettük egyetlen mutatóba, mely annál magasabb értéket vesz föl, minél belsőbb a válaszadó kontrollhelye.
Az 1. ábrán azt mutatjuk meg, hogy – összhangban a korábbi eredményekkel – az életkor előrehaladtával a kontrollhely egy fordított U-alakú pályát ír le, azonban jelentősen eltérő mintázatot látunk a férfiak és a nők esetében. A női válaszadók körében a becsült kontrollhely huszonéves korban alacsony szintről dinamikusan nő, már 30-35 éves kor körül tetőzik, majd fokozatosan válik külsőbbé. Ezzel szemben a férfiaknál az erős belső kontrollal jellemezhető életszakasz később indul, viszont sokkal tovább tart, és csak 65 éves kor után kezd el érdemben külsőbbé válni.
Eredményeink azt mutatják, hogy a férfiakra Magyarországon is inkább jellemző a belső kontroll, mint a nőkre.
Azonban, ha jobban megvizsgáljuk ezt a nemek közti különbséget, azt látjuk, ez az összefüggés egyáltalán nem tekinthető általánosnak. A 2. ábrán végzettségi szintek szerint szemléltetjük a férfiak és a nők becsült átlagos kontrollhelyét, kiszűrve az életkornak és más egyéni jellemzőknek tulajdonítható különbségeket.
Az ábra egyik tanulsága, hogy a végzettség és a kontrollhely között egy pozitív összefüggést találunk, hasonlóan a korábbi kutatásokhoz. Azonban azt is láthatjuk, hogy a magasabb végzettséggel a nők kontrollhelye inkább válik belsővé, mint a férfiaké. Figyelemre méltó, hogy a nők becsült kontrollhelye csak a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők csoportjában marad el jelentősen a férfiakétól. A magasabb végzettséggel rendelkezők körében legfeljebb alacsony mértékű a hátrány, a felsőfokú végzettségűeknél még magasabb is a nők becsült kontrolhelye a férfiakénál, habár ezek a különbségek statisztikai értelemben nem jelentősek. Elmondható, hogy az alacsony végzettségű nők kontrolhelye feltűnően külsőbb, mint a társadalom magasabban végzett és/vagy férfi tagjai esetében, a többi csoport között már nem látunk ilyen jelentős különbségeket.
Elképzelhetőnek tartjuk, hogy az ábra alapján kirajzolódó kép a hagyományos nemi szerepeket tükrözi, mely dominánsabb lehet a képzetlenebb társadalmi csoportok körében.
Kutatásunk emellett alátámasztja a nemzetközi eredményeket a jövedelemi helyzet és a pénzügyi döntések terén is. Ha kontrollhelyük alapján összehasonlítjuk az alsó ötöd (leginkább külső kontrollosok) és a felső ötöd (belső kontrollosok) eredményeit, azt találjuk, hogy míg a külső kontrollos egyének havi nettó jövedelme a felvétel időpontjában 178 ezer forint volt átlagosan, addig a belső kontrollosoké elérte a 202 ezer forintot. Azt is látjuk, hogy az erősen belső kontrollos egyének 32 százaléka rendelkezett 4 hónapra elég megtakarítással, míg a külső kontrollosok esetén ez az arány csupán 13 százalék. A tartozásokkal kapcsolatban pedig azt találjuk, hogy a belső kontrollosok mindössze 5 százalékának volt elmaradása a közüzemi számlákkal vagy bármilyen hiteltörlesztéssel, azonban a külső kontrollos egyéneknél már közel 20 százalék szenvedett valamelyik vagy mindkét problémától.
Összességében, eredményeink megerősítik a nemzetközi tapasztalatokat a kontrollhelynek és az életkornak, a nemnek, vagy akár a jövedelemnek a kapcsolatáról.
Emellett azonban rámutatunk két érdekes jelenségre is Magyarországon.
- Először is, a 30-35 éves női válaszadók átlagosan még belső kontrollosnak tekinthetők a hasonló korú férfiakhoz képest is, azonban a 40 és 70 éves kor közötti női válaszadók átlagos kontrollhelye jelentősen elmarad az azonos korú férfiakétól. (Adataink sajnos nem adnak arra lehetőséget, hogy megkülönböztessük az életkor hatását és az esetleges generációs különbségeket a látott mintázatokban, lehet hogy ezek a különbségek idővel természetszerűleg megváltoznak vagy eltűnnek majd).
- Még talán ennél is kirívóbb viszont, hogy a kontrollhely az alacsony végzettségű nők esetében drasztikusan külsőbb, mint a társadalom bármely más tagjának esetében.
Az eredmények alapján tehát a minél belsőbb kontrollhely jól jöhet bárki számára. Tudunk ezen magunk fejleszteni? Dr. Tracey Marks amerikai pszichiáter ebben a rövid videóban a kontrollhely szerepéről beszél, illetve tanácsokat is ad ahhoz, hogyan mozdíthatjuk el gondolkodásunkat a belső kontroll irányába: például akkor, amikor ismétlődő kudarcok során arra jutunk, hogy erőfeszítéseink nem fizetődnek ki, általánosan csalódottnak és tehetetlennek érezzük magunkat.
Károlyi Róbert a HUN-REN KRTK KTI segédmunkatársa és a BCE PhD-hallgatója
Kiss Hubert János a HUN-REN KRTK KTI tudományos főmunkatársa és a BCE docense
Szabó-Morvai Ágnes a HUN-REN KRTK KTI tudományos főmunkatársa és a Debreceni Egyetem adjunktusa
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: Getty Images