Az uniós források és a hírhedt tőkeszivattyú - avagy kinek mi jár?
Mi lett volna az alternatíva?.
Mindeddig nem érintettük azt a kérdést, hogy mi lett volna, ha a külföldi cégek nem szereznek ennyire jelentős tőketulajdont Magyarországon, ami után most e szép profitokat realizálják. Piketty szavaival élve: mi lett volna, ha Magyarország nem válik ennyire “külföldi tulajdonú országgá". Ebben az esetben valószínűleg alacsonyabb lenne a tőkejövedelmek deficitje, azaz a külföldiek javára elszámolt profitok. Kevésbé merülne fel a “kiszipolyozás" vádja. Azonban biztosan jobb lenne ez nekünk? A “mi lett volna ha" típusú kérdésekre általában nehéz válaszolni, hiszen a valóságban nem megtörtént alternatíváról van szó, azonban a gazdaság működését valamennyire megértve, lehetnek becsléseink. Egy ilyen becslést tett például Darvas Zsolt is, a Bruegel kutatóintézet közgazdásza, aki szerint a rendszerváltás utáni Magyarországnak égető szüksége volt a külföldi tőkére. A KGST keretein belül, a világpiacoktól elzárt magyar gazdaság egyszerűen nem volt eléggé versenyképes ahhoz, hogy a piacnyitás után megálljon a saját lábán, így fontos volt a külföldi tőke és technológia bevonására. Ezek a beruházások így hozzájárultak a magyar gazdaság növekedéséhez, és munkahelyeket is teremtettek. Így van ez még akkor is, ha közben persze rengeteg, a szocializmusban létező munkahely feleslegessé vált: a külföldi termelési láncokba való beintegrálódásunk nélkül valószínűleg még több munkás maradt volna állás nélkül. Az érem természetes másik oldala, hogy ezen beruházásaikért a cégek profitot is várnak.