A lesújtó igazság: nemcsak a csipsz, a csipszadó sem tesz egészségesebbé
Tíz éve, 2011-ben vezették be Magyarországon a csipszadóként ismertté vált népegészségügyi termékadót (neta), amellyel az akkori kormány célja az egészségtelen élelmiszerek megadóztatása, ennek révén pedig az egészségtudatos táplálkozás előmozdítása volt.
A KSH adatai szerint az adónemből évre emelkedő összegű bevételre tett szert a központi költségvetés: a teljes neta-bevétel 2012-ben 19,49 milliárd forint, 2020-ban már 59,19 milliárd forint volt. 2022-ben pedig változik a termékkör és az adómértékek is emelkednek:
| Népegészségügyi termékadó-bevételek | |
| Év | Millió forint |
| 2011 | 4 643 |
| 2012 | 19 208 |
| 2013 | 19 090 |
| 2014 | 20 390 |
| 2015 | 29 882 |
| 2016 | 28 983 |
| 2017 | 34 171 |
| 2018 | 40 727 |
| 2019 | 54 912 |
| 2020 | 57 685 |
| Forrás: KSH | |
Több adó ≠ egészségesebb életmód
Az adóbevétel folyamatos növekedése ellenére a háztartások vásárlási szokásai nem a kormányzati várakozások szerint alakultak. A nagyon cukros, sós, magyarán a neta alapján egészségtelennek nyilvánított termékek esetében csak igen rövidtávon, 2012 és 2013 között volt tapasztalható szignifkáns csökkenés a keresletben, és mindössze három termékcsoport esetében: az üdítőitaloknál, a lekvároknál, dzsemeknél és a gyümölcsleveknél. Jelentősebb és hosszabb távú visszaesést a fogyasztásban csak az üdítőitaloknál lehetett látni – amint arra „A népegészségügyi termékadó hatása a vásárlási szokásokra” című tanulmány szerzői rámutattak. A szakemberek ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a csipszadó pozitív hatása elsősorban annak forrásteremtő jellegéből adódik.
Hasonló következtetésre jutott egy 2016 és 2021 között zajló átfogó projekt is, amelynek az volt a célja, hogy áttekintse: milyen intervenciókkal lehetne javítani a lakosság egészségi állapotát a versenyképesség növelése érdekében. Az összefoglaló tanulmány megállapítja: az átfogó lakossági egészségfelmérések szerint 2004-hez képest nemhogy javult volna, egyenesen romlott az emberek egészségi állapota, több az elhízott, nőtt a magasvérnyomás- és a cukorbetegség kockázata. Ennek fő oka pedig az „erősen kifogásolható minőségű táplálkozás” és a testmozgás hiánya. A tanulmány megállapítása szerint az eredmények egyértelműen rámutatnak arra, hogy az életmódbeli tényezők szerepe felülmúlja még a jelentős kockázatnövelő szereppel bíró genetikai konstellációk súlyát is.
Az MNB 2021-es versenyképességi jelentése sem fest kedvezőbb helyzetképet: Magyarországon az összes halálozás közel fele (47 százalék) köthető valamilyen viselkedési kockázathoz, ami a második legmagasabb érték az Európai Unióban. E mutatóban a V3-országok átlaga 45 százalék, míg az uniós országoké 39 százalék volt 2019-ben. Hazánkban 2019-ben 61 ezer haláleset kapcsolódott viselkedési kockázathoz. E területen stagnáló trend figyelhető meg, a 2019-et megelőző 5 évben nem sikerült számottevő csökkenést elérni a mutatóban. A viselkedési kockázatok magukban foglalják a táplálkozással, a dohányzással, az alkoholfogyasztással és az alacsony mértékű testmozgással kapcsolatos rizikófaktorokat, amelyeket külön-külön vizsgálva megállapítható, hogy Magyarország a leggyengébben teljesítő uniós országok közé sorolható szinte minden tényezőben - állapítja meg a jegybanki jelentés, amely úgy fogalmaz: „az egészséges életmódra törekvés azonban még nincs kellőképpen jelen a magyar lakosság körében”.
A dokumentum szerint a felnőtt magyar lakosság 26 százaléka elhízott, ami a második legmagasabb érték az unióban Málta (29 százalék) után. 2007-ben még csak a magyar lakosság 22 százaléka számított elhízottnak, így a mutató értéke 10 év alatt 4 százalékponttal emelkedett, miközben az elhízás megelőzése az egészségügyi állapot javításának egyik leginkább hatásos módja – lehetne.
Miközben tehát a neta-bevételek növekedtek, paradox módon romlott (vagy bizonyos területeken legalábbis nem javult) a magyarok egészségi állapota.
Számos egészségügyi mutatóban hazánk az uniós országok rangsorának végén helyezkedik el, ami nagymértékben az egészségtelen életvitelre vezethető vissza. A rosszindulatú daganatok standardizált halálozási aránya például hazánkban a legmagasabb az unió országai közül mind a teljes lakosság, mind pedig a munkaképes korú lakosság körében.
Mire megy a neta?
A törvény szerint deklaráltan forrásul szolgál az ebből az adónemből származó bevétel az egészségügyi szolgáltatások és a népegészségügyi programok finanszírozásához.
Amit biztosan tudni lehet, az az, hogy a neta-bevételek döntő része a nagy közös kalapba, a központi költségvetésbe kerül. Az is ismert, hogy a csipszadónak jelentős szerepe volt abban, hogy 2012-ben a kormány meg tudta lépni az egészségügyi dolgozók béremeléseinek első ütemét.
Az adóalanyok a netát, pontosabban a fizetendő összeg maximum 10%-át felajánlhatják egészségmegőrző programok finanszírozására is. A pénz címzettje az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI), amely honlapján arról biztosít mindenkit, hogy az így befolyt forrásokat transzparensen kívánja felhasználni, mégpedig főként a szakpolitika által kidolgozott népegészségügyi programok megvalósításának támogatására, egészségmegőrző programok kidolgozására és lebonyolítására.
Hiába kerestük azonban nyomát ezeknek a programoknak, nem találtunk ilyet. A valós helyzetről mindent elmond, hogy bár az OGYÉI még programirodát is felállított a netás feladatai ellátására, az annak munkájáról tájékoztatni hivatott aloldalon mindössze egy e-mail cím és egy telefonszám olvasható, az oldalt pedig utoljára 2020.04.23-án frissítették. Hasonlóan elavultak a neta-val kapcsolatos egyéb tájékoztató információk is a weblapon, ezért azzal kapcsolatban sem derült ki semmi, vajon mikorra szándékoznak végre nyilvánosságra hozni a lakosság egészségi állapotát felmérni hivatott, 2018-ban szeptember eleje és december közepe között zajlott (!), az OGYÉI által koordinált kutatás eredményeit, amelyek az intézet szerint is „nélkülözhetetlenek” bizonyos népegészségügyi programok kidolgozásához, és reális képet nyújtanak a lakosság táplálkozási szokásairól, tápláltsági állapotáról. Az oldalról mindössze annyi derül ki, hogy a vizsgálat adatfelvételi szakasza a koronavírus-járvány miatt 2020. júniusában zárult, de annak is két éve már.
Elvileg indított egy országos felmérést az OGYÉI a gyermekkori elhízás vizsgálatára is, erről 2019 szeptemberében adtak hírt, de ennek az eredményei sem találhatók meg sehol, még azt sem hozták a látogatók tudomására, ami nyilvánvaló, hogy ennél vélhetően még komolyabban hátráltatta a munkát a Covid-járvány.
Az átláthatatlan népegészségügy
Az MNB már idézett Versenyképességi programja szerint megfelelő prevenciós programokkal megelőzhető és a megfelelő kezeléssel elkerülhető halálozások száma a harmadik legmagasabb volt 2019-ben Magyarországon az uniós országok között.
De kik és milyen prevenciós programokat működtetnek jelenleg Magyarországon, és milyen eredményeket tudnak felmutatni ezek?
A kérdést megválaszolni valószínűleg ugyanolyan lehetetlenség, mint pontos, részletes információt kapni a negyedik Orbán-kormány emberi erőforrás-minisztere, Kásler Miklós által oly sokszor emlegetett népegészségügyi program (vagy programok) előrehaladásáról (vagy állásáról).
A népegészségügy program elvileg öt nemzeti egészségügyi programra épül: a keringési, a daganatos, a mozgásszervi, a mentális, valamint a gyermekkori betegségek megelőzését célzókra. (Az első Nemzeti Rákellenes Programot 1993-ban az akkor még az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójaként regnált Kásler Miklós állította össze.) A COVID miatt a sor egy hatodikkal is kiegészült, ez a nemzeti infektológiai program. Ezekhez kapcsolódik még a Nemzeti Alapellátási és a Nemzeti Népegészségügyi Program. Mindegyiket még 2018-ban fogadta el a kormány, de magukat a programokat az óta sem hozták nyilvánosságra.
A még az Emmi által jegyzett „Egészséges Magyarország 2021−2027 Egészségügyi Ágazati Stratégia” sem segít a pontos képalkotásban az olyan megállapításokkal, mint hogy „a mindennapos, örömteli testmozgás elterjesztése a magyar lakosság körében prioritásként jelent meg az első stratégiában is”. Vagy az olyan teljességgel megfoghatatlan mondatokkal, mint például: „a népegészségügyi rendszer továbbfejlesztésének eredményeképpen a közösségi erőforrásokból olyan komplex programok valósulhatnak meg, amelyek költséghatékonyan termelnek egészségnyereséget, növelik az egészségvagyont Magyarországon”.
Ami az ágazati stratégiából egészen jól kivehető, az az, hogy azokat a projekteket, amelyeket népegészségügy címén az elmúlt években megvalósítottak – uniós forrásokból finanszírozták. A 2014 és 2020 között elindított és részben-egészében megvalósult öt programra majdnem 50 milliárd forintnyi EU-s pénzt használtak fel, kevesebb, mint 16 milliárd forint hazai hozzájárulás mellett.
Címlapkép forrása: MTI/Mohai Balázs