Átfogó lakáspolitikát sürget a Habitat a fiatalok lakhatásának megoldására
„Szükségesnek érezzük, hogy az otthonteremtési támogatások vegyék figyelembe a különböző társadalmi státuszú csoportok eltérő körülményeit, és biztosítsanak különböző élethelyzetekre reflektáló, differenciált támogatásokat, különös tekintettel az alacsony jövedelmű csoportokra.” – írták az Éves jelentés a lakhatási szegénységről című összefoglalóban, amiben egyebek között feltárták a fiatalok lakhatási problémáit és mielőbbi, kormányzati szintű megoldását sürgették.
A lakásrendszer tulajdonorientált jellege, a szociális bérlakások hiánya, a bérlakások piacának szabályozatlansága és az állami támogatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés miatt Magyarországon jelentős a családi erőforrások szerepe a fiatalok önálló otthonhoz jutásában. Ezt jól illusztrálja az, hogy 2005 és 2015 között a 36 év alatti lakásvásárlók 40 százaléka vette igénybe családja anyagi segítségét. Ez lehet közvetlen pénzbeli támogatás, de ide soroljuk a hitelkezességet, az ajándékozást, a szívességi vagy kedvezményes lakáshasználatot, valamint az otthonlakás és a visszaköltözés lehetőségét is.
Felmérés igazolja, hogy azok a fiatalok, akik számíthatnak családjuk anyagi támogatására, átlagosan egymillió forinttal többet tudnak lakásvásárlásra fordítani. Ugyanakkor a szülői támogatással nem rendelkezők nagy összegű hitel felvételével igyekeznek pótolni a hiányt, de gyakran még így is lejjebb kell adniuk az igényeikből.
Itt a bérlői generáció
Bár a saját tulajdonú lakás minden korosztályban a legnépszerűbb lakhatási forma, figyelemre méltó tendencia az is, hogy a fiatalok körében nő a magánbérlakásban élők aránya az idősebbekhez képest. Míg az ezredfordulón csak minden tizedik 35 év alatti háztartásfő lakott magánbérlakásban, ez az arány 2015-re a háromszorosára nőtt (30 százalék), ami világosan jelzi, hogy a nemzetközi trendekhez mérten a magyarországi lakásrendszerben is kialakulóban van egy „bérlői generáció”.Ez egy olyan fiatal korcsoport, amely nagyobb arányban él bérletben, ezen belül magánbérletben, és akár közép- és hosszútávon is bérlő maradhat. Az ő helyzetük szempontjából különösen problémás a bérlakásszektor laza szabályozása és egy jól működő, a lakhatás megfizethetőségét célzó támogatási rendszer hiánya.
Egy kérdőíves vizsgálat szerint ugyanakkor az albérletben élő fővárosi fiatalok majdnem kétharmada csak azért élt bérelt lakásban, mert nem tudott saját tulajdonú lakáshoz jutni. Hiába szeretnének a legtöbben saját lakást, a megkérdezettek negyede kizártnak tartotta, hogy erre valaha is lesz esélye.
A fiatal bérlői generáció szempontjából különösen kritikus az albérletek jelenlegi szabályozása és működése, ami ma Magyarországon kiszámíthatatlan és egyenlőtlen, gyakran átláthatatlan viszonyokat teremt bérlő és bérbeadó közt.
„A magánbérleti piac újraszabályozására és egy jó minőségű, megfizethető bérlakásszektor létrehozására van szükség, amit részben építéssel, részben a meglévő lakásállomány bevonásával látunk megoldhatónak. Ennek kialakításába érdemes lenne bevonni nonprofit lakástársaságokat, mint ahogy a szociális lakásügynökségek intézménye és támogatása is mérsékelheti a jelenlegi lakhatási válságot.” – írták a jelentést készítő szakértők.
Növelte a különbségeket a CSOK
Az állami támogatások ahelyett, hogy kompenzálnák a családi támogatásokból fakadó esélykülönbségeket, inkább ráerősítenek azokra. A jobb anyagi helyzetben lévő fiatalok számára szisztematikusan jobban, illetve nagyobb összegben hozzáférhetőek állami támogatások, míg az alacsonyabb státuszú háztartások egyáltalán nem, vagy csak kisebb összegben tudják azokat igénybe venni.
A falusi CSOK 2019-es bevezetése ezen felül tovább erősítheti azt a tendenciát, hogy a CSOK-hoz hozzáférő, szerényebb anyagi helyzetű fiatalok közül sokan a munkalehetőségektől és a jó minőségű intézményektől, szolgáltatásoktól távol, kistelepüléseken vásárolnak ingatlant az alacsonyabb árak miatt.
A CSOK folyamatos bővítésének köszönhetően mára a legnagyobb költségvetésű lakhatási támogatássá vált. Míg a gazdagabb rétegeknek egyre több lehetőséget nyújt – például a hitelkeret felső értékhatárainak megemelésével –, lényegében kiszorítja az alacsonyabb státuszú háztartásokat és azokat, akik nem szeretnének, vagy nem tudnak gyereket vállalni.
Két év alatt 58 ezer háztartás kötött CSOK-szerződést, akiknek majdnem fele 35 év alatti volt. Az is megfigyelhető, hogy minél fiatalabb volt az igénylő, annál jellemzőbb a megelőlegezett gyermekvállalás. Míg a 26 és 30 év közöttiek fele, a 21-25 év közöttiek kétharmada vállal előre gyermeket a hitelfelvételhez.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ