Kinyírták a lakossági állampapírok utolsó riválisát is
Palkó István
2011-ben a nyugdíjpénztárak, 2012-ben a bankbetétek, 2015-ben a befektetési alapok, 2016 első felében pedig utolsó versenytársként a készpénz esett el a legnépszerűbb lakossági megtakarítási forma címért folyó versenyben. Az állampapír egyeduralkodóvá vált, 10 ábrán követjük most nyomon fényes győzelmét.
Nemcsak nominálisan, de reálértéken sem volt még olyan tehetős a magyar lakosság a pénzügyi megtakarítások nagyságát tekintve, mint idén az év közepén. A június végi 41870 milliárd forintnyi pénzügyi eszköz nominálértéken 11,5-szerese, reálértéken pedig közel 3-szorosa az 1995 véginek.
Számításaink szerint csökkent azonban a gyarapodás üteme az elmúlt két évben: míg 2014-ben megközelítette az évi 10%-ot a bruttó pénzügyi vagyon növekedése, az idei első félévben (évesítve) alig haladta meg a 6%-ot (miközben a reálbérek 7,5%-kal nőttek), de persze nem tért vissza a válság alatti stagnálás vagy visszaesés.
A legismertebb megtakarítási formának ma is a bankbetét tekinthető. Szerepe abban is tetten érhető, hogy a lakossági megtakarítási döntések során viszonyítási alapként szolgál: a magasabb kamattal vagy hozammal kecsegtető, közeli helyettesítőnek számító megtakarítási formák élvezték a csökkenő betéti kamatok előnyeit. Egy éven belül lekötött forintbetét ma már csak átlag 0,5%-os kamatot fizet.
A lakossági megtakarítók kegyeiért folytatott verseny elvesztése a bankbetétek esetében nem a betétállomány abszolút nagyságán, hanem elsősorban a betétek szerkezetében és a betétek relatív szerepében nyilvánul meg. Ami előbbit illeti: míg három éve még csak 24% volt, ma már 57% a nem lekötött (látra szóló/folyószámla-) betétek aránya.
Ami pedig utóbbit, vagyis a betétek (részesedések nélküli) teljes megtakarítási állományon belül számított arányát illeti, ez a 2001-es 45%-ról mára 27%-ra csökkent, és a csökkenés az elmúlt három évben felgyorsult. Holott, mint fent láttuk, a lakossági bankbetétek teljes abszolút állománya lényegében stagnált.
Mint a fenti ábrán is látható, a válság eleje óta először a befektetési jegyek, majd egyre inkább a készpénz, az utóbbi időben pedig az állampapír nyert teret a bankbetétekkel szemben. A nyugdíjpénztárak szerepe a 2010-es magánnyugdíjpénztár-beszántás óta stagnál, az életbiztosításoké enyhén csökken (miközben abszolút állománya enyhén nő).
Átrendeződés figyelhető meg azonban az elmúlt években három legnagyobb növekedést produkáló megtakarítási forma között is: a lakosságnál lévő állampapírok állománya még az idei első félévben is elképesztő mértékben, 567 milliárd forinttal nőtt, a háztartási készpénzállomány viszont csak 28 milliárd forinttal bővült, a befektetési jegyek pedig 129 milliárdos visszaesést szenvedtek el.
Az alábbi ábra évenként, illetve az idei első félévre vonatkozóan mutatja be a nettó tranzakciós számokat, vagyis azt, hogy mennyivel több pénzt helyeztek el egy megtakarításban a családok, mint amennyit kivontak belőlük. Jól látható, hogy míg 2013-2014-ben a befektetési jegyek, 2014-2015-ben pedig a készpénz volt az állampapírok legnagyobb "riválisa", idén az állampapír egyeduralkodóvá vált 572 milliárd forintos nettó értékesítésével. Ez az a jelenség, amelyre cikkünk címében utaltunk.
Érdekes lesz a harmadik negyedéves statisztika, hiszen az utóbbi hónapokban, úgy tűnik, alábbhagyott azért a lakossági állampapírok értékesítése is - különönösen az év első 5 hónapja volt ebből a szempontból erős. A megtakarítási formák közötti verseny tehát még nem biztos, hogy lefutott.
A fenti ábrákon (statisztikai okból) nem látható lakossági részvényállomány 311 milliárd forintra rúgott az év közepén. Tranzakciós alapon 30 milliárd forinttal csökkent az állomány az első félévben. A hozamoknak is köszönhetően több részvénye van a lakosságnak azért így is, mint 2014 végén, vagyis a brókerbotrányokat közvetlenül megelőzően.