Ez bizony kőkemény megszorítás - és fájni fog
A kormánypárt az elmúlt években ellenzékként folyamatosan hirdette, hogy nem ért egyet a baloldali kurzusok kiigazításával. A szakmai vonalon - teljes joggal - a restriktív jelleget bírálta, a politikai kommunikációban pedig a "megszorítások" elfogadhatatlanságáról beszélt. Most viszont nem világos, mire fel volt a nagy bírálat, mert ennél többet szemlátomást ez a kormány sem tud.A jövő évi hatalmas költségvetési elcsúszást a kormány alapvetően bevétel oldali lépésekkel kívánja megalapozni. Szinte nyoma sincs a Széll Kálmán-terv 550 milliárd forintos, reformértékű kiadáslefaragó átalakításának, a kiadási oldal korrekciója a megvalósíthatóságot tekintve a tömörségében is baljós "hatékonyságjavításon" alapul, többet erről nem nagyon tudunk. A csomag 60 százalékát kitevő adóemelő lépésekben az egyetlen fellelhető koncepció a "mindenből egy kicsit"-elv, érinti ez az szja-t a járulékot, az áfát, de a kisebb vállalkozásoknak is kijuthat a jóból a cégautóadó emelése révén.
Korábbi írásunkban megpróbáltuk egyszer már körbeírni, hogy egy kiigazítás mitől lesz megszorítás. Akkor így fogalmaztunk: "A nemzetközi tapasztalatok alapján a kiigazítások sikerességének fontos szempontja, hogy bevételnövelésre vagy kiadáscsökkentésre koncentrál. Utóbbi esetben ugyanis - különösképp, ha az improduktív kiadások csökkennek - a gazdasági teljesítmény már rövid távon is javulhat. Ezzel szemben a rossz szerkezetű, alapvetően bevételnövelésre alapozó csomagok eredményessége jóval kisebb. Tekintettel az ilyen kiigazítások általános adóemelő megoldásaira, kissé önkényesen elnevezhetjük ezt megszorításnak, hiszen itt a legnyilvánvalóbb az azonnali életszínvonal-rontó hatás. Ez valóban némiképp önkényes, hiszen a kiadáscsökkentések is érinthetnek széles kört, elegendő az állami alkalmazottak béreinek befagyasztására vagy a nyugdíjak csökkentésére gondolni. Éppen ezért az egyén bármilyen deficitcsökkentő megoldást megélhet megszorításként, de azért a közösség egésze számára mégis inkább az adóemelésre alapozó csomagok ilyenek."A fentiek alapján nem lehetnek kétségeink: ez egy megszorító jellegű csomag. Márpedig egy ilyen csomag növekedési hatásait illetően igencsak pesszimisták lehetünk. Az első pillantásra amúgy is kicsinek tűnő program alapján elképzelhető, hogy további lépésekre lehet majd szükség, hogy a 2,5 százalékos GDP-arányos hiánycél teljesülhessen - különösen, ha a negatív növekedési hatások nagyok lesznek.
A kormány bizonyára előremenekülésként értelmezi, hogy egy lépésben eltörölte a személyi jövedelemadó szuperbruttó adóalapját (visszaállítva a korábbi bruttó alapot), illetve korábbi ígéretének megfelelően, de annál radikálisabb tempóban, egy lépésben eltörli a még létező adójóváírást. Ez az első hevenyészett számításaink szerint az alsó jövedelemkategóriákban jelentős bérfeszültséget fog okozni. Ahhoz, hogy egy havi bruttó 100 ezer forintot kereső ember nettó reáljövedelme ne változzon az idei évhez képest, januárban 13 százalékos béremelést kellene végrehajtani. Ha ez megvalósul, akkor az foglalkoztatási sokkot fog okozni, ha nem, akkor fogyasztási sokkot.
Reméljük, a részletek finomítani tudják majd mostani karcos véleményünket, ám egyelőre súlyos növekedési és költségvetési kockázatokat látunk ebben a csomagban.
Korábbi írásunkban megpróbáltuk egyszer már körbeírni, hogy egy kiigazítás mitől lesz megszorítás. Akkor így fogalmaztunk: "A nemzetközi tapasztalatok alapján a kiigazítások sikerességének fontos szempontja, hogy bevételnövelésre vagy kiadáscsökkentésre koncentrál. Utóbbi esetben ugyanis - különösképp, ha az improduktív kiadások csökkennek - a gazdasági teljesítmény már rövid távon is javulhat. Ezzel szemben a rossz szerkezetű, alapvetően bevételnövelésre alapozó csomagok eredményessége jóval kisebb. Tekintettel az ilyen kiigazítások általános adóemelő megoldásaira, kissé önkényesen elnevezhetjük ezt megszorításnak, hiszen itt a legnyilvánvalóbb az azonnali életszínvonal-rontó hatás. Ez valóban némiképp önkényes, hiszen a kiadáscsökkentések is érinthetnek széles kört, elegendő az állami alkalmazottak béreinek befagyasztására vagy a nyugdíjak csökkentésére gondolni. Éppen ezért az egyén bármilyen deficitcsökkentő megoldást megélhet megszorításként, de azért a közösség egésze számára mégis inkább az adóemelésre alapozó csomagok ilyenek."A fentiek alapján nem lehetnek kétségeink: ez egy megszorító jellegű csomag. Márpedig egy ilyen csomag növekedési hatásait illetően igencsak pesszimisták lehetünk. Az első pillantásra amúgy is kicsinek tűnő program alapján elképzelhető, hogy további lépésekre lehet majd szükség, hogy a 2,5 százalékos GDP-arányos hiánycél teljesülhessen - különösen, ha a negatív növekedési hatások nagyok lesznek.
A kormány bizonyára előremenekülésként értelmezi, hogy egy lépésben eltörölte a személyi jövedelemadó szuperbruttó adóalapját (visszaállítva a korábbi bruttó alapot), illetve korábbi ígéretének megfelelően, de annál radikálisabb tempóban, egy lépésben eltörli a még létező adójóváírást. Ez az első hevenyészett számításaink szerint az alsó jövedelemkategóriákban jelentős bérfeszültséget fog okozni. Ahhoz, hogy egy havi bruttó 100 ezer forintot kereső ember nettó reáljövedelme ne változzon az idei évhez képest, januárban 13 százalékos béremelést kellene végrehajtani. Ha ez megvalósul, akkor az foglalkoztatási sokkot fog okozni, ha nem, akkor fogyasztási sokkot.
Reméljük, a részletek finomítani tudják majd mostani karcos véleményünket, ám egyelőre súlyos növekedési és költségvetési kockázatokat látunk ebben a csomagban.