Az unortodoxia régiós mérlege

‹ 1 2 3 ›

A növekedés korlátainál már beszéltünk a magas adósságszintről, amit most részletesebben is tárgyalunk, hiszen a kormányzat számtalanszor kijelentette: harcolnunk kell az államadósság ellen. Nos, ezen a téren nem teljesített túl jól Magyarország: a legutóbbi adatok szerint továbbra is 80% körül áll az államadósság, ami nem sokkal kisebb annál, mint ahol 2010-ben jártunk (ráadásul a 2013-as év végén intenzív adósságcsökkentést hajtott végre az adósságkezelő, miközben az elmúlt hónapokban igyekezett jelentősen visszaépíteni a likvid tartalékait, azaz az év vége óta a bruttó adósság ismét nőtt). A régióban a magyar adatnál javarészt sokkal alacsonyabb számokat lehet megfigyelni, bár az is igaz, hogy a legtöbb országban jelentős növekedés következett be az elmúlt években:

Első ránézésre azt is mondhatnánk, hogy Magyarország nem is teljesített rosszul, hiszen ha nem is csökkent látványosan, de azért kissé mégis mérséklődni tudott az adósság az elmúlt években, miközben a környező országokban mindenhol növekedés következett be. Két dolgot azonban mindenképpen meg kell itt említeni. Az egyik az, hogy ha egy gazdaság hosszú távon 5%-kal tud nőni, az inflációt is figyelembe véve, miközben a költségvetési hiánya 3%, akkor az adósságszint szükségszerűen 60%-hoz fog tartani; tehát, ha mondjuk 30% az adósság és a fenti feltételek adottak, akkor bizony nőni fog az adósság. Természetesen ez az összefüggés csak nagyon hosszú távon és stabil hiány- és növekedési adatok mellett érvényes. De talán érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy pusztán amiatt, hogy egy válságos időszakban átmenetileg megemelkedett deficitek mellett az adósságráta nő, az még nem jelent katasztrófát.

A másik tényező, ami viszont az előzőnél sokkal fontosabb, és csupán a magyar adatokat érinti, az a magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetése, és az ebből adódó, a GDP mintegy 7%-át kitevő adósságcsökkentés. Ennek hatása ugyanis nem igazán látszik. Ez egyrészt a 2010 óta sokat gyengülő forint miatt van: ha ugyanis a magyar fizetőeszköz durván 10%-kal leértékelődik, akkor a mintegy 35-40%-ot kitevő devizaadósság átértékelődése következtében az államadósság durván 3 százalékponttal megugrik. (Ráadásul a forint jelenleg még ennél is nagyobb gyengülést mutat). Fontos elem, hogy a kormányzati ciklus első felében érdemi költségvetési lazítás következett be, különösebb növekedési hatás nélkül, ami inkább rontotta az adóssághelyzetet, illetve általában is (a legutóbbi időkig) gyenge volt a növekedés. Az államadósság tehát nem tekinthető sikertörténetnek, miközben látható, hogy a régiós országokkal való összehasonlításnak csak akkor van igazán értelme, ha az adatokat megfelelően tudjuk értelmezni.

A költségvetési hiánycélok elérésében összességében már sikeresebbnek bizonyult a kormányzat az eltelt négy évben. Alapvetően törekedtek a hiánycélok betartására, bár ez együtt járt az év közbeni többszöri törvénymódosításokkal, ad-hoc bevételszerző intézkedések, kisebb nagyobb kiigazító csomagok bejelentésével, miközben a költségvetési tervezés és végrehajtás rendszerének átláthatósága lényegesen csökkent. Az alacsony hiányadatok melletti elkötelezettségéről azonban a kormányzat sikerrel győzte meg a piacokat, illetve az Uniót is. Ez utóbbinak köszönhetően 2013-ban Magyarország kikerült a túlzott deficit eljárás alól. Végezetül megjegyeznénk, hogy a 2011-es év valamelyest itt is kivétel volt, hiszen a nyugdíjvagyon nélkül érdemben emelkedő deficitet láttunk volna.

A költségvetési hiányok alakulása a régiós országokban a magyarhoz képest valamelyest eltérő pályát mutat. A legtöbb országban a 2009-es, jelentős mértékű gazdasági visszaesés alatt érdemben nőttek a deficitek, ami természetes, anticiklikus jelenség - szomorú, hogy Magyarországon a nagy adósság és a korábbi jelentős hiánytúllépések miatt erre nem kerülhetett sor, és emiatt a gazdaság még nagyobb esést kellett, hogy elszenvedjen. Az elmúlt években a régióban többnyire a költségvetési hiányok csökkenése látható, de igaz az is, hogy Magyarország az utóbbi években a legkisebb hiányokat produkálta.

Természetesen nemcsak az állam adósságát, illetve a költségvetési hiányát (finanszírozási pozícióját) lehet és érdemes vizsgálni. 2008 végére ugyanis a magánszektor külső eladósodottsága is csúcsra járt. Ahogyan fentebb említettük, a válság kényszerű alkalmazkodást hozott, hiszen 2009-től megindult az adósságleépítés folyamata. Ennek eredményeképpen külső adósságmutatóink jóval fenntarthatóbb szintre kerültek, így sérülékenységünk és sebezhetőségünk számottevően csökkent. Azonban ahogyan a válság utáni növekedés leállás negatívumát "nem varrhatjuk" teljes egészében a kormányzat nyakába, az ezzel párhuzamos egyensúlyjavulást sem lehet csakis a kormányzat érdemének betudni. Az adósságcsökkenés és a külső egyensúlyi helyzet drasztikus javulása ugyanis tulajdonképpen már a 2010-es kormányváltás előtt nagyrészt megtörtént. Azt lehet esetleg "érdemnek" nevezni, hogy a magángazdaság külső finanszírozása továbbra is nagyon gyenge, hiszen ez lényegében tovább javítja a fizetési mérleget. Persze ennek az az egyik oka, hogy a magánberuházások és a bankszektor megtérülése a gazdaságpolitikai bizonytalanságok és a jelentős adóztatás miatt drámaian romlott.

Összességében tehát az adósságleépítés kényszerűsége miatt nagyrészt szükségszerű a növekedés lassulása, illetve a folyó fizetési mérleg többlete. Viszont lehet, hogy nem lenne ekkora a többlet, ha több lenne a külföld által finanszírozott beruházás a kiszámíthatóság és a megfelelőbb gazdaságpolitika miatt. Növekedési szempontból tehát talán jobb lett volna, ha a kormányzat "nem teszi hozzá a maga részét" a magánszektor adósságmutatóinak javulásához. Egyébként, ha megnézzük a régiót, mindenütt a finanszírozási képesség jelentős javulását lehet látni. Ez a többi országban is valamilyen mértékben bekövetkező, kényszerű alkalmazkodás mellett a finanszírozási forma változásának is betudható: az FDI finanszírozás mellett (és sokszor helyett) ugyanis egyre nagyobb szerephez jutottak az európai uniós források, amik a finanszírozási helyzetet javítják részben a folyó fizetési mérlegen, részben a tőkemérlegen keresztül.

A sokat javuló külső finanszírozási helyzet természetesen még akkor is segít csökkenteni a GDP-arányos külső adósságot, ha a gazdasági növekedés nem túl gyors. Mindenesetre Magyarország külső adóssága még így is magasnak mondható, akár a magyar jegybank statisztikái akár a Világbank adatai alapján tesszük meg az összehasonlítást. (Alapvetően a Világbank adatait alkalmaztuk a többi országgal való összehasonlíthatóság kedvéért, de a magyar adat ebből az adatbázisból túlságosan nagynak tűnt, ezért az MNB - FDI egyéb tőkével együtt értendő - adatait is feltüntettük az ábrán, szaggatott vonallal).

• Címkék:
• választás,
• makrogazdaság,
• nyeste orsolya,
• elmúlt4év