Jüan: úton a világpénz státusz felé?

1 2 ›

Ez az elemzés egy többrészes cikksorozat első részeként visszatekintést ad a kínai külgazdasági liberalizáció közelmúltbeli lépéseiről, különös tekintettel a renminbiben történő külgazdasági elszámolásokra. A cikksorozat további részei bemutatják a nemzetközi jegybankok renminbivel kapcsolatos lépéseit, a kínai jegybank árfolyampolitikáját, az MNB-vel, illetve más jegybankokkal kötött devizacsere keretmegállapodásait (swapline megállapodások), valamint ismertetik a Kínán kívüli renminbi központok jellemzőit.

Kína számos külgazdasági reformot hajtott végre az elmúlt évtizedekben. A külgazdasági liberalizáció nagy vonalakban más feltörekvő országok korábbi gyakorlatát követte, első lépésben a folyó fizetési mérleg elszámolásokra vonatkozó korlátozásokat számolták fel a 2001-es WTO tagság megszerzéséhez, majd ezt követte a tőkemérleg fokozatos liberalizációja. Ennek következtében Kína súlya a nemzetközi kereskedelmi elszámolásokban nagymértékben emelkedett, és bő két évtized alatt elérte a 10 százalékot 2012-re

A kínai külkereskedelem dinamikus bővülése ellenére a globális fizetési, valamint devizapiaci forgalomban a renminbi súlya továbbra is mindössze 1-2 százalék körüli volt 2013-ban, bár az alacsony kiinduló értéknek köszönhetően a növekedés igen dinamikus volt. (A kínai deviza hivatalos neve a renminbi, "az emberek pénze", és a jüan a renminbi mértékegysége.)

Renminbiben is elszámolható már a külkereskedelem

A 2008-as likviditási válság különösen kedvezőtlenül érintette a dollár alapú kínai külkereskedelmi elszámolásokat, ezért a renminbi külkereskedelmi használatát liberalizálták a kínai hatóságok. A kínai gazdaságpolitikát a renminbi nemzetközi szerepének újragondolására sarkallta továbbá az is, hogy a kiugró nagyságú renminbi devizatartalékok a renminbi felértékelődésével és az alacsony dollár hozamokkal összefüggésben igen gyenge teljesítményt mutattak a globális válságot követő időszakban.

A renminbiben elszámolt folyó fizetési mérleg tételek korlátozásainak eltörlése először csak Shanghai és négy további város (Guangzhou, Shenzhen, Zhuhai és Dongguan), valamint Kína, Hong Kong, illetve Makaó és az ASEAN országok közötti elszámolásokra vonatkozott 2009-től. 2010-től Kína 20 másik tartományára is kiterjesztették az intézkedéseket. Ezzel párhuzamosan lehetővé vált a külkereskedelmi tevékenyég renminbiben történő elszámolása is (Cross border RMB Settlement Scheme), és 2011 folyamán a regisztrációs kötelezettségeket is feloldották.

A renminbiben történő kínai külkereskedelmi elszámolások volumene, illetve aránya a kedvezőtlen globális konjunktúrahelyzetben is jelentősen bővülni tudott a határon átnyúló folyó fizetési mérleghez kötődő renminbi elszámolások liberalizációja miatt. A kereskedelmi elszámolásokon belül 2014 elejére a renminbi elszámolások értéke 25 százalék körülire emelkedett. 2014 harmadik negyedévében éves összehasonlításban 37 százalékkal nőtt a kínai határon átnyúló renminbi elszámolások volumene a kínai jegybank adatai szerint (PBC Monetáris Politikai Jelentés, 2014. III. negyedév), és az elszámolások értéke elérte a 1530 milliárd renminbit (250 milliárd dollár). A világ 174 országa hajtott végre kisebb vagy nagyobb értékű renminbi kereskedelmi elszámolásokat.

A SWIFT statisztikái szerint a Franciaország és Kína közötti elszámolásokban a renminbi aránya 44 százalékra emelkedett 2014. júliusban (a két évvel korábbi 20 százalékról), megelőzve ezzel az Egyesült Királyságot (40 százalékos RMB elszámolásforgalmi arány), Luxemburgot (23 százalékos RMB elszámolásforgalmi arány) és Németországot (19 százalékos RMB eszlámolásforgalmi arány).

A renminbi nemzetközi szerepének növekedésére utal, hogy 2013 októberére a renminbi vált a második legfontosabb kereskedelemfinanszírozási devizává 8,66 százalékot kihasítva a teljes kereskedelmi devizafinanszírozásból, és az eurót megelőzve a SWIFT adatai szerint (2012-ben az RMB súlya még csak 1,89 százalék volt).

• Címkék:
• jüan,
• MNB,
• tanulmány,
• makrogazdaság,
• renminbi,
• erhart szilárd