Az elmúlt 10 év Magyarországon: nőtt a gazdaság, de javult az életszínvonal is?
A 2010-es évtized egészében a magyar gazdaság növekedési teljesítménye nemzetközi összehasonlításban kedvezőbbnek bizonyult, mint az azt megelőző évtizedben. Az időszakok közötti összehasonlításnál azonban sokat számít, hogy az első nyolc vagy kilenc évét fedi-e le az egybevetés, hiszen a megelőző évtized végén, 2009-ben következett be egy olyan globális gazdasági krach, amelyhez hasonlót csak most 2020-ban tapasztalhatunk a Covid–19-járvány kitörésének következtében – írják elemzésükben (pdf)a kutatók.
Mint látható, a növekedésben relatív javulás következett be. E vitathatatlan relatív javulás azonban két fontos körülmény ismeretében értelmezendő.
Az egyik az, hogy a magyar gazdaság a 2010-es évek elején a termelési potenciáljához képest kevésbé, a végén viszont a fenntarthatónál lényegesen gyorsabban növekedett. A kezdeti évek folyamataira egyszerre hatott a magánszektor (világszerte tapasztalt) adósságcsökkentési igyekezete (deleveraging), valamint a kormány rosszkor és rosszul bevezetett adórendszer-átalakítása (az egykulcsos adó bevezetése és az adójóváírás kivezetése). 2012-ben a kormány a lefelé tartó gazdasági ciklus hatását felerősítő költségvetési megszorításokkal kényszerült „betömni” az egykulcsos adó okozta államháztartási lyukat, ami tovább fokozta a magánszektor általános kiadás-visszafogásának, valamint a legszegényebb rétegek jelentős jövedelemcsökkenésének negatív keresleti. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy 2012-ben a hazai gazdaság 1,5 százalékkal esett vissza, miközben a KKE-i országok gazdaságai átlagosan 1,1 százalékkal növekedtek.
Az évtized végén viszont a gazdaság jóval a potenciálja felett bővült. A gazdaság „túlpörgetése” – a példátlan monetáris lazaságot kísérő prociklikus költségvetési politika, a felfokozott bér- és beruházás-növekedés – a gazdaságpolitika tudatos törekvéseinek felelt meg, amelynek következményei az infláció gyorsulásában és az exporttöbblet gyors leapadásában egyaránt megmutatkoztak. Bár nem érdemes méricskélni, az évtized elején a gazdaságpolitika okozta termeléskiesés hatásai valószínűleg elmaradtak az évtized végi szándékos túlpörgetésből származótól.
Az évtized hazai relatív növekedési teljesítményének értelmezéséhez nélkülözhetetlen másik fontos információ az EU-alapokból Magyarország javára teljesített – a befizetések és kifizetések egyenlegeként adódó – nettó transzfer példátlan mértéke. 2010 és 2019 között e transzferek összesen 40,5 milliárd eurót, a GDP arányában évente átlagosan 3,6 százalékot tettek ki. Az EU által 2018-ig közölt, nemzetközileg is összehasonlítható (pénzforgalmi) adatok alapján a GDP-arányos nettó kifizetés – a hazai kimutatással megegyezően – évi átlagban 3,7 százalékot ért el.
Az alábbi ábra arról ad képet, hogy az EU KKE-i országai 2010 és 2018 között a GDP arányában mekkora nagyságú nettó EU-transzferekben részesültek, és ehhez képest hogyan alakult gazdaságaik évi átlagos növekedése. A szaggatott vonal azt a regressziós összefüggést mutatja, amely szerint a vizsgált időszakban a nagyobb GDP-arányos transzfer általában gyorsabb növekedéssel társult. A csekély számú megfigyelés miatt az 1. ábra pusztán illusztrálni, nem pedig igazolni igyekszik az összefüggést, de jól látható, hogy három ország (Románia, Lengyelország és Észtország) pusztán a transzferek mértéke által kínált lehetőséghez képest jobban növekedett, miközben Magyarország e lehetőségtől elmaradt.
Ezek a jelentős transzferek – részben belföldi keresleti hatásaik révén, részben az állóeszköz-vagyon bővülése folytán – „belekerültek” az időszak során keletkezett GDP-növekménybe. A szerzőpáros hozzáteszi: az elmúlt évtizedben az ország számottevő nettó működőtőke-beáramlást (FDI) is elkönyvelhetett (éves átlagban a GDP 1,7 százaléka). A kétféle forrás együttes, az éves GDP 5,5 százalékát megközelítő mértékéhez képest szerénynek tekinthető a gazdaság 3 százalék körüli növekedése – írják.
Magyarország viszonylag kedvező, illetve a két periódus között relatíve javuló teljesítménye alapvetően a beruházásokhoz (az első időszakban az állami, a másodikban a magánberuházásokhoz),6 és kevésbé a fogyasztás alakulásához köthető. A fogyasztás egészének, illetve a háztartási (egyéni) fogyasztás alakulását tekintve nincsenek jelentős különbségek az országok között: az átlagos ütemek, illetve a két időszak közötti ütemváltások hasonlóak. Ellenben feltűnő, hogy az úgynevezett közösségi fogyasztás (államapparátus, ügyészség, hadsereg, rendőrség stb.) Magyarországon az időszak egészében, különösen az első periódusban, lényegesen gyorsabban nőtt, mint a másik három visegrádi országban. Ugyanakkor, az ugyancsak kormányzati kiadást jelentő, természetbeni társadalmi juttatásként elszámolt tételek (oktatás, egészségügy, óvoda stb.) bővülése jóval elmaradt a többi országétól.
Magyarországon a 2005 és 2010 közötti csökkenést követően, 2012-re kissé emelkedett a háztartási jövedelemarány a rendelkezésre álló makrogazdasági jövedelem (GNDI) százalékában, ezután azonban csaknem folyamatosan csökkent. Ez a tendencia hasonlít a Csehországban tapasztalthoz, de elüt Lengyelország és Szlovákia folyamataitól, ahol nem mutatkozik trendszerű csökkenés. A hazai háztartási jövedelemarány és a fogyasztási ráta csökkenő irányzata egymással konzisztens képet mutat: mindkettő a háztartási jövedelmek és a fogyasztás szerepének háttérbe szorulását jelzi.
Ugyanakkor a háztartások rendelkezésre álló bruttó reáljövedelme az időszak során növekedni tudott. Az alábbi ábra legfontosabb tanulsága, hogy 2010 és 2019 között a visegrádi országok közül Magyarországon emelkedtek a legnagyobb mértékben a háztartási jövedelmek, ami döntően az utolsó két év gyors jövedelemnövekedésének az eredménye. Az évtized valamennyi ország számára rosszul kezdődött. 2010 és 2013 között Lengyelország kivételével valamennyi visegrádi országban és az EU egészében is csökkentek a háztartási jövedelmek – részben a válság elhúzódó hatása, részben, mint Magyarország esetében, gazdaságpolitikai lépések követeztében. Ezt követően azonban az egyes országoknak különböző mértékben sikerült visszakapaszkodniuk a korábbi szintre, sőt meghaladniuk azt.
A magyar háztartások reáljövedelem-szintje 2014-ben érte el a 2008. év, azaz a válság előtti utolsó év szintjét. S mivel a jövedelmek Magyarországon már 2006-tól kezdve csökkentek – a fiskális kiigazítás szükségessége miatt –, a válság előtti csúcspontot csak 2016-ra sikerült elérni. 2013–2014 óta a magyar és a lengyel háztartások bruttó jövedelmének alakulása azonos dinamikát követett, a cseh és a szlovák háztartásoké ettől a szinttől jóval elmaradva emelkedett ebben az időszakban.
A tanulmány teljes egészében itt olvasható.
Címlapkép: Getty Images