Koronavírus Magyarországon: kiderült, hány ember halt meg azért, mert nem volt beoltva
Háttér, adatok és módszerek
Sok szempontból hiánypótló az a tanulmány, amely „A védőoltások jelentősége a 18 éven felüli népesség COVID-19-cel összefüggő megbetegedési és halálozási kockázatának csökkentésében Magyarországon, 2021. augusztus 16. és 2022. február 6. között” címmel jelent meg a Népegészségügy című folyóirat legfrissebb (idei első) számában, és amelyet hét magyar szakértő (Oroszi Beatrix, Ferenczi Annamária, Juhász Attila, Nagy Csilla, Ferenci Tamás, Túri Gergő és Horváth Judit Krisztina) jegyez.
A tanulmány mögött álló vizsgálat
- elsődleges célja az volt, hogy bemutassa a laboratóriumi vizsgálattal megerősített COVID-19-cel összefüggő megbetegedési, újrafertőződési és halálozási arányok különbségét az oltatlan, illetve az emlékeztető oltással is oltott népességcsoportban 2021. 33. hetétől (vagyis augusztus elejétől) 2022. 5. hetéig (február elejéig),
- másodlagos pedig az, hogy meghatározzák az oltásokkal elkerülhető többlethalálozást a 18 éven felüli oltatlan népességben a 4. járványhullámban és az 5. járványhullám első felében.
Azért ezt az időszakot vizsgálták, mert ekkor már az emlékeztető oltások is kifejthették aktív védőhatásukat. Teljesen oltottnak a megerősítő oltással is rendelkezőket, oltatlannak a megbetegedésig egyszer sem beoltottakat nevezi a tanulmány, míg azokat, akik csak egy vagy két oltást kaptak, nem sorolta be sehová, akik pedig a megbetegedés előtt legfeljebb 14 nappal lettek beoltva (2842 fő) első ízben, azokat kizárta a tanulmány.
A kutatás eredményei
Direkt, illetve indirekt standardizálás segítségével a kutatók meghatározták, hogy hány haláleset fordult volna elő hetente, ha az oltatlanok halálozási gyakoriságában is a teljesen oltott népesség halálozási viszonyai lettek volna jellemzőek. Az újrafertőzések meghatározásához egy deperszonalizált egyedi kód alapján létrehozott adatsort használtak fel. 2021. május végéig a felnőtt lakosság közel 60%-a kapott legalább egy védőoltást, 2022. február 6-ig a felnőtt lakosság 72%-a kapott legalább egy dózist, 45%-a pedig emlékeztető oltást, korcsoportonként erősen eltérő arányban.
Az elemzésbe 365 670 fertőzöttet vontak be, 51% a negyedik, 49% az ötödik járványhullámban volt fertőzött laboratóriumi módszerrel megerősített módon. A vizsgált fertőzöttek 2,2%-a, 8089 fő hunyt el.
A teljesen oltottak között az említett időszakban 111756 megbetegedés és 1251 haláleset történt, míg az oltatlanok körében 253914 megbetegedés és 6838 haláleset.
Az oltás hatásairól azt kapták, hogy a negyedik járványhullámban
- 16-szor nagyobb valószínűséggel betegedtek meg 18-69 éves oltatlanok, mint a teljesen oltottak (a 70 év felettiek körében ez a kockázat 8-14-szeres volt),
- 32-szer nagyobb eséllyel hunytak el a 18-79 éves oltatlanok, mint a teljesen oltottak (a 80 év felettiek körében ez a kockázat 17-szeres volt).
Az 5. járványhullám idején a megbetegedési kockázatokban csökkent a különbség a 4. hullámhoz képest, de minden korcsoportban igazolható a védőoltással összefüggő kockázatcsökkenés – állapítja meg a tanulmány. A halálozási kockázat különbségében is látszik csökkenés, de az halálozási kockázata még mindig jelentősen nagyobb volt a teljesen oltottakhoz képest.
A standardizált mortalitás magasabb volt a delta-variáns dominálta járványhullámban, mint az omikron-dominált járvány felszálló szakaszában, és az oltatlanok mortalitása a teljes időszakban magasabb volt, mint a teljesen oltottaké – állapították meg. A teljesen oltottak relatív halálozási kockázata az oltatlanokhoz viszonyítva 2021. november elejétől 2022. január közepéig nem érte el a 10%-ot, az időszak nagy részében 5% körül mozgott. Ezt követően is csupán 20–24%-a volt ez az arány.
Amennyiben az oltatlanokat teljesen beoltották volna a vizsgált időszakban, és az életkoron túl más eltérés nem lett volna a jellemzőikben, akkor 6626 haláleset helyett csupán 529 haláleset fordult volna elő körükben.
A koronavírussal összefüggő halálozás kockázatát a teljes oltottság a delta-hullám idején 90–95%-kal, az omikron-hullám során pedig 80% körül csökkentette.
A tanulmány megjegyzi, hogy vannak más, külföldi tanulmányok, amelyek ennél kisebb halálozási különbséget azonosítottak a teljesen oltottak és az oltatlanok között, és azt is, hogy a nemzetközi tapasztalatoktól eltérő módon újrafertőződést nem sikerült azonosítani a magyar mintában. Egy vizsgálat Katarban arra a következtetésre jutott, hogy bár a fertőzés mintegy 90%-os védelmet nyújtott az alfa-, béta-, delta-variánsok okozta, tünetekkel járó újrafertőzések ellen, az omikron fertőzés ellen a védelem már csak 56%-osnak bizonyult. Az Egyesült Királyságban a reinfekciós arány korábban 1,4% volt, addig idén januárban viszont már az esetek 10%-át tették ki az újrafertőzések. Egy retrospektív kohorszvizsgálat szerint azok esetében, akik a korábbi fertőzést követően megkapták a védőoltást, az újrafertőződés kockázata szignifikánsan alacsonyabb (mindössze 18%-a) volt a fertőzés után nem oltottakénak. Újrafertőződés esetén súlyos lefolyás és haláleset csak nagyon ritkán fordulhat elő.
A szerzők javaslatai
Egyértelmű népegészségügyi jelentősége miatt azt javasolják, hozzanak intézkedést az alapimmunizálásban és emlékeztető oltásban részesültek arányának növelésére. A harmadik oltás után is számítani a védettség szintjének csökkenésére, jellemzően négy hónap elteltével, ezért az idős, több krónikus alapbetegséggel, immunhiánnyal élő betegek számára a harmadik oltás után 4–6 hónappal a negyedik oltási dózis megfontolandó. A
2022. őszi járványhullámra történő felkészülést időben javasolt elkezdeni, beleértve az immunizációs stratégia és az oltásokra való ösztönzés módszertanának átgondolását is – írják.
Mindezeken túl a magyar epidemiológiai kutatás számos statisztikai hiányosságát tudná orvosolni a több európai országban, azonos módszertannal elvégzendő I-MOVE-COVID-19 vizsgálat, ehhez azonban a hazai egészségügy szereplőinek elkötelezettségére, támogatására és részvételére is szükség van.
Címlapkép: Getty Images