A válság és a pénzügyi beszámolók: rejtett aknák (x)
Portfolio
A 2011-es esztendő sok kihívást jelentett a társaságok számára, elég csak a banki hitelforrások elapadására, a kedvezőtlen árfolyammozgásokra, vagy a kiszámíthatatlan adózási változásokra gondolni. Ezeken, a közismert makro, illetve mikro-gazdasági problémákon kívül, további 'rejtett aknákkal' is meg kell birkóznia a gazdasági vezetőknek. A magyar tőzsdei cégek, illetve számos más, nemzetközi háttérrel rendelkező vállalkozás Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Szabványok (IFRS) szerint készíti beszámolóit, illetve IFRS alapú belső vezetői elszámolási rendszert működtet. A magyar számviteli törvénytől sok ponton eltérő nemzetközi szabályozás nagy hangsúlyt fektet a befektetők tájékoztatására, illetve a vagyoni helyzet "hű és valós" bemutatására. De mégis, mik lehetnek akkor a 'rejtett aknák'?
Vegyük először is az értékvesztés kérdését. A nemzetközi standardok részletes előírásokat fogalmaznak meg a nem pénzügyi eszközök (goodwill, egyéb immateriális javak és a tárgyi eszközök) értékvesztésére vonatkozóan. Míg a goodwill (és egyéb nem amortizálódó immateriális javak) értékvesztés tesztjét évente szükséges elvégezni, egyéb eszközök esetében általában csak akkor, ha értékvesztésre utaló jelek vannak. A jelenlegi gazdasági helyzetben azonban majdnem minden esetben el kell végezni a vizsgálatot, hiszen értékvesztésre utaló jelnek minősül például a gazdasági, szabályozási környezet negatív változása, vagy a piaci kamatlábak emelkedése is. Maga az értékvesztési teszt is tartogat meglepetéseket. Az értékvesztés teszt során gyakran alkalmazott módszer az un. diszkontált cash flow (DCF) elemzés. A magyar államkötvények hozama és a CDS felár 2011 év végén rekord magasságokba emelkedett. Ez rossz hír a társaságok számára, hiszen a DCF alapú értékvesztés számítás egyik legfontosabb alapköve az év végi hozam. Az értékvesztés számításához használt diszkont kamatláb meghatározásában van némi rugalmasság, de bizonyos, hogy a 2011-es számításnál jelentősen magasabb elvárt hozammal kell számolni, mint 2010 év végén. Ha ehhez még hozzá vesszük a csökkenő bevételi terveket, illetve az emelkedő költségeket (gondoljunk csak a bérkompenzációra, vagy az ágazati különadókra) a társaságokat könnyen érheti meglepetés egy jelentős összegű értékvesztéssel. Mely társaságok érintettek elsősorban? Mindenképpen a nagy eszközállománnyal működő, vagy esetleg jelentős goodwill-al rendelkező cégekre kell odafigyelni a közeljövőben.
A jelentős deviza kitettséggel rendelkező társaságok is számíthatnak (nem éppen kellemes) meglepetésekre, mivel a forint hektikus árfolyam ingadozása mély nyomot hagy a társaságok beszámolóiban is. A nemzetközi szabályok alapján az árfolyamfedezésre használt származékos ügyletek eredménye közvetlenül megjelenik az eredményben, az IFRS valós értékelésre vonatkozó előírásai alapján. A gyenge forint segíti az exportálással foglalkozó cégeket, akik sokszor banki származékos ügyleteket alkalmaznak, hogy a kedvező árfolyamokat befixálják, és a forintban kifejezett bevételeiket jobban tervezhetővé tegyék. Sajnos a legtöbb esetben a számviteli elszámolás nem tükrözi a valós közgazdasági kitettséget, és a származékos ügyletek (általában jelentős) vesztesége megjelenik az év végi beszámolóban, míg a jövőbeni értékesítésen realizálandó árfolyamnyereség csak később, a tényleges értékesítés időpontjában jelenik meg az eredményben. Ezek a nehezen magyarázható, csak 'papíron létező' veszteségek jelentős problémákat okozhatnak a gazdasági vezetőknek és az elemzőknek egyaránt. A probléma kiküszöbölhető a magyar, illetve az IFRS szabványokban is létező 'fedezeti elszámolás' alkalmazásával, de a módszer bonyolultsága miatt eddig kevés magyar vállalkozás élt ezzel a lehetőséggel.
Természetesen számos más terület is tartogathat rejtett aknákat a pénzügyi beszámolás területén. Az egyik (nem magyarországi) vállalattal esett meg például a következő eset: A társaság egyik hosszú lejáratú banki hiteléhez kapcsolódó egyik megfelelési mutató (kovenáns) a társaság vesztesége miatt nem teljesült december 31.-én. A vezetőség előre felismerve a várható problémát tárgyalásba kezdett a hitelező bankkal még decemberben. A karácsonyi szabadságok miatt a tárgyalás csak januárban zárult le, azonban a társaság visszamenőlegesen felmentést kapott a hitelmutató teljesítése alól. A nemzetközi szabályok nem elnézőek ezen a területen. Mivel a társaság a fordulónapon (december 31.) még nem rendelkezett a banki felmentéssel, az IFRS beszámolóban a hitelt rövid lejáratúnak kellett bemutatni. A problémát tetézte, hogy a társaság többi banki hitele egymásra utalt a hitelmutatók meghatározásában, tehát amennyiben a társaság az egyik hitelnél megsértette a hitelmutatókat, a többi is automatikusan 'bedőlt'. A vezetőségnek csak nagy nehézségek árán sikerült úrrá lenni a hirtelen támadt likviditási problémán.
A sort még számtalan példával lehetne folytatni. Összefoglalásként elmondható, hogy a 2011-es pénzügyi beszámolási szezon jelentős, nem várt meglepetéseket tartogathat. Fontos, hogy a pénzügyi vezetők tisztában legyenek az előírásokkal, illetve azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel az előforduló számviteli 'aknák' nagy részét még időben hatástalanítani lehet.
PwC's Academy segítségével Ön is otthon lehet a pénzügyi beszámolók világában.