Az államháztartás egyensúlyáról
A költségvetési hiányról.
Az államadóssággal összefüggésben óhatatlanul foglalkozni kellett az államháztartás hiányával is, hiszen az utóbbi egyenes kapcsolatban áll az államadósság mértékével. Az összehangolt tevékenység eredményeként, a kiadásoldali lépéseknek köszönhetően, növekedési áldozatokat is vállalva, Magyarország államháztartási hiánya az elmúlt időszakban kedvezően alakult, s ez is hozzájárult a pénzügyi stabilitáshoz.A Tanács - a stabilitási törvényben megfogalmazott feladata szerint - a költségvetési törvényjavaslat tervezetével való egyet nem értését jelzi, ha annak hitelességére vagy végrehajthatóságára vonatkozóan alapvető ellenvetései vannak. Ennél sokkal lényegesebb, hogy a stabilitási törvény alapján a költségvetési törvényjavaslat Országgyűlés általi elfogadásának feltétele a Tanács előzetes hozzájárulása. Ezért - visszautalva a bevezetőmre - fontos a Tanács elemzőképességének erősítése. Ezen belül pedig hangsúlyos feladat a rövid- és hosszú távú makrogazdasági folyamatok értékelése.
A Tanács - a széles szakértői bázis véleményére építve - 2013 kora őszi értékelésében az éves gazdasági teljesítmény javulását vetítette előre, azt a 2012-es 1,7 százalékos visszaesést követően 1 % - ig terjedő tartományban várta. A legújabb adatok alapján ennél végül is valamivel jobb teljesítmény valószínűsíthető. A Tanács a 2014. évi költségvetési törvényjavaslat makrogazdasági alappályáját úgy ítélte meg, hogy a gazdasági folyamatok elemzése és a hazai és nemzetközi intézmények előrejelzéseinek összehasonlítása alapján a GDP 2 százalékos emelkedése a gazdasági növekedés lehetséges tartományának felső sávjába tartozik. A rendelkezésre álló előrejelzések egy része az MNB Növekedési Hitelprogramjának kiterjesztése és a gazdaságot ösztönző további intézkedések eredményét még nem vette figyelembe, ami a kivetítésekben szereplő értékeknél kedvezőbb gazdasági növekedést sem zárja ki. A 2014-es év eddigi folyamatai a prognózis megalapozottságát bizonyítják.
A Költségvetési Tanács többször szembesült a gazdasági növekedés és a beruházások egymással összefüggő kérdésével. A 2012. évi központi költségvetés végrehajtásának helyzetéről készült véleményében megfogalmazta, hogy a költségvetési kiigazítás csökkentette az aggregált keresletet, a beruházások (különösen az építési) visszaesése folytatódott, s ezek, más tényezőkkel - így a mezőgazdaság teljesítményének gyengülésével - együtt eredményezték a GDP mélyrepülését. A 2013. I. félévi költségvetési folyamatokról készített elemzésben a KT az alacsony mértékű beruházási rátának (is) tulajdonította a növekedés sérülékenységét. A Tanács a 2014. évi költségvetési törvényjavaslatról ugyanakkor már bizakodva állapította meg, hogy a tervezett 2 százalékos gazdasági növekedést - többek között - az uniós forrásokra épülő állami beruházások és az MNB Növekedési Programjának második üteméből forráshoz jutó magánszféra beruházásai révén megvalósíthatónak tartja.
Infláció
A költségvetési folyamatokat befolyásoló tényezők közül fontosnak tartom még az infláció megemlítését. Egyáltalán nem mindegy ugyanis ennek mértéke. Nagymértékű áremelkedés az emelkedő kiadások révén sújtja az államháztartást. Ha viszont alacsony - különösen, a tervezetthez képest - a fogyasztói árindex, akkor a költségvetésben vártnál kevesebb adóbevétel okozhat gondot. Utóbbival találkozott a Tanács például a 2013. I. félévi költségvetési folyamatok áttekintésénél. Ekkor fogalmazta meg, hogy a KT által javasolt nagy összegű tartalékok megtartásának és az évközi kiigazításoknak a szükségességét igazolták - többek között - az alacsonyabb infláció miatt kieső bevételek (elsősorban az ÁFÁ-nál).
Összegzés helyett
Úgy vélem, az elmúlt évek legnagyobb eredménye, hogy az államcsődhöz közeli helyzethez képest Magyarországon pénzügyi stabilitás van, az államháztartásban a korábban folyamatosan jelen lévő túlköltekezés és pénzhiány jelensége nem terjedt tovább, ha nem is szűnt meg. A gazdaság nálunk is túl van a válságon, s van esély arra, hogy további konszolidációs lépésekkel nagyobb teljesítményt érjünk el, előbbre jussunk.
A költségvetés tervezési folyamata megújult. Realitás - igaz igen nagy áldozatok árán és folyamatos költségvetési korrekciókkal - a hiánycél hosszabb távú tartása. Lezárult egy hiperaktív törvénykezési időszak, s így az igazgatási, vezénylési nehézségek már csak beletanulás okán is mérséklődhetnek, és egy kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb működés remélhető.
Ugyanakkor az is látható, hogy a nagyfokú eladósodottság hosszabb távon is terhet fog jelenteni, s az is jelentős eredmény lesz, ha az államadósság/GDP arányon fokozatosan javítani tudunk, és az egészségügyi ellátórendszer kiadásaival szinte azonos éves adósságszolgálati teher arányában egyre kisebb lesz az államháztartás összes kiadását tekintve.
NÉVJEGY Kovács Árpád a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, 1976-ban doktorált, 2001-ben szerezte meg PhD-fokozatát. Pályája kezdetén tervezőmérnök, majd minisztériumi főelőadó volt, 1979-ben a a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) gazdasági szakértője lett. 1990-ben az újjáalakult Állami Számvevőszék főcsoportfőnöke, később igazgatója. 1996-ban az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnökévé választják, 1997-ben az Állami Számvevőszék elnökévé választották. Közben 2004 és 2007 között a számvevőszékek világszervezetének, az INTOSAI kormányzótanácsának elnöke is volt. 2012 januárjától Kovács Árpád a Költségvetési Tanács elnöke. Emellett 2002-től a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) elnökségi tagja, majd 2008-tól mostanáig elnöke.